Ahogy a második világháborúban, úgy most is elszántnak mutatja magát a kormány: egy tapodtat sem mozdulunk! Ám akkor nem hatott a fogadkozás, s látszólag ezúttal is a kapituláció a kormány egyetlen lehetséges válasza.

Kik azok, akik előtt le kellene tenni a fegyvert? Egy harcedzett, munícióval bőségesen ellátott sereg: a multik és anyaországaik kormányai. Páncélos hadosztály, ellenük az íj nem lesz elég. Pénzt, politikai kapcsolatokat mozgató erő ez, és ne taxis Gyuszi, vagy Hagyó Miklós színvonalára tessenek most gondolni. Nem a Belváros, hanem Európa terepén mozgunk.

Igazuk van a multiknak, amikor kifogásolják a különadókat? Azt hiszem, nem ez fogja eldönteni a csatát. Ők felpanaszolják Brüsszelben, hogy feltűnő módon rájuk szabták az extra adókat. A magyar kormány meg azzal védekezik, hogy az érintett szektorok mindig is jól jövedelmeztek – van, ahol még az állam is garantálja a profitot –, így hát a válság éveiben járuljanak szépen a kaszszához. Az „együtt sírunk, együtt nevetünk” elv a kormány olvasatában így érvényes a multikra: nektek mindig több okotok volt a nevetésre, hát most legyen több okotok a sírásra is.

Mindkét félnek van igazsága, és mindkét fél lódít is egy keveset. Mert valóban vannak olyan magyar cégek – CBA, CIG Pannónia –, amelyek érdekében nem voltak restek az adózás alól mentesítő vagy azt legalább enyhítő változtatásokkal előállni a kormánypárti képviselők – még ha ez nem mindig sikerült is nekik tökéletesen. Ám így is maradt olyan magyar vállalkozás, amely ugyanúgy fizetni fogja az adót, mint a külföldi. Orbánék pedig saját szavukat – hogy a különadók csak átmeneti időre szólnak –hazudtolták meg, amikor más csomagolásban a ciklus végéig kiróják az extra terheket.

Ezt az ütközetet azonban nem az igazság ereje, hanem más fogja eldönteni. Akármilyen mélyen van meggyőződve saját igaza felől a kormány, a szavát kevesen fogják meghallani. Amikor a német gazdasági miniszter emeli fel hangját, és küld félreérthetetlen figyelmeztetést Orbánéknak, akkor már nem vagyunk meszsze a tüzérségi zárótűztől. Ebben a helyzetben egy tisztességes békeszerződési ajánlattal még megelőzhető lenne a csúfos kapituláció: egy megállapodással, ami a különadó fenntartható kereteit foglalja írásba. Merthogy lehetne akceptálható érveket felhozni mellette. Ám diplomáciai érzék is kell ahhoz, hogy azokat a másik oldalon elfogadják. Azonban itt is egyenlőtlenek a feltételek: ilyen képességekkel szerény mértékben rendelkezik az Orbán-kormány. De ne adjuk fel a reményt: mint a haditudomány, ez is tanulható, fejleszthető. Jó volna, ha ezt a hadtudományi leckét nem egy szétlőtt gazdaság romjain kellene venni.