Vastag bónuszok a brit bankoknál
Exkluzív hírként hozta nyilvánosságra Robert Peston, a BBC üzleti életért felelős, híresen jól értesült szerkesztője, hogy a kormány kényszerűen tudomásul veszi: a bankok a többszöri figyelmeztetés és ismételt ígéretek ellenére milliárdos nagyságrendű prémiumot osztanak ki munkatársaik között. A legjobb, amire számítani lehet, hogy a pénzintézetek kijelentik, kevesebbet fizetnek, mint amennyit a kormány beavatkozása nélkül juttattak volna stábjuknak – jegyzi meg pikírten.
A Cityben dolgozó bankárok a következő két hónapban együttesen hétmilliárd font bónuszt vesznek fel, növelve a társadalom kevésbé szerencsés tagjainak a pénzemberekkel szembeni elutasítását. Akik a január elején 20 százalékra emelt áfával, a rekordmagas benzinárakkal, s az alacsony vagy egyáltalán nem létező fizetésemelésekkel kénytelenek megküzdeni. A felháborodást csak fokozzák a felfelé kúszó inflációról szóló adatok, akárcsak a növekvő munkanélküliség.
A globális hitelválság óta az állam (vagy ahogy ott értékelik, az adófizetők) többségi tulajdonában lévő Royal Bank of Scotland (RBS) csoport az előző évi 1,3 milliárd fontnál kevesebb, „csak” egymilliárd font bónusszal jutalmazza dolgozóit. A Barclays is kevesebb bónuszt utal, ám még így is figyelmen kívül hagyták a liberális és demokrata, ám „City-ellenes” ipari-kereskedelmi miniszter, Vince Cable többször is kifejezésre juttatott ellenkezését. A bankok egyébként fokozatosan alakítják át jövedelmi csomagjaikat. Sok helyütt a szerényebb prémiumot nagyvonalú fizetésemelés kompenzálja, és a bónuszt az alapfizetés meghatározott százalékában korlátozzák. A prémium formája is változóban van, 40-60 százalékát három és öt év között kapja kézhez a dolgozó, amennyiben az odaítélt összeg jó része részvényben materializálódik.
Ha már a kormány bizonyos fokig tehetetlennek is mutatkozik a bankok jutalmazási gyakorlatának megzabolázásában, legalább annyit elvár a kisvállalkozások hitelezésével is foglalkozó házaktól – HSBC, RBS, Lloyds, Standard Chartered, –hogy nagyobb rugalmasságot mutassanak a gazdasági növekedéshez elengedhetetlen hitelezés terén. A bankok értelemszerűen azzal védik ki a gigaprémiumok miatt ért támadásokat, hogy nem csökkenthetik drasztikusan dolgozóik bérét, mert különben búcsút mondhatnak a személyzet legtehetségesebb részének.
A szigetországban működő jótékonysági intézmények közleményt hoztak nyilvánosságra, melyben kérik egy új, „bónuszadó” bevezetését, mely kompenzálná a kormányzati támogatások megvonásával kialakult hiányukat. Sir Stephen Bubb, a kétezer karitatív alap vezetőjét egyesítő szervezet, az Acevo vezérigazgatója szerint az új adófajta több ezer jótékonysági intézményt mentene meg az összeomlástól vagy szolgáltatásaik drasztikus csökkentésétől.
David Cameron kormányfő nem sorolta a pénzügyi szektort a legdinamikusabb ágazatok közé legutóbbi, kulcsfontosságú beszédében – ezt pedig a „City A. M.”, az üzleti élet ingyenes reggeli lapja pénteki számában úgy értékelte, hogy Cameron kormányfő „kurtánfurcsán bánt” a pénzügyi világgal. Elemzők szerint ugyanakkor a bónuszkérdést nehéz lenne függetleníteni attól, hogy a miniszterelnök mintegy ignorálta a pénzügyi szektort, vannak, akik úgy fogalmaznak: ez egyenesen üzenet volt.
Cameron a turizmust, a zöld energiát, a gyógyszeripart, a high-tech ágazatokat és a repülőgépgyártást emelte ki, mint a „jövő iparágait”. Említés nélkül hagyta a biztosítási szakmát, az ügyvédi irodákat, a könyvvizsgáló cégeket, az alapkezelőket és az üzleti szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat, s a teljes Square Mile-t, a Cityt magába foglaló üzleti négyzetmérföldet is mindössze egyszer ejtette ki a száján, pedig a beszéde leírva csaknem tizenegy oldalas volt. A City A. M. kiemeli, hogy a pénzügyi szolgáltatók 53,4 milliárd font adót fi zettek az elmúlt évben, ami több, mint bármely más ágazat befizetése. A szakma felhördülését követően a Downing Street egyik szóvivője cáfolta, hogy a kormányfő semmibe venné a Cityt. Ellenkezőleg, annak fontossága, növekedési potenciálja „magától értetődő tény” – hangsúlyozták.
