– Az energiahivatal jelenleg vizsgálja, beépíthető-e a hazai gáztarifába a tervezett magyar–szlovák vezeték költsége – tudtuk meg Zsuga Jánostól, a közös elképzelést magyar oldalról képviselő, Mol-tulajdonú FGSZ Földgázszállító Zrt. vezérigazgatójától. A 104 kilométer hoszszú hazai szakasz lehetséges átadási időpontja 2014. január elseje. A vezérigazgató a költségeket a kivitelezési versenykiírás előtt nem kívánta megbecsülni. (Hasonló példák alapján az mintegy 50 milliárd forintra tehető.)

Nem jelentene komoly tételt az árban az új hálózat

Kedden Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője jelentette be, hogy pénteken Orbán Viktor és szlovák partnere, Iveta Radicová kormányközi megállapodást ír alá a vezetéktervről. Zsuga János ennek kapcsán lapunkkal közölte: a két cég – a szlovák Eustream és az FGSZ –ezt követően szerződik.

Emlékezetes: a Mol és a mindenkori kormányok által kijelölt elvek mentén – miszerint minél több a vezetékes összeköttetés, annál jobb – tavaly év végén adták át a román–magyar szakaszt, és jól halad a horvát–magyar útvonal kiépítése is. A sorból már csak a szlovén és a szlovák kapocs hiányzik. Mindkettőt régóta tervezik a felek, de a kivitelezések tavaly megakadni látszottak. Részint azért, mert az új magyar kormány –a többi energiacéggel együtt –pluszadókat vetett ki a Molra, az FGSZ garantált nyereségét pedig 8-ról 4 százalékra csökkentette. A lépés beruházások visszafogásával fenyegetett. Ráadásul szeptemberben a szlovákok azt vetették az FGSZ szemére, hogy úgymond hátráltatja a beruházást. Ez összecsengett a két ország akkori hűvös politikai viszonyával is. Mint kiderült, a többi vezetéktől eltérően az előzetes piacfelmérés itt nem igazolta vissza az új útvonal iránti kellő gázkereskedői érdeklődést. De azért októberben ismételt nekigyürkőzést ígértek.

A szabályok szerint, ha egy vezeték üzletileg nem áll meg a lábán, az adott kormány stratégiai okokból még beépítheti annak árát a lakossági gáztarifába. Ugyanakkor ez furcsán hatna annak fényében, hogy hasonló beruházások fedezésére a kormány nemet mondott. Egyesek ráadásul úgy vélik, az öszszeköttetés elsősorban – az ukrán–orosz gázválságokat tárolt gáz híján igencsak megszenvedő – Szlovákiának fontos.

A jelek szerint a folyamatnak most az új szlovák kormány adott lendületet, kihasználva a visegrádi együttműködést. Ennek nyomán – mint arra Zsuga János felhívta a figyelmet – a jövőben az unió a korábbiaknál is erőteljesebben támogatja a térség úgynevezett észak–déli gázösszeköttetését. (A végcél a lengyel és a horvát tervezett tengeri folyékonygázlefejtők összekapcsolása.) – Erre Brüsszel várhatóan támogatást is nyújt majd – szögezte le a vezérigazgató. (A román és horvát vezeték több tízmillió euróhoz jutott így.)

Zsuga János a szlovák öszszeköttetést a magyar ellátásbiztonság szempontjából kiemelt jelentőségűnek tartja. Ugyan fizikailag onnan is főleg orosz gáz érkezne, de – mint ma az osztrák betáplálási oldalon megfigyelhető – minél több a vezeték, annál több a versengő kereskedő, ami csökkenti az árakat. Az előzmények tükrében ugyanakkor az FGSZ most az energiahivatal álláspontjára vár, hogy a költségek stratégiai okokból beépíthetők-e a gáztarifába. Azt, hogy így emiatt mennyivel emelkedne a gázár, Zsuga János nem kívánta megbecsülni. Szakértők szerint, ha a magyar kormány végül a gázfogyasztókkal fizettetné is meg a szakasz árát, az a 140 forint körüli köbméterárban mindöszsze néhány tízfilléres tétel lenne. Az Orbán-kabinet politikája ismeretében szintén borítékolható, hogy ez nem jelenne meg nevesített tarifatételként: kormányzati intézkedésekkel ellensúlyozható lenne az áremelő hatás, illetve a növekvő verseny árleszorító hatása is besegíthet.