Az Új Széchenyi Terv (ÚSZT) összes pályázatát hivatalos megjelenése előtt társadalmi vitára bocsátja a kormány – ahogyan tették ezt az előző kabinetek is. Ezzel az a céljuk, hogy a szakma és a pályázni kívánók még a felhívások kiszélesítése előtt elmondhassák a véleményüket, illetve javaslatokat tegyenek arra, hogyan lehetne számukra egyszerűbben, érthetőbben megfogalmazni a pályázati feltételeket, szabályokat. Az eddig társadalmi vitára bocsátott felhívásokra több száz hozzászólás érkezett, s azok többsége inkább kritikus, mint dicsérő.

Általánosságban kiderül belőlük, hogy igazából nem is lehet teljeskörűen értékelni a felhívásokat, azokat ugyanis hiányosan bocsátotta véleményezésre a kormányzat, nincs bennük a teljes pályázati dokumentációs csomag, illetve az elvárásrendszer is foghíjas. Például több esetben hiányzik az adatlap, amit jelentősen egyszerűsíteni szeretne a kormányzat, tehát jó lenne látni annak gyakorlati megvalósulását. Több pályázatban szó van kötelező mellékletekről, ám azok nem találhatók meg a felhívásban, mint ahogyan a támogatási szerződés tervezete is elmaradt néhány esetben. De van, ahol hiába keresték a leendő pályázók a helyszíni ellenőrzési vagy az elszámolási útmutatót, azokat sem csatolták a felhívók. Az útmutatók azért fontosak, mert elvileg azokban vannak azok a követelmények, amelyeknek meg kell majd felelni. Ugyancsak általános gond, hogy a kis- és középvállalkozás minősítéséhez szükséges adatlap nem illeszkedik az irányadó európai rendelethez, azaz a cégeknek gyakorlatilag kétféle szabályozásnak kell megfelelniük.

Ami különösen kellemetlen helyzeteket okozhat a jövőben, hogy nincs egymással összhangban a pályázói kézikönyv, az általános pályázati útmutató és a konkrét pályázati felhívás. Például az egyikben a felvehető előleg mértéke 25 százalék, a másikban ugyanarra az esetre 35 százalék. Vannak kereszthivatkozások, ám azok nem találhatók meg a kiadványokban, sőt az egyes dokumentumok elnevezése is eltér egymástól, ami teljes zavart okoz a pályázó fejében. Ugyancsak nem segíti a helyzet megértését, hogy valamennyi felhívás foglalkozik a közbeszerzési szabályokkal, még az is, ahol nem is kell közbeszerzést lebonyolítani.

Egy másik probléma, ami többeknek is feltűnt, hogy pluszpontokat lehet kapni azokra a pályázatokra, amelyek kapcsolódást mutatnak az Új Széchenyi Tervhez. Ugyanakkor arról egy hang sincs, hogy mire gondolnak a felhívások kiírói, pontosan mi az a feltétel, amelynek teljesítése pluszpontokat jelent. Az egyébként, hogy általánosságokban fogalmaznak meg követelményeket, több helyen is visszaköszön, van ahol például a megvalósíthatósági tanulmány esetében a minimális tartalmat sem határozzák meg – azaz töprenghet a pályázó, hogy vajon a bírálóknak mi leszmajd elfogadható, smi nem.Máshol kötelezően magvalósítandó elemei vannak a projekteknek, olyanok, amelyekre nem is biztos, hogy szükség lenne. Az ilyen elvárások drágítják a folyamatot.

Az általános gondok mellett a pályázatokat véleményezők konkrétumokra is felhívják a figyelmet. A Környezet és energia operatív program egyik felhívása például egy olyan rendeletre hivatkozva korlátozza 0,5MW kapacitásra a napelemes projekteket, amelyekben amúgy nincs is ilyen korlát. Aztán a napelemekhez olyan jelölést követelnek, amely nem is használatos az EU-ban.

A mikrovállalkozások fejlesztéséhez készült pályázati felhívásokhoz különösen sok hozzászólás érkezett. Nehezítésnek tartják például, hogy a technológiafejlesztéshez csak új gépeket lehet beszerezni, míg korábban használt vásárlására is lehetőség volt. Nem éppen pályázóbarát lépésnek tartják, hogy a korábbi 25, illetve 40 százalékos előlegfelvételi lehetőség megszűnt. Évek óta gond, és úgy tűnik, továbbra is az marad, hogy az ötezer lakos alatti településeken működő vállalkozások ki vannak zárva a pályázatokból.

Sok véleményező említi, hogy az elvileg automatikus eljárásrendű pályázatba belekerült egy szubjektív elem, amely lehetőséget ad az intézményrendszernek arra, hogy kockázatosnak tűnőnek minősítsen egy fejlesztést akkor is, ha az egyébként minden követelménynek megfelel. A hitellel kombinált technológiafejlesztési pályázatot nem fogadják olyan kitörő örömmel, mint azt a kormányzat várná. Azt mondják többen is, hogy rákényszerítik a pályázókat a kölcsön felvételére, akkor is, ha nem lenne rá szükségük, vagy kevesebb pénzből is meg tudnák valósítani a beruházásukat. Diszkriminatívnak tartják, hogy a nagyobb fejlesztések esetében viszont nem kötelező hitelt felvenni. Ráadásul csak az a cég kapja meg a kombinált támogatást, amely mind a hitelt nyújtó intézménynél, mind a pályázati bírálati rendszerben átment a rostán, ami dupla teher, és minden bizonnyal kevesen tudnak majd ennek eleget tenni. Ráadásul induló vállalkozások ki vannak zárva több lehetőségből is.

A fent említett véleményeken kívül még számos hozzászólás érkezett a felhívásokhoz, ami jól mutatja, hogy fontos lenne, ha végre tényleg pályázóbarát feltételeket teremtene a kormányzat. Illetve az is kiderült belőlük, hogy a kiíróknak nagyon sok dolguk lesz még a felhívásokkal, mire azokat használható állapotba hozzák.

A részletes tájékoztató kiadványok egyelőre nem könnyítik meg a pályázók dolgát