Válogatott jövedelmek
A rendszerváltás előtt fölöttébb gondtalanul éldegéltek a sportegyesületek, amennyiben nem kellett bajlódniuk a versenyzői fizetések kigazdálkodásával. Az érintettek – a hivatalos álláspont szerint – amatőrök voltak, így munka mellett tréningeztek, készültek a megméretésekre. Többségük gyárban, trösztnél, bányában helyezkedett el, bár a vállalatok dolgozói között aligha aktivitásukkal szereztek hírnevet maguknak. Persze léteztek egyéb megoldások is: a Honvéd kitűnőségeinek egy része például hivatásos katonatisztként szolgált a seregben... Az 1989-es fordulat alapjaiban változtatta meg a szisztémát, minek nyomán a forrásokban szűkölködő egyleteknek kell előteremteniük igazolt versenyzőik járandóságát. Természetesen a lét és nemlét határán egyensúlyozó klubok egyre kevesebb versenyző apanázsát képesek biztosítani. Igaz, akad sportág, amelynél korántsem katasztrofális a helyzet... A futball ugyanis más kávéház.
A labdarúgók a legjobban fizetett sportolók Magyarországon. Az NB I-ben szereplő játékosok között már a 18-20 évesek is kiemelkedő jövedelemhez juthatnak, amennyiben stabil helyet harcolnak ki csapatukban. Nem szólva a legtehetősebb együttesek úgynevezett meghatározó játékosairól, akiknek havi jövedelme milliós tétel. Ugyanakkor éppen a kiemelkedő járandóság miatt a futballisták a lehető legkacifántosabb úton jutnak hozzá fizetésükhöz. A sportvállalkozások leginkább minimálbérért alkalmazták a labdarúgókat, mert a kiugró összegek utáni járulékokat már nem tudták vagy akarták kigazdálkodni. Ennek folytán a futballisták számláért cserében vehették föl a fönnmaradó pénzt; a legelterjedtebb megoldás az úgynevezett arculatátviteli kontraktusok aláírása. A tranzakciók egészen átláthatatlanokká váltak, így az Orbán-kormány kísérletet tett arra, hogy transzparenssé tegye a sportvállalkozások személyi jellegű kiadásait.
Az Országgyűlés elfogadta azt a javaslatot, amely előirányozta az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) kiterjesztését a versenyzőkre, trénerekre, sportszervezőkre. A honi sportvezetők régóta reklamálták az intézkedést: a Klubelnökök klubja már Oszkó Péter korábbi pénzügyminiszternél is interveniált az ügyben. A legsikeresebb egyletek első embereit tömörítő szervezet akkor úgy érvelt: a sportolók éppen úgy a magyar kultúra ápolói, mint a színészek, az újságírók, a világosítók vagy népzenészek, így nekik is jár az ekho. Az elöljárók azt is leszögezték: a jogszabály módosítása révén jelentős összegeket takaríthatnának meg, illetve tarthatnának házon belül.
A parlamenti képviselők többsége támogatta a javaslatot, így az első osztályban szereplő sportolók is adózhatnak e kedvezményes formában. Sőt a jogszabály szerint évi 100 millió forintos határig vehetik igénybe az ekhót, míg más szakmák képviselői csak 25 millióig. A döntést a sporttársadalom kitörő örömmel fogadta; a DVTK futballcsapata például a lehető leg gyorsabban élt a lehetőséggel. A napokban már több együttes vezetői jelezték: kihasználják az újonnan kapott esélyt, hogy átláthatóvá tegyék kiadásaik e részét.
Ugyanakkor a legtöbb sportág helyzetét alapjaiban nem változtatja meg az intézkedés, bár bizonyos mértékű korrekcióra lehetőséget ad. A versenyzők nemigen számolhatnak ugrásszerű fizetésemeléssel. Egyébiránt az egyéni sportágak képviselői közül még a világ élvonalába tartozók is az állami ösztöndíjrendszerre támaszkodnak. A klubok képtelenek versenyképes jövedelmet biztosítani versenyzőiknek, minthogy többségük a túlélésért küzd. A ritkán megjelenő – egyéni versenyzőket patronáló – szponzorok elsősorban az olimpiai- és világbajnok sportolókat keresik, így az ifjabb klasszisjelöltek aligha számíthatnak a magánszektor segítő kezére. Az olyan alulfinanszírozott, a fizető közönséget nélkülöző szakágak, mint például az ökölvívás, alig néhány tucat sportolót, a legszűkebb elitet képesek eltartani. A kevéssé népszerű sportágak művelői, ha civil életükre is tartalékolni szeretnének sportkarrierjükből, akkor a legbiztosabb, ha nyernek egy olimpiai aranyérmet. Ez azonban korántsem egyszerű feladat, különösen, ha mostoha körülmények között kell fölkészülni az aktuális megmérettetésre.
Erre a nehéz helyzetre igyekszik választ adni a sportot stratégiai ágazatként kezelő kormány, amely egy fölöttébb szokatlan módszert eszelt ki arra, hogy ösztönözze a versenyzőket. Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, fideszes országgyűlési képviselő a Népszabadságnak elmondta: a Gerevich-ösztöndíjrendszer keretében komoly támogatást kapnak azok a versenyzők, akik a 2012-es ötkarikás játékokon eséllyel indulnak harcba az olimpiai pontokért. Lapunk felvetésére a sportvezető megerősítette: az érintettek havi félmillió forintos apanázzsal kalkulálhatnak. Arról egyelőre nincsenek információink, hogy hány sportoló lehet a program részese, illetve, hogy a kimaradók mire számíthatnak, továbbá mi történik akkor, ha egy „outsiderként” elkönyvelt versenyző fut be Londonban...
Akárhogy is, amennyiben egy sportoló Magyarországon jól akar élni a versenyzésből, akkor az a biztos, ha a válogatott keret környékére verekszi magát. Esetleg futballista lesz, mert akkor már az első osztály is megváltást érhet.
