London pénzügyi központja, a City 0,7 százalékos emelkedésre számított. Míg George Osborne pénzügyminiszter elsősorban a zord időjárást hibáztatta a váratlan visszaesésért, az ottani statisztikai hivatal közölte, hogy hó és jég nélkül is megállt volna a növekedés. A brit GDP 2010-ben, öszszességében 1,4 százalékos előrehaladást produkált. Mindennek fényében Osborne aligha érvelhet a május 5-i helyhatósági választások előtt azzal, hogy a gazdaság jobban teljesített, mint munkáspárti időkben, illetve sikerült megakadályoznia a recesszió visszatérését.

Mervyn King jegybankelnök pedig arra figyelmeztetett, hogy a reálbérek az év végére ott fognak tartani, mint 2005-ben, és ez lesz az első alkalom az 1920-as évek óta, hogy tényleges értékük ilyen súlyos mértékben, mintegy 12 százalékkal visszaesett volna.

Szerinte az „emberek az életszínvonal elkerülhetetlen romlásával fizetnek a pénzügyi válságért”. Csalódottságának adott hangot amiatt is, hogy belátható időn belül nem tudja megemelni a meghatározó kamatlábat a 0,5 százalékos negatív történelmi rekordról, így kamatveszteséget okozva a megtakarító briteknek.

A jegybankelnök szerint az infláció hamarosan eléri a 4-5 százalékot, azaz a tervezett dupláját. Ennek hátterében elsősorban az olaj- és nyersanyagárak, illetve az áfa ez év eleji 2,5 százalékos emelése áll. A gazdasági elemzők által „katasztrofálisnak” nevezett helyzetben szerda reggelre kiderült, a vezető bankházak által jóváhagyott lakáshitelek száma decemberben 11 és fél éves mélypontra süllyedt.