Válságkezelés Davosban
A tegnapi megnyitóval megkezdődött és vasárnapig tart az idei davosi Világgazdasági Fórum (WEF) rendezvénysorozata, amelyre 2500 vendéget várnak a svájci üdülőhelyen. Amíg korábban a résztvevők listáját – legalábbis a politikusokét – az esemény rangját emelendő a sajtó rendelkezésére bocsátották, ma ez elől mereven elzárkóznak a szervezők. Úgy tűnik, a világ egyik legjobban biztosított rendezvényén a politikus és az üzletember más megítélés alá esik, mert a topmenedzserek névsorát korántsem kezelik titkosan, jóllehet egyes vállalatvezetőknek politikusokat megszégyenítő befolyásuk van a fontos gazdasági döntésekre.
A kapcsolatápolás, a lobbizás ezúttal is háttérben zajlik, ehhez keretet és muníciót a világgazdaság aktuális problémáit körbejáró előadások és vitafórumok adnak. Ezekre az idén 1400 vállalatvezető hivatalos, a Coca-Cola első emberétól a DuPont vezérigazgatójáig gyakorlatilag mindenki itt lesz, aki számít. A politikusok közül csak a kiemelt vendégeket nevesítették a szervezők: Angela Merkel német kancellár, Nicolas Sarkozy francia elnök, David Cameron brit kormányfő egyaránt tiszteletét teszi a híres üdülőparadicsomban. A megnyitó előadást az eredeti terveknek megfelelően DmitirijMedvegyev orosz elnök tartotta meg, aki a domogyedovói repülőtéren hétfőn történt terroristaakció miatt előzőleg lemondta részvételét, majd mégis úgy döntött, hogy megosztja a világgazdaság jövőjéről vallott nézeteit a hallgatósággal: felhívja a figyelmet az oroszországi kecsegtető befektetési lehetőségekre.
A pénzügyi válság kialakulásában aktív – és negatív – szerepet játszó bankárok is visszatérnek Davosba. Ők az utóbbi egy-két évben távolmaradásukat a válságkezeléshez kapcsolódó „bokros teendőikkel” indokolták, ám mára gyökeresen megváltozott a helyzet: a bankszektor szereplői a sorozatos stresszteszteken átmenve ismét jó útra tértek, magyarán kezdik visszanyerni profittermelő képességüket. A bankrendszer válságot követő konszolidációja nagyjából lezárult, most éppen a már bevezetett vagy még bevezetésre váró, drákói szigorúságú felügyeleti rendszer felpuhítása érdekében vetik be meggyőző erejüket.
Érveikre a jelen lévő politikusok mellett a jegybankárok is kíváncsiak lesznek. Nyolcan jelezték részvételüket, köztük a legnagyobb név Jean-Claude Trichet-é, az Európai Központi Bank elnökéé, de ott lesz potenciális utóda, a német Bundesbank élén álló Axel Weber is. Aki arra kíváncsi, hogy mi lesz a közeljövőben, annak elég, ha meghallgatja Nouriel Roubini New York-i sztárközgazdász előadását, ő az, aki a gazdasági-pénzügyi világválság kitörését megjósolta.
Most azonban az euróövezet államadósság-válságára adandó optimális válaszok megtalálása a fórum előtt álló legfontosabb feladat.
A monetáris unió megerősítése, a görög és ír összeomláshoz hasonlók kivédése közös érdek, ám ehhez más-más utat vázolnak fel a kutatók véleményére alapozó politikusok. A bankrendszer érintettsége itt is nyilvánvaló, hiszen számos pénzintézet trezorjában „hegyekben állnak” az adósságválság sújtotta országok elértéktelenedő állampapírjai. Előbb-utóbb ezt a problémát is kezelni kell.
Kína is slágertéma lesz az idén. A világgazdaság aktuális motorjának tekinthető ázsiai óriást az őt megillető helyre kell pozicionálni, mind tekintélyét, mind a világkereskedelemben betöltött szerepét elismerve ezzel. Arról már nem is szólva, hogy Kína – állampapírvásárlásaival – vastagon hozzájárul az európai adósságválság tüneti kezeléséhez. Más kérdés, hogy – rosszindulatú elemzők szerint – ennek ára is lesz, például a kínaiak piaci terjeszkedése előtt mesterségesen emelt akadályok elbontása.
A rendezvény idei mottója –Közös normák az új realitásokhoz – arra a rossz irányú folyamatra reagál, amit a közös értékek felbomlása, a közbizalom elvesztése, s ezek következményeként gyengülő politikai stabilitás jelent. Ez az aggasztó trend a gazdasági növekedést is kedvezőtlenül befolyásolja – állítják a szervezők. A folyamat megfordítása és a bizalom visszaszerzése közös érdek, és az ehhez szükséges recept megtalálásában mindenkinek a jóindulatára és a tudására szükség lesz. Mint ahogy Jorihiko Kodzsima, a Mitsubishi elnöke, a fórum társelnöke sajtótájékoztatóján fogalmazott: „Rengeteg dologban különbözünk egymástól, de abban mint globális polgároknak közös a felelősségünk, hogy a lényegi kérdésekre megoldást találjuk nemcsak a magunk, de a jövő nemzedék érdekében is”.
Egy a sok közül
Davos továbbra is jelentős informális fórumnak számít, ahol a világ vezető politikusai és üzletemberei kötetlen formában eszmét cserélhetnek egymással fontos témákban, de már korántsem az, ami régen volt – mondta lapunknak Inotai András, az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének igazgatója. Amíg négy évtizeddel ezelőtt ez volt az egyetlen ilyen fórum, addig mára csupán egy a sok közül – tette hozzá. Fontos döntések sem akkor, sem most nem fűződnek Davoshoz, úttörő szerepe abban volt, hogy a világgazdaság égető problémáit át lehetett beszélni, illetve a terveket egyeztetni, koordinálni lehetett. Ilyen volt anno az európai integráció, a közös mezőgazdasági és kereskedelmi politika kidolgozása, vagy éppen az euró kitalálása. Az idő múlásával, a globalizáció felgyorsultával azonban az egyeztetések egyre inkább olyan regionális együttműködési fórumokra helyeződtek át, mint az észak-amerikai NAFTA, vagy az ázsiai ASEAN, és az ENSZ szakosított szervei is aktívabban bekapcsolódtak a munkába, nem is szólva a vezető gazdasági hatalmakat tömörítő G20-ak csoportjáról. Igazi döntések sem Davosban, sem a G20-ak ülésén nem születnek, de mindkettőnek fontos konzultatív szerepe van. Egy amerikai–kínai csúcson például sokkal több dőlhet el, mint Davosban – vélte Inotai. Bár Davos vonzereje csökkent az idők során, továbbra is rangos eseménynek számít. Egy kis ország számára, mint amilyen mi vagyunk, kitűnő lehetőség arra, hogy – megfelelő szinten képviseltetve – bizalmi tőkét kovácsoljon magának, „megszondáztassa” partnereit, mielőtt fontos és vitatható döntéseket hozna. Ehhez képest a részt vevő fontos személyek listája nem tartalmaz magyart nevet.
A befektetők temetik az eurót
Egy vagy több tagország is elhagyhatja az eurózónát 2016-ig – így vélekedik a Bloomberg által megkérdezett befektetők 59 százaléka. Ezen belül 11 százalék véli úgy, hogy az első kilépésre már 12 hónapon belül sor kerülhet. Az ezer elemző és üzletkötő megkérdezésével elvégzett kutatásból kitűnik: nagyjából ugyanannyian vélik úgy, hogy végül összeomlik majd az eurózóna, mint ahányan a fennmaradását jósolják.
