Frank helyett euró? Rossz és rosszabb közül választhatunk
A svájci frankban jegyzett hitelek más devizára, euróra vagy forintra való átváltását javasolta a napokban a pénzügyi felügyelet (PSZÁF) egy a hitelintézeteknek címzett körlevélben. A korábbról ismert ötlettel azonban most is pont ugyanaz a probléma, mint régebben: a nehéz helyzetben lévő adósokon nem segít, a havi törlesztőrészletek ettől nem csökkennek, éppen ellenkezőleg: az elszenvedett árfolyamveszteséget fixálja, sőt alapesetben tovább nőnek az adósok terhei.
A frankban jegyzett kölcsönök döntő többségét még a válság előtt vették fel, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatai szerint zömében 150–160 forintos árfolyam mellett. Az alpesi devizáért jelenleg 218 forintot kérnek, ami azt jelenti, hogy az ügyfél azonnal 36-45 százalékos veszteséget realizál, ha most váltja át hitelét euróalapúra. Pontosabban ennél valamivel nagyobbat, a meglévő frankhitelt ugyanis a bankok először devizaeladási árfolyamon számítják át forintra, majd ezt az összeget devizavételi árfolyamon váltják euróra, s a veszteség így már elérheti a 40-50 százalékot. Bár vannak bankok, melyek az átváltáskor is középárfolyamot alkalmaznak, ám szemben például a havi törlesztőrészlet megállapításával vagy az előtörlesztésre vonatkozó szabályokkal, ez ebben az esetben nem kötelező.
A tartozás tőkerésze azonban még tovább is nőhet: az eurózóna gyengélkedése miatt az európai közös pénz árfolyama most nem túl erős, tegnap 276 forint körül jegyezték, az euró azonban az elmúlt fél évben többször is járt 290 forint körül, s ha a most éppen Portugália miatt aggódó befektetők megnyugszanak egy kicsit, ismét könnyen visszaerősödhet erre a szintre, ami a tőketartozás további ötszázalékos emelkedését jelenti.
A váltás ellen szólnak a kamatok is: a frankhitelek kondíciói még mindig jobbak, mint az euróban jegyzett kölcsönöké, így a váltással a törlesztőrészlet is nő. Az MNB adatai szerint a frankalapú lakáscélú hitelek átlagos kamata novemberben 5,92 százalék volt, míg az euróé 7,46 százalék. Mivel egy tízéves futamidejű hitel esetében a kamat egy százalékpontos emelkedése a törlesztőrészlet több mint négyszázalékos növekedését eredményezi, így egy frankban jegyzett lakáshitel euróra cseré lése önmagában hat százaléknál nagyobb mértékben dobná meg a havi részletet. Az erős alpesi deviza miatt a svájci jegybanknak jelenleg nincs lehetősége arra, hogy kamatot emeljen, az euró azonban most gyenge, a pénzromlás üteme pedig az eurózónában meghaladja az Európai Központi Bank (EKB) kétszázalékos infl ációs célját, s ha idén a várt szinten stabilizálódik a gazdasági növekedés az övezetben, az elemzők szerint az EKB kamatot fog emelni, amely a hazai euróhitelek terheiben is érezhető lesz.
A frankalapú kölcsönök tömeges euróra cserélésével roszszul járnának azok is, akik nem váltanak. A bankoknak ugyanis a refinanszírozásuk átalakításához először nagy tételben kellene svájci frankot vásárolniuk, ami megdobná az árfolyamot, s így a törlesztőrészletet is. Mint azt egyébként a PSZÁF is megjegyzi vezetői körlevelében: az euróban jegyzett pénzügyi termékek piaca és lehetőségei sokkal szélesebbek, mint a franké. Ám ez egyúttal azt is jelenti, hogy az alpesi deviza kisebb piaci mozgásokra is nagyobb volatilitással, ingadozással reagál, mint az euró. Tavaly októberben csupán arra a hírre, hogy az Erste-csoport vizsgálja annak lehetőségét, hogyan válthatná át frankalapú hitellel rendelkező ügyfelei kölcsönét euróalapúra, a kereskedők nagy tömegben kezdték el lezárni svájcifrank-pozícióikat, s emiatt egy nap alatt másfél százalékot erősödött az alpesi deviza az európai közös pénzzel szemben.
Mindezek ellenére érdemes megfontolni, amit a PSZÁF javasol, s pontosan azért, amire a felügyelet is hivatkozik. Az elmúlt időszakban a forint–frank árfolyam volatilitása lényegesen meghaladta a forint–euró árfolyam ingadozását, ezáltal a hitel euróra való váltásával a havi törlesztőrészlet stabilabbá, kiszámíthatóbbá válik – olvasható a vezetői körlevélben. Ez hosszabb távon még akkor is igaz, ha 2009-ben fordított volt a helyzet, és az euró árfolyama szélesebb skálán mozgott, mint a franké, hiszen a magyar gazdaság szorosan kötődik az eurózóna gazdaságaihoz, s ezért a forint és az euró árfolyama szorosabban mozog együtt. A PSZÁF szerint, mivel a devizaalapú hitelek túlnyomó többsége, csaknem 98 százaléka hosszú lejáratú gépjármű-finanszírozási vagy jelzáloghitel, ezért valószínűsíthető, hogy a hitel futamideje során Magyarország csatlakozik az euróövezethez. Ennek következtében az euróalapú hitelek esetében a csatlakozást közvetlenül megelőző években a konvergenciafolyamatok miatt jelentősen csökken, majd a csatlakozást követően teljes mértékben megszűnik az árfolyamkockázat.
Ezzel kapcsolatban legfeljebb abban kell reménykedni, hogy nem lesz igazuk azoknak a londoni elemzőknek, akik szerint akár a 2020-as évek közepéig is elcsúszhat a kelet-középeurópai régió tagállamainak csatlakozása, mert így az említett kedvező hatásokból még azok is csak néhány évig részesedhetnek, akiknek 20-25 éves futamidejű lakáshitelük van. A váltás mellett szól az is, hogy a devizaalapú kölcsönt nyújtó hitelintézetek túlnyomó többségének anyabankja az eurózónában működik, ezért könnyebben jutnak euróforrásokhoz, mint svájci frankhoz.
Ahhoz, hogy az ügyfelek ne járjanak rosszabbul frankhitelük euróalapúra váltásával, a bankoknak is engedményeket kell tenniük, s ezt szeretné a felügyelet is. A PSZÁF szerint, mivel az euróra váltás csökkenti a hitelkockázatot, az ebből származó nyereséget a bankok megoszthatnák adósaikkal. A szervezet azt szeretné, ha az új kölcsönök kamata nem haladná meg az eredeti frankhitel terhét, a bankok mentesítenék ügyfeleiket a váltáshoz kapcsolódó egyéb költségektől: a konverziós, hitelbírálati, folyósítási, értékbecslési és adminisztrációs költség, illetve a közjegyzői díj összességében akár több százezer forintra is rúghat. A felügyelet emellett azt javasolja, hogy az euróra váltással egyidejűleg a pénzintézetek határozzanak árfolyamplafont, s ha már úgyis hozzányúlnak a hitelszerződéshez, akkor egyúttal kínálják fel a futamidő hosszabbításának lehetőségét.
