Nem nyerészkedett az OMV vezére
Ausztriában még sohasem vádolták meg a bécsi tőzsde legmagasabb körében forgó cég vezetőjét bennfenteskedéssel, ezért is jelent meg tömegesen a sajtó a 60 esztendős OMV-vezér tárgyalásán. A céget 2002 óta irányító, de már 1976 óta ott dolgozó Ruttenstorferre az ügyész azt akarta rábizonyítani, hogy 2009. március 23-án úgy vásárolt magának 26 500 darab OMV-részvényt, hogy már tudta, napokon belül eladják a vállalat tulajdonában lévő 21,2 százalékos Mol-részvénycsomagot. „A magyar energiavállalat nyűg volt az osztrákok nyakán, a könyveiben darabja 18 ezer forintos áron szerepelt, a tőzsdén viszont csak 9 ezer forintot adtak darabjáért. Tudnivaló volt, hogy az OMV-papírok árfolyama felmegy, ha a cég túlad a magyar részvényeken, amelyekből annyit sohasem tudott összevásárolni, hogy befolyásoló helyzetbe jusson” – így az ügyész, Michael Schön. A vád szerint Ruttenstorfer már 2009. március 14-én találkozott az orosz Surgutnyeftyegaz képviselőivel egy bécsi OPEC-rendezvényen, majd március 18-án nyilatkozott a Pprofil című hetilapnak, ahol határozottan kijelentette, hogy a magyar részvényeket az OMV nem fogja eladni. Az interjú aztán 23-án jelent meg, egy napon Ruttenstorfer részvényvásárlásával.
Az OMV vezére viszont –aki márciusban átadja beosztását egyik eddigi helyettesének – azzal érvelt, hogy az említett OPEC-találkozón csak két percre találkozott az oroszokkal. Elmondta továbbá, teljesen reménytelennek tartotta, hogy megszabadulhatnak a Mol-papíroktól, akkora volt a tőzsdei ár és a könyv szerinti érték közötti különbség. Elment ugyan március 26-án Moszkvába egy vacsorára a Surgutnyeftyegaz vezetőivel, de a bíróság által meghallgatott tanúk szerint is kimondottan borúlátón jött vissza Oroszországból.
Az ügyész ezzel szemben egy március 17-i keltezésű levelet lobogtatott, amelyet a J.P. Morgan befektetőház embere, bizonyos Jeremy Wilson írt OMV-vezetőknek, az orosz cég érdeklődését említve. De – állították a vádlott mellett felszólalók – sem Ruttenstorfer, sem a levelet kapó igazgató nem tartotta reálisnak az oroszok vásárlási szándékát. Tudatták is a közvetítő céggel, hogy a 18 ezer forintos könyv szerinti érték alá nem hajlandók menni. Az OMV vezére a bíróságon elmondta, ő még az orosz cég felbukkanásakor sem gondolt arra, hogy cége teljesen kiszáll a Molból, csak azt tudta elképzelni, hogy esetleg a részvények egy részét adják el. Mint mondta, egykor azért indult harcba a magyar energiavállalat részvényeinek megszerzéséért, mert azt remélte, hogy a román Petrom megvásárlása után egy közép-európai energiaóriást hozhat létre, s megerősítheti a schwechati finomító pozícióját. Ő volt a legjobban meglepve, amikor a J.P. Morgan a kudarcos moszkvai tárgyalások után jelezte, hogy az oroszok készek 20 ezer forintos egységárat fizetni, s vinnék a teljes részvénypakettet, azaz összesen 1,5 milliárd eurót fizetnek. Az egyezség aztán 2009. március 29-ről 30-ra virradóra létre is jött.
A bírósági tárgyaláson elhangzott, hogy Ruttenstorfer az OMV vezetőinek felkínált részvényopciós program keretében jegyezte a papírokat, s azért éppen március 23-án, mert akkor dőlt el, hogy éves fizetésének bruttó, s nem nettó összegében vehet részvényeket.
A magyarokkal folytatott küzdelemben magát többször is megégető OMV-vezér ellen 2009 augusztusában az osztrák pénzügyi felügyelet már indított vizsgálatot, s tavaly novemberben bűnösnek is ítélte bennfentes kereskedésben, 20 ezer eurós pénzbüntetésre ítélve. Az osztrák törvények szerint akkor vádolható valaki bennfentességgel, ha nagy a valószínűsége annak, hogy anyagi haszonra tesz szert a helyzetéből adódóan rendelkezésére álló információkból. Ilyen esetekben a legnagyobb büntetés 5 év. Ha nem bizonyítható a rögtöni haszonszerzés (ez a helyzet Ruttenstorfernél, a részvényopcióval ugyanis három évig nem kezdhetett semmit), akkor a maximális büntetés 3 év.
Az OMV vezére elgyötörten, de elégedetten hagyta el a bíróság épületét. Azt azonban elismerte, hogy utólagmár nem tartja bölcs dolognak a cégvezetők számára kínált részvényopciót saját vállalatukból.
