Az októberi elnökválasztás egyfajta előjátékának, erőfelmérőjének tartják a szakértők az Euró pai Központi Bank (EKB) hattagú igazgatóságában május végén megüresedő helyért folyó csatát. Szlovákia és Belgium a napokban bejelentette igényét és megnevezte jelöltjét a posztra. A nyolcéves megbízatása lejártával távozó és a szabályok szerint újra nem választható osztrák Gertrude Tumpel-Gugerell helyére a szlovákok Elena Kohutikova korábbi jegybanki kormányzóhelyettest, a belgák Peter Praet-t, nemzeti bankjuk ügyvezető igazgatóját javasolják. Praet beválasztásával a tanácsból egyszersmind kiszorulna a női nem. Christine Lagarde francia pénzügyminiszter asszony ennek nem tulajdonít nagyobb jelentőséget. „A jelöltek szakmai tudása a döntő, ha ebben nem tudunk különbséget tenni közöttük, akkor magam részéről a női jelölt megválasztását támogatom” – idézi a Bloomberg Lagarde-ot.

A hattagú igazgatóságban négy állandó hellyel rendelkeznek a „nagyok” (franciák, spanyolok, olaszok és németek),míg két helyet rotációs rendszerben töltenek be a „kicsik”. Utóbbiak januártól, az észtek csatlakozásával már 13-an vannak. Praet beválasztásával ugyanakkor romlanak a Trichet posztjára aspiráló luxemburgi jegybankelnök, Yves Mersch esélyei, miután a két ország uniós személyi kérdésekben rendszerint közös álláspontot képvisel, s ha az egyikük már nyert, a másik hiába reméli jelöltje befutását. Igaz, Merschsel komolyan senki sem számol.

Nem látok sem potenciális kihívót, de még lehetséges konkurenst sem, aki a német Bundesbank elnökével, Axel Weberrel szemben eséllyel vehetné fel a versenyt – vélekedett Jean Pisani-Ferry, a brüsszeli Bruegel kutatóintézet vezetője. Az olaszok másképp gondolják: saját jegybankjuk kormányzóját, Mario Draghit indítják.

Eddig Draghi az egyetlen hivatalos jelölt, de esélyeit rontja, hogy vele túlsúlyba kerülnének a „déliek”, hiszen Vítor Constancio EKB-alelnök portugál, csakúgy, mint José Manuel Barroso bizottsági elnök. Azt sem írják Draghi javára, hogy a Goldman Sachsnál dolgozott, hiszen Brüsszelben a befektetési bankokra – a válságban játszott szerepük miatt – ma is ferde szemmel néznek. A németek esélyeit az is erősíti, hogy az 1958 és 1967 között Európai Bizottsági elnökként szolgáló Walter Hallstein óta nem adtak vezető politikust a EU testületeibe.

AxelWeber kinevezése azért is fontos lenne Berlinnek, mert személye garancia az eurótól lassan elidegenedő németek szemében az infláció elleni könyörtelen fellépésre, és az adósságválság kezelésében mutatott határozott felfogása is sokaknak tetszett. Trichet-vel szemben ő nem javasolta, hogy az EKB az adósságválságban megroggyant országok állampapírjainak felvásárlásával segítse az euróövezet egységének fenntartását. Ellenvetésével egyedül maradt, ellenségeket azonban sikerült szereznie. Kevéssé valószínű, hogy Írország, Görögország és Portugália, s az adósságcsapda által fenyegetett többi ország vezetői rá voksoljanak.

AngelaMerkel német kancellár egyelőre a háttérbenmozgatja a szálakat, legfontosabb célja most az lehet, hogy a Weberrel nem szimpatizáló Nicolas Sarkozy támogatását megszerezze. A francia elnök nyilvánosan sosem mondta, hogy nem szavazzák meg Webert, ezt a La Tribune című gazdasági napilap szellőztette meg. Igaz, Weber kinevezésének megvétózásához Sarkozynek a nagyok közül egy partnerre mindenképpen szüksége lenne. Az olaszok vagy a spanyolok bevonása valószínűleg nem lenne megoldhatatlan feladat, és egyben megnyithatná az utat Draghi előtt, akit Romano Prodi, a Európai Bizottság korábbi elnöke kiváló szakemberként és bölcs gondolkodóként – vagyis ideális jelöltként jellemzett.

Amikor elbuktak az esélyesek

Az EU történetében nemegyszer fordult elő, hogy a toronymagas esélyes elbukott a tagállamok közötti csatározások során. Ennek kárvallottjai főként a belgák voltak: 1994-ben Jean-Luc Dehaene, 2004-ben pedig Guy Verhofstadt maradt alul a bizottság elnöki posztjáért vívott harcban. Ám 2009-ben a korábbi belga miniszterelnököt Herman Van Rompuy-t választották meg az Európai Tanács állandó elnökéül a brit Tony Blair exkormányfővel szemben. Az EKB elnökének választása sem volt eddig konfliktusoktól mentes. Az első jelöltet, a holland Wim Duisenberget a németek támogatták, a franciák viszont vétóval akartak élni. Kompromisszum született: Duisenberget azzal választották meg 1998 nyarán, hogy nyolcéves mandátumának felénél átadja helyét Trichetnek. Tanulva a vétófenyegetés okozta konfliktusból változtattak a rendszeren: már 2–6 tag közös fellépése kell a vétójog alkalmazásához. Paul de Grauwe, a leuveni egyetem professzora – szintén belga – szerint az ilyen ügyekben a döntés nem átlátható módon, hanem dohányfüstös szobák tárgyalóasztalai mellett születik. Ő csak tudja, hiszen kétszer indult az EKB elnöki posztjáért és mindkétszer vesztett.

Hűtik a várakozásokat

Az Európai Központi Bank (EKB) vezető képviselői szerint nincs szükség kamatemelésre a közeljövőben, az infláció pedig középtávon 2 százalék alatt, az EKB célsávjában marad az euróövezetben. Ewald Nowotny, az EKB Kormányzótanácsának osztrák tagja Budapesten tegnap hangsúlyozta, hogy szükségtelen a szigorítás a belátható jövőben. Szerinte a jelenlegi, huszadik hónapja 1 százalékon álló eurókamatszint megfelelő, még akkor is, ha az infláció decemberben 2,2 százalékra nőve 2009 óta először meghaladta az EKB 2 százalékos célját. (MTI)