A válsággal, majd az elhúzódó felkészülési időszakkal magyarázta a csúszást Zugrovics Loránd, a Quaestor Foglalkoztatói Nyugdíjszolgáltató Zrt. vezérigazgatója. Az 1,05 mil liárdos jegyzett tőkével elstartolt szolgáltató a Nyugat-Euró pában és Észak-Amerikában évtizedek óta bevett gondoskodási módszer meghonosítását tűzte ki célul. A vállalati nyugdíjkasszák népszerűségét jelzi, hogy jellemzően a bruttó hazai termékhez (GDP) közelítő mértékű megtakarítást kezelnek, és folyósítanak belőle nyugdíj-kiegészítést.

Az ágazati magánnyugdíjpénztárak kényszerű agóniáját a Quaestor is megsínylette, 170 maradást választó tagja miatt ugyanis önállóan nem maradhat meg a porondon, ez is közrejátszott az új üzletág elindításánál, noha a tervezés idején még a pénztárak örökéletűségéről szólt a kormányzati kommunikáció.

A Quaestor cégeket, munkáltatókat toboroz új szolgáltatásához, ahhoz egyénileg nem lehet csatlakozni. A munkáltatók és foglalkoztatottak többféle módozatból választhatnak. A lényeg, hogy a dolgozókkal történt egyéni megállapodás alapján a munkáltató havi fix összeget helyez el az fnysz-nél vezetett tagi számlára, s ezt a dolgozó – adózott keresetéből – maga is kiegészítheti. A munkáltató előírhatja a tagi kiegészítést, de ez nem kötelező. Választhatnak abban is, hogy a törvény által előírt 5–10 év közötti kötelező várakozási időtartamon belül hol húzzák meg a határt. Ez azért is fontos, mert ha a dolgozó ennek lejárta előtt munkahelyet vált, akkor búcsút mondhat a számláján felhalmozott összegnek – azt a többi tag között egyenlő arányban elosztják.

A munkaadó azonban élhet a feltételes jogszerzési időtartam bevezetésével, azaz nulla és öt év között meghatározhatja azt az időt, amelynek letudtával dolgozója jogosulttá válik az addigi megtakarításra. Fontos, hogy a vállalati nyugdíjkassza nem pénztár, azaz onnan – leszámítva a tag halálát – kizárólag a nyugdíjaskor elérése után jár kifizetés. Ha a cég idejekorán megszűnik, az nem érinti a tagi számlákat, ezek egyébként felszámolás esetén sem vesznek el, mivel nem a cég vagyonát képezik.

Nyugaton a cégek jellemzően a bruttó bér 3–5 százalékát fizetik be dolgozóik után, s ez az évek során sokmilliós befektetéssé hízhat, hiszen az átadott pénzt az fnysz folyamatosan fialtatja. Kérdésünkre, hogy ezt mennyiért teszi, a vezérigazgató elismerte: a törvény erre vonatkozóan nem szab kereteket, ők önkéntesen a „magánkasszáknál” szokásos tarifákat tartják irányadónak.

A tagok a számlájukon lévő pénzt nyugdíjba vonulásukkor vagy egy összegben, vagy járadékként vehetik fel. Amennyiben a tag a kötelező várakozási idő előtt meghal, akkor alapesetben a befizetéseket elosztják a többi tag között, de ettől megállapodás alapján eltérhetnek a felek. A kötelező időszak után viszont az örökösöket illeti a pénz. Hogy ez mennyi lesz, az függ a tag kockázatvállaló hajlandóságától, hiszen itt is konzervatív, egyenletes és dinamikus portfólió között választhatnak a belépők.

Horváth István termékmenedzser szerint a cégeknek több szempontból is megéri az ilyen gondoskodás: a kulcsemberek megtartása, törzsgárda kialakítása mellett hosszú távú ösztönző eszközként is bevezethetik, emellett adót is tudnak spórolni vele. A vállalati befizetés jelenleg a minimálbér feléig 16 százalékos adókulcs alá esik, gyakorlatilag annyit kell fizetni, mintha a magánnyugdíjpénzárba utalna pénzt a munkáltató. Az adóalapot viszont a szuperbruttó miatt a juttatás – jelen esetben 39 ezer forint – 1,19-szerese képezi, s ez után kell a 16 százalékos szja-t leróni.

Az önkéntes pénztárak és a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatók megférnek egymás mellett a piacon – állítják a Quaestornál, utalva arra, hogy a cég mindkettővel rendelkezik. A cafeteria sem közvetlen versenytárs, bár a cégek stratégiájában az étkezési utalványok osztogatása helyett a stabil nyugdíj-kiegészítés inkább hívószó lehet.

A Quaestor az idei évet a rendszer megismertetésére szánja, s azzal is elégedettek lennének, ha néhány száz cég néhány ezer munkavállalója csatlakozna a rendszerhez.