A 2011-es év kedvencei egyértelműen a nyersanyagipari vállalatok papírjai lesznek, azaz gőzerővel folytatódik a 2010-ben megkezdett tőzsdei tőkebevonási folyamat, melynek eredményeként ötszörösére, 30,3 milliárd dollárra nőtt a bányászati, vegyipari, fémfeldolgozó-ipari cégekhez az újonnan kibocsátott részvényeik fejében befolyt összeg.

A rekordot e területen 2007-ben mérték, 32,2 milliárd dollárral. Ez minden bizonnyal meg fog dőlni 2011-ben – állítják az szakértők, utalva az ipari alapanyagok iránt főként India és Kína által gerjesztett hatalmas keresletre.

„Bányaipari részvényt kell venniük azoknak, akik hisznek e két feltörekvő ország sikerében, és annak részesei akarnak lenni” – javasolja Tim Goldsmith, a PwC tanácsadó cég munkatársa, aki szerint óriási pénzek mozdultak ebbe az irányba. Elég arra utalni, hogy a nyersanyagipari szektor húsz legnagyobb tőzsdei bevezetéséből 13 cég a bányászatot képviselte 2010-ben. A legnépszerűbb kibocsátás az Oleg Gyeripaszka orosz nagybefektető nevével fémjelzett Ruszalhoz, a Coal India szénbányászati társasághoz és a Petronas Chemicalshez kötődik, a három cégnél – együttesen – a kereslet 70 milliárd dollárral haladta meg a felkínált és lejegyzett részvények értékét.

Azaz ez a pénz is felfedezőúton van, s a második negyedévben meg is találhatja a helyét, amikor a svájci Glencore, a világ legnagyobb nyersanyagkereskedőmagánvállalata tőzsdére megy, és az első körben 10 milliárd dollárral emelné alaptőkéjét. A búzától a rézen át a kőolajig gyakorlatilag mindennel kereskedő, emellett saját bányavállalatokkal is rendelkező Glencore döntése nem végleges, a nyilvános részvénykibocsátással (IPO) ugyanis búcsút mondhatnának három évtizedes függetlenségüknek. Kérdés, hogy ez nem túl nagy ár-e a tulajdonosoknak.

Persze a sikertörténetnek sötét fejezetei is vannak. A nyersanyagpiac a „nagy kockázat, magas haszon” elve szerint működik, s amint arra Goldsmith is felhívja a figyelmet, itt sem érdemes válogatás nélkül mindenbe pénzt pumpálni. Az idei friss tőzsdecégek közül az ausztrál Aphrodite Gold aranytermelő okozta a legnagyobb csalódást – és emellett 45 százalékos értékvesztést – részvényesei számára. Őt a kanadai Solid Gold követi 43 százalékos mínusszal. Megjegyzendő, hogy a bukta nem a történelmi csúcsra drágult nemesfémmel, hanem technológiai okokkal magyarázható.

Ennek ellenére a befektetők szentül meg vannak győződve arról, hogy a növekvő kereslet tartósan és gyorsan emelkedő árakkal párosul, főleg a távol-keleti gazdaságok erősödése és csillapíthatatlan „éhsége” miatt. Kína vasércfelhasználása például 2020-ig megduplázódhat, a következő másfél évtizedben a hatalmas építkezések nyomán tíz város nő nagyobbra, mint New York –jegyzi meg a Bloomberg. Ehhez irdatlan mennyiségű nyersanyagra van szükség.

Az árak is ennek megfelelően alakulnak: a hat meghatározó fém ármozgását követő London Metal Exchange Index a 2008. decemberi 1614 pontról mára 4134 pontra erősödött, s ennek folytatódását várják a Citigroup elemzői is, akik 20-20 százalékkal fejelték meg az árakra vonatkozó, 2011-re és 2012-re szóló előrejelzésüket. A nagy nyertesek közé a kokszolható szenet, a vasércet és a rezet sorolják.

A brókereket elvarázsolják majd a bányaipari cégek részvényei