Oszkó harcra készül
„...a meghiúsult sukorói turisztikai beruházás évek óta arra szolgál, hogy jobboldali politikusok sokszor kedvükre kiválasztott és aktuálisan ellenfélnek, vagy túl hangos kritikusnak tekintett személyeket próbáljanak vele befeketíteni, még akkor is, ha állításaik értelmetlenek” – ez csak egy mondat Oszkó Péter tegnap este megjelent blogbejegyzéséből, amelyben dokumentumokra hivatkozva cáfolja a Magyar Nemzet szombati cikkét. Ez új tények hiányában dokumentum fakszimiléjével igyekezett alátámasztani állításait, de a lapban megjelent pénzügyminisztériumi feljegyzést tanulmányozva az olvasónak feltűnhetett: a fejléc után a közzétett irat egyes részei ki vannak hagyva, a lap állítását alátámasztó bekezdés előtt és után is. Oszkó szerint azért, mert a dokumentum egésze nem támasztja alá a cikk állítását.
Az utolsó magyar pénzügyminiszter leírja: a koncesszióról szóló döntést egy bizottság készítette elő, s leírták: az egyedüli induló cég, a KC Bidding Kft. elérte a szükséges minimumot. Oszkó konkrét dokumentumokra hivatkozva részletezi, hogy vizsgálták a pályázat eredménytelennek nyilvánítását, ám a jogi elemzések alapján úgy kellett dönteniük, hogy ez nem lehetséges. Szemben az ellene felhozott vádakkal.
„A Magyar Nemzet lényegében a döntés-előkészítő anyag létét sem említi, holott szóbeli beszélgetéseinkből számomra nyilvánvalóvá vált, hogy az általam idézett levél is a birtokukban van, ahogy annak tartalma a Kehi számára is pontosan ismert. Tehát tudatában vannak annak a ténynek, hogy a szakapparátus határozott javaslata egyértelműen az volt, miszerint a pályázaton az egyetlen pályázót hirdessem ki győztesnek, mégis az olvasható a fent is idézett írásaikban, miszerint én az apparátusi javaslat és figyelmeztetés ellenére döntöttem volna a pályázat érvényessége mellett” – írja Oszkó, aki nyomatékosan leszögezi: neki és apparátusának köszönhető, hogy olyan, a befektető által is vállalt feltételekkel kötötték meg a szerződést, hogy abból a magyar állam úgy tudott kivonulni, hogy nem kell kártérítési kötelezettséggel számolnia.
Ugyanakkor a telekcsere kapcsán megjegyzi: Budai Gyula kijelentése, miszerint Oszkónak abban a tranzakcióban is felelőssége van, már akkor is súlytalan maradt. Például azért, mert „a telkek értékaránytalansága azóta is csupán vád, sőt a rendelkezésre álló értékbecslések nagyobb része azt nem támasztja alá, ráadásul a csere meghiúsulása következtében az államot valójában semmiféle kár nem érheti”.
