Monetáris lazítást hozhat a tavasz első hónapja
A Reuters által megkérdezett 15 elemző közül kilenc véli úgy, hogy márciustól, a kormány által jelölt új monetáris tanácstagok színre lépésével érvényre juthat a gazdaságélénkítést támogató kamatpolitika. Feltételezhető, hogy nem kamatvágással fognak debütálni, ezt nehezen is tehetnék meg, mert ezzel elszabadítanák a forintárfolyamot, ami a devizaadósok számára újabb csapással érne fel, és emellett még az inflációt is felsrófolná. Kamatcsökkentés helyett a gazdaság ösztönzéséhez vállalati kötvényvásárlásokkal is hozzájárulhat az MNB, például azzal, ha az állami Magyar Fejlesztési Bank kötvényeibe fektet. Ezt a módszert eddig elutasította az MNB, ám ebben változtathat a hozzáállásán.
A kereskedelmi bankoknak az MNB-nél tartott betétjeit is vissza kellene irányítani a piacra, hogy azok hitelként megjelenve friss és elérhető forrásokhoz segítsék a vállalkozásokat. Az elemzők fele szerint a négy újonnan delegált és a három régi taggal felálló új monetáris tanács a jövőben sem fogja felelőtlenül kockáztatni a forintárfolyam stabilitását. Még akkor sem, ha a kormánykoalíció az utóbbi hónapok sorozatos kamatemeléseit indokolatlannak minősítette, s ezzel jelezte a monetáris tanácsnak, hogy milyen iránnyal lenne elégedett.
Abban is a nagy az egyetértés az elemzők között, hogy a hétfőn 6 százalékra emelt alapkamat „befagy”, s nagyjából ezen a szinten marad 2012 végéig. Többen egy kisebb kamatcsökkentést sem zárnak ki a második negyedévben. Rengeteg függ attól, hogy a költségvetés szociális jellegű kiadásaiban tervezett, 600–660 milliárd forintosra becsült kormányzati elvonás valójában miből áll össze. Ha a február második felében meghirdetendő reformcsomag hosszú távú hatásai kedvezően érintik az államkasszát, az a forintárfolyam erősödését hozhatja magával, s ennek hozományaként a kamatpolitika is engedékenyebbé válhat. De ha csalódást keltő tervekkel áll elő a kormány, akkor a piac a forinton keresztül megbünteti az országot, s a magyar állampapírok sem kerülhetik el a bóvli besorolást.
Személyi csatározások biztos lesznek az újak és a régiek között a monetáris tanácsban, és könnyen meglehet, hogy a Simor András elnök és helyettesei, Király Júlia és Karvalits Ferenc által képviselt óvatos politikát leszavazzák. Ennek ellenére az elemzők kevéssé tartják valószínűnek, hogy bármelyikük is ezért a távozás mellett döntene. Inkább megpróbálják érveikkel meggyőzni, és a maguk oldalára állítani az új tagokat – legalább egyiküket.
És az sem biztos, hogy ez nehéz lesz. Csaba László, a Középeurópai Egyetem tanára például támogatólag szólt a köztévé tegnap reggeli műsorában a kamatemelésről, kifejtve, hogy az inflációs ársokkok kivédéséhez a megfelelő eszközt alkalmazta az MNB. Az infláció a szegények adója, azzal óvatosan kell bánni – hangsúlyozta. A tanácstagi posztra esélyesnek tartott professzor szerint az infláció elengedésével fél-egy éven át lehet csak növelni az állami adóbevételeket, utána mindenki igazodik és árat emel, s ezt a társadalom nagyobb része, akik bérből, illetve nyugdíjból élnek, „biztosan megszívják” – figyelmeztetett.
A világon sehol nincs példa arra, hogy a magasabb inflációval magasabb gazdasági növekedést lehetne elérni – tette hozzá. Szerinte amit eddig a kormány új csomagjából kiszivárogtattak, azok inkább költségvetési kiigazítások, semmint gazdaságélénkítő lépések. – Nem gondolom, hogy a költségvetésben az ide-oda tologatástól a gazdaság megindul – hangoztatta.
Hiányolják a szakmaiságot
Szakmailag semmi sem indokolja az MNB újabb kamatemelését. A kormány szerint a 2010-es 4,9 százalékos helyett 2011-ben 3-3,5 százalékos infláció várható, tehát a pénzromlás csökkenő trendpályán mozog – írta tegnapi közleményében a nemzetgazdasági tárca, amely szerint „az újabb emelés ráadásul a 2 százalék körüli maginflációt növelő energia- és élelmiszerár-emelkedésre sem hat fékezően”, figyelmen kívül hagyva, hogy a feldolgozatlan élelmiszerek és a háztartási energia nem részei a maginflációnak. Az előző két hónap érvelését megismétlő minisztérium sajátos szakmai véleményt formál, amikor a tanácstagok szemére veti, hogy csökkenő pályára állt infláció idején emelnek kamatot. A tanács azonban nem a következő hónapokra, hanem annál hoszszabb időszakra tekint, s ezen a horizonton lát ársokkra utaló jeleket az élelmiszer- és energiaárak miatt.