Hungarikum magyarosan: kormányoldalon is támadják a tervezetet
„Az előterjesztés összességében nem terheli meg és nem is javítja a magyar vállalkozások helyzetét” – ez a sokatmondó kijelentés olvasható a magyar nemzeti értékekről, magyar nemzeti kincsekről és a hungarikumokról szóló törvénytervezet elnevezésű kormány-előterjesztés hatásvizsgálati részében. 2008 novemberében az akkor ellenzéki Fidesz képviselője, Simicskó István javaslatára, végül teljes parlamenti támogatással elfogadott határozat született arról, hogy a hagyományos nemzeti értékeket, az úgynevezett hungarikumokat hivatalosan deklaráló és védelmüket biztosító jogszabályt készítsen a kormány. A törekvés bekerült a Fidesz–KDNP-kormány programjába is, eképpen: „El kell érni, hogy a nemzeti kiutat jelentő hungarikumaink kiemelt védelemben és támogatásban részesüljenek. A hungarikumok megtartása, leltározása és méltó támogatása nemzeti ügy, elsőrendű kormányzati, állami és társadalmi feladat kell, hogy legyen.”
Nyáron még ennek szellemében készült a koncepció a Lezsák Sándor parlamenti alelnök által irányított, Birinyi József szakmai vezetésével működő Parlamenti Hungarikum Munkacsoportban (PHM). Ez egy önálló, belföldön felállított, de megyei szervezetekre épülő hivatali hálózatot, és a határainkon kívül működő önkéntes rendszert képzelt el a legfontosabb nemzeti értékek rendszerezésére és minősítésére, valamint a későbbiekben menedzselésükre. Lezsák Sándor még december elején úgy nyilatkozott a nemzeti hírügynökségnek, hogy reményei szerint a kormány elé kerülő jogszabálytervezetben önálló „költségvetési tételként” határozzák meg a hungarikumintézményt, amelynek működésére a nemzeti össztermék meghatározott százalékát kell majd fordítani. Egy nyilvános konferencián elhangzott beszéd szerint 0,5 százalékkal számoltak a terv kidolgozói, amely az előterjesztők szerint a 2009-es GDP-t figyelembe véve mintegy 17,5 milliárd forint.
Ehhez képest jelentős visszalépést jelent az agrártárca szakmai egyeztetésre szétküldött tervezete. Az állami intézményrendszer kiépítése helyett a kormányelőterjesztés szerint ott lesz a hungarikumokat összegyűjtő és szükség esetén menedzselő helyi és megyei értéktár, ahol az önkormányzat arra saját – egyébként is szűkös – keretéből pénzt és munkaidőt szán. Vagyis a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) hungarikum törvénytervezete nem kíván forrást biztosítani a települési, megyei és határon túli értéktárak felállítására, működtetésére. Legalábbis nehéz másként értelmezni a törvénytervezet szövegét, amely szerint a települési, megyei önkormányzatok „fakultatív feladatként azonosítják a helyi értékeket, így jönnek létre a települési értéktárak. A megyei önkormányzatok ugyancsak fakultatív feladataik körében összesítik a települési értéktárakat, valamint azonosítják a megyei értékeket is, létrehozva a megyei értéktárakat. Az egyes hatáskörrel rendelkező minisztériumoknak el kell készíteniük az ágazati értéktárakat. Ebből a rendszerből, valamint a hazai és határon túli civil kezdeményezések révén jön létre a Magyar Értéktár, amelyből kiválasztásra kerülnek a nemzeti kincsek és a hungarikumok.”
A rendszert felügyelő, a kitüntetett helyzetű vidékfejlesztési miniszter irányítása alatt működő Hungarikum Nemzeti Tanács sem kap önálló keretet, a szövegben mindössze anynyi szerepel, hogy „a szükséges forrásokat a Vidékfejlesztési Minisztérium biztosítja”. Hogy ez pontosan milyen összeg is lehet, arra lapunk írásban eljuttatott kérdésére sem adott tájékoztatást a szaktárca.
A tárcától származó nem hivatalos információink szerint – ha egyáltalán a törvénytervezet eljut a parlamenti szavazásig – a hungarikumrendszer működtetése révén próbálja az agrártárca legalább részben ellensúlyozni azt a költségvetési intézkedést, amelynek nyomán az agrármarketingre korábban fordítható összegek jelentős részét a fejlesztési minisztériumhoz csoportosították át. Ezt tükrözi a tervezet egyeztetési körébe bevont szervezeteken belül az agrárérdekeltségek nagy száma, valamint az a hivatkozás, amely az alapvetően elismerendő hungarikumok közé sorolja az európai uniós regisztrációt, földrajzi eredetvédelmet kapott termékeket (vagyis élelmiszereket), míg a szellemi kulturális örökség nemzetközi jegyzékébe felvett, és más hazai értékek nemzetközi szintű elismeréseit nem tekinti a tervezet automatikusan hungarikumnak. A vidékfejlesztési tárca ilyen irányú törekvését több egyeztetésre felkért, a törvény alapvető céljával egyébként egyetértő szervezet is – köztük a Nemzeti Erőforrások Minisztériumának egyes szakértői – belterjesnek, támogathatatlannak ítéli. (A NEFMI szakminősítése szerint „az előterjesztés véleményezésébe bevonni szándékozott állami szervek, szakmai szervezetek, intézmények felsorolása hiányos, esetleges, következetlen és egyoldalú, a beterjesztő VM túlsúlyát tükrözi”.) Úgy tudjuk, hogy még az agrárágazatban érdekelt szervezetek is felhívták a figyelmet a feltűnő aránytalanságra, az eredeti koncepciótól való éles eltérésre. Ráadásul a tervezetben még az ágazati termékek értékőrzéséhez, menedzseléséhez adható támogatások, kedvezmények sem szerepelnek, mindössze egy pontosabban le nem írt jogosítványokat megtestesítő, ám így legfeljebb marketingcélokra alkalmas hungarikumvédjegy bevezetését említik az előterjesztők – ami egyébként a vidékfejlesztési tárca tulajdona lesz és jogdíjat kell a használatáért fizetni.
A VM egyébként visszautasítja a belterjességre vonatkozó kritikákat. Lapunknak elküldött válaszukban rögzítik: a törvénytervezet hatálya a hungarikumok teljes körére kiterjed, tehát nemcsak az élelmiszerekre. A nemzeti értékek összegyűjtését követően az elkészült Magyar Értéktárból a Hungarikum Nemzeti Bizottság (a továbbiakban: HNB) szakmai szempontok alapján választja ki azokat az értékeket, melyek hungarikumnak minősülnek. Hozzáteszik: „Ezen felül valóban van olyan rendelkezése a tervezetnek, amely alapján az európai uniós vagy nemzetközi elismeréssel rendelkező nemzeti értékek külön elbírálás nélkül hungarikumoknak minősülnek, de a törvény hatályát értelemszerűen nem érinti.”
Információink szerint könnyen elképzelhető, hogy a hungarikumtörvény egyelőre – legalábbis jelenlegi formájában – nem kerül a parlament elé. Sok értelme nem is lenne, mert a törvény működtetésére jelen pillanatban gyakorlatilag egyetlen forint költségvetési pénz sincs elkülönítve. Arra pedig az önkormányzatok többsége anyagilag képtelen, hogy a rendszer működéséhez nélkülözhetetlen helyi értéktárakat létrehozza és fenntartsa. A VM hivatalos álláspontja szerint viszont a tervezetet a tavaszi parlamenti üléssorozaton napirendre veszik a képviselők.
A szaktárca törvénytervezete szerint a hungarikum „olyan megkülönböztetésre, kiemelésre méltó nemzeti érték, amely több évszázada vagy nemzedékek során, vagy akár a közelmúltban történt létrejötte és nemzetközi szintű elismertetése után belföldön és külföldön egyaránt bizonyítja a magyar nemzeti örökséghez történő tartozást, és amelyet a külön jogszabályban meghatározottak szerint végzett egyedi értékelés eredményeként, vagy a már korábban elvégzett nemzetközi, továbbá hazai szakmai vagy jogi elismertetést követően a Hungarikum Nemzeti Bizottság (a továbbiakban: HNB) hungarikummá minősít”.
