– A közvélemény szemében ma a Sukoró-ügy nem több, mint egy bűnös ingatlanügy, amelyben Tátrai Miklós a főbűnös. Ön hogy látja?

– A Sukoró projekt kezelése semmiben sem különbözött más, jelentős működőtőke-befektetések kezelésétől. Adott egy befektető egy konkrét beruházási szándékkal. Megkeres kormányzati intézményeket, a gazdasági és pénzügyekkel foglalkozó minisztériumok látnak fantáziát a projektben, ezért a befektetők és a kormány között létrejön egy protokolláris találkozó. A kormány kijelöl egy kapcsolattartót, s felkéri az állami szereplőket, hogy segítsék elő a beruházás megvalósulását. Így történt ez a kecskeméti Mercedes, és a győri Audi esetében is.

– Ez a módszer, amit a fideszes politikusok támadnak. Hiszen jogos elvárás, hogy a kiemelt beruházások esetében még körültekintőbben tartsák be a magyar törvényeket.

– Az ügyet támadók szemléletéről és világképéről sokat elmond, hogy abból indulnak ki: a kiemelt kormányzati támogatás egyben azt is jelenti, hogy semmibe vesszük a szabályokat és a törvényeket, hiszen a kormány szava „szent”. Úgy gondolom: a kiemelt kormányzati kezelés sem jogosít fel senkit a jogszabályok átlépésére. De a törvény adta lehetőségeken belül, az állam megkönnyítheti a befektető dolgát! Ne feledjük: 1 milliárd eurós beruházást és 3000 munkahelyet teremtenek. A már sokat emlegetett, ám igen rövid találkozón a Parlament Nándorfehérvári termében a miniszterelnök üdvözölte ezt a szándékot, kijelölte a gazdasági minisztert kapcsolattartónak, és felkérte az érintett intézményeket, hogy segítsék elő a fejlesztés megvalósítását – a jogi kereteken belül.

– De a befektetők földterületeket kértek az államtól. Méghozzá a Velencei-tóhoz közel eső telkeket!

– Azt kérték, hogy a tulajdonukban lévő földeket az értékkülönbség megfizetésével, piaci alapon elcserélhessék. De mind a Mercedes, mind az Audi gyárának felépítéséhez a befektető választott ki állami tulajdonú földeket, melyeket aztán megvásárolhatott.

– A két autógyár világhíres, míg a sukorói „befektető”-ről ez nem mondható el. Az sem szokványos hogy az állami vagyonért felelős szervezetet a kormány utasítsa.

– Minden kormányzati szinten létrejött beruházás esetében le vannak osztva a feladatok. S nyilván azt senkinek sem kell külön utasításba adni, hogy a törvények szerint járjon el. Amíg a sukorói esetben a miniszterelnök szóban kérte fel a vagyonkezelőt a csere –lehetőségek szerinti – lebonyolítására, addig idén nyáron a jelenlegi kormány már írásos utasítást adott az MNV-nek, hogy az Audi által kiszemelt földeket adja a német cég tulajdonába. S ez az árat is tartalmazta. Ami a befektetők hírnevét illeti: Lauder és Langhammer urak nem ismeretlenek az üzleti életben, szavuk sok országban garancia, világhíres cégük, az Estée Lauder okán. Lauder nevéhez magyar iskola is fűződik

– Valami oka csak van annak, hogy az ügyben immár két éve nyomoz az ügyészség…

– „Félreértés” történt, de még inkább félrevezetés. Hallottam például egy olyan, a beruházásban ellenérdekelt csoportról, akik az ingatlancsere szerződés aláírása után azzal keresték meg az akkori ellenzéket, hogy jogsértések történtek, melyekben Gyurcsány Ferenc felelőssége megfogható. Csakhogy, ezt elfelejtették ellenőrizni… Egy idő után az ügy túlnőtt önmagán, s a politikai kommunikációban a volt miniszterelnök végleges kiiktatásának szinonimájává, presztízs üggyé vált.

– Emlékeztetném: nem csak fideszes politikusok támadták ezt a beruházást.

– Vannak jelek, hogy 2009 tavaszától mind a kormányban, mind az MSZP vezetésében voltak olyanok, akik a saját jövőjük érdekében különalkut próbáltak kötni. Ezek tárgya Gyurcsány feje is lehetett. Ezek az emberek készséggel asszisztáltak az ügy felfújásához.

– Kikre gondol?

– Aki végignézi az egyes politikusok akkori cselekedeteit, ezt könnyen meg tudja ítélni.

– Komolyan gondolja, hogy eleve Gyurcsány volt a célpont?

– Nehéz mást gondolni. A nyomozást kezdettől a Központi Nyomozó Főügyészség végzi, melynek csak akkor van hatásköre, ha kormányzati vezető érintett. Az más kérdés, hogy már a legelején összekuszálták a szálakat. A nyomozás ugyanis hűtlen kezelés miatt folyik, ezt azonban a kormányzatban nem lehetett elkövetni, elvégre az ingatlancseréről a vagyonkezelő döntött saját hatáskörében. Így nyomozati szempontból a BRFK lenne illetékes. A közigazgatási ágon ebben az ügyben nem jöhet szóba a hűtlen kezelés.

– Az ügyészség szerint ön szándékosan úgy alkalmazta a szabályokat, hogy előnytelen szerződést kössön.

– A hűtlen kezelés azt jelenti, hogy szándékos károkozás történt: az ügyészség azt állítja, hogy az állami és magántulajdonú ingatlanokat direkt valótlan értéken cserélte el az MNV. A gyanúsításban, illetve a kihallgatások 4 hónapja alatt semmilyen konkrétumra nem hivatkoztak, ami mindezt alátámasztaná. A cseréről nem személyes, hanem a szabályzatok szerint testületi döntés született.

– De ha a Vagyongazdálkodási Tanács tagjai szembesülnek egy irattal, amelyből jól kivehető a kormányzat támogatása, az befolyásolhatja döntésüket.

– A Vagyontanács tájékoztatást kapott a beruházási szándékról, és annak kormányzati támogatásáról, ahogyan ez elvárható. Ez azonban nem befolyásolás, hiszen a jogszabályok alapján a tanácsnak döntési lehetősége és felelőssége kizárólag a telekcsere ügyében volt, a beruházásról nem kellett és nem lehetett véleményt alkotnia.

– A hűtlen kezelés kísérlete is bűncselekmény. De menjünk sorban. Az ügyészség szakvéleménye szerint az ingatlancsere valós és szerződött értéke között 1,3 milliárd forint különbség van.

– Az állam kezében ma a kérdéses ingatlanról öt szakértői vélemény, illetve becslés van. Három a tranzakció előtt készült, noha a jogszabály egyet ír elő. Az állam számára legjobb értékben szerződött az MNV. Másfél évvel ezt követően az ügyészség előállt egy gyökeresen eltérő értékbecsléssel, a vagyonkezelő pedig megrendelt egy kontroll-szakvéleményt, melynek igazságügyi szakértő készítője a szerződött értéket igazolta vissza. Felelős vagyonkezelőként az MNV egyet tehetett: pert indított annak érdekében, hogy az egyedüli feljogosított döntési fórum, a bíróság állapítsa meg az ingatlan értékét. Ezzel szemben az ügyészség úgy döntött, csak az általa megrendelt szakvélemény helyes, a másik négy biztosan nem. Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy miközben a bíróság még első fokon sem állapította meg a telkek értékét, az ügyészség nem csak abban biztos, hogy a szerződött ár rossz, de abban is hogy bűncselekmény történt.

– Az ügyészség nyilván a saját szakértőjének hisz, például azért is, mert Ön elé is tártak olyan korábban készült értékbecsléseket, amelyek ugyanazt azt értéket hozták ki, de a szakmai indoklásuk különböző volt.

– Az ügyészeknek is elmondtam: csak azt az anyagot ismerem ezek közül, amely a vagyontanácsi előterjesztés része volt. Nemkülönben, e dokumentumok közül láthatóan csak egy volt iktatva az MNV-ben. Több dokumentumon ugyanazok az aláírások szabad szemmel láthatóan más személyektől származtak. Vagyis, ezek eredetisége minimum kétséges.

Ráadásul, miközben az egész ellenem folyó büntetőeljárás alapja a vélt értékkülönbség, a szakvélemény készítői ellen az elmúlt 2,5 évben sem büntető, sem kártérítési eljárást nem indított az állam. Nyilván, mert nincs miért.

– Abban hogy lehet biztos, hogy az államot nem érte kár?

– Jelenleg is folyik az a per, melyet az MNV a szocialista kormány időszakában, miniszteri utasítására indított, az ügyészségi értékbecslés alapján. Ha a bíróság kimondja, hogy a szerződött értékek helyesek, akkor nyilván nincs kár. Ha azt mondja ki, hogy az értékek hibásak, akkor megsemmisíti a szerződést és helyreáll az eredeti állapot.

– Nemrégiben felkerültek az internetre a kihallgatásának jegyzőkönyvei. Ez befolyásolhatja a nyomozást?

– Nem, hiszen nem történt bűncselekmény. Ha valaki áttanulmányozza az iratokat, világossá válik számára az egész eljárás abszurditása. A kérdések 80-90 százalékának ugyanis semmi köze a velem szemben megfogalmazott gyanúhoz.

– Átolvastam: az ügyészséget három dolog érdekli: Gyurcsány Ferenc szerepe, az MNV döntéshozatali eljárása és a csere célszerűsége.

– Mindennek semmi köze a gyanúsításomhoz. Ami Gyurcsány szerepét illeti, az nem volt. A többi irány azt mutatja, hogy az ügyészség szereptévesztésben van. Nincs ugyanis jogköre azt vizsgálni, hogy az MNV milyen megfontolásból szerződött, hiszen egy ingatlan-tranzakció célszerűségének megítélése a jogszabályok alapján a Vagyontanács kizárólagos hatásköre. A nyomozók azt állítják szándékosan kárt okoztam. Erről azonban szeptember 9-e óta nem kérdeztek. Ugyanakkor például az MNV iktatási rendszerének működését már alaposan kiveséztük.

– Szembesítették tanúkkal?

– Szembesítés nem volt és kizárólag olyan hivatalos dokumentumokat tártak elém, melyek az én álláspontomat erősítik, s melyeket másfél éve az MNV-től kapott meg az ügyészség.

– Valamiért mégis csaknem négy hónapot töltött előzetesben.

– Pedig az érdemi nyomozati tevékenység már a letartóztatásom előtt lezárult. Régóta nyilvánvaló, hogy a politika ebben az ügyben meg akarja állapítani a volt miniszterelnök felelősségét. Szerintem, már rég világos, hogy nem történt bűncselekmény, de nincs mód arcvesztés nélkül visszavonulni. A letartóztatásom ideális volt arra, hogy az őszi hónapokra az eredmény látszatát produkálja. Feltételezhették, hogy a valódi célszemélyre terhelő vallomást tudnak belőlem kicsikarni.

– Azt állítja, hogy az ügyészség politikai megrendelésre dolgozik?

– Nem. De hogy az egész rendszer, amit igazságszolgáltatásnak hívunk, igyekszik megfelelni politikai elvárásoknak, abban biztos vagyok. A nyomozati cselekményekhez időzítve a nyomásgyakorlás demokráciákban szokatlan eszközei is előkerültek.

– Súlyos kijelentéseit tényekkel is alá tudja támasztani?

– Augusztusban már másfél éve folyt a nyomozás, nehéz tehát azt gondolni, hogy a letartóztatásom halaszthatatlan nyomozati cselekmény lett volna. Mégis, „véletlenül” éppen aznap került rá sor, mikor a családom elutazott, amikor a velem együtt letartóztatott Császy Zsolt a legközelebbi hozzátartozóját temette volna. A kamerák előtt rabláncon vezetésnek, a közeli ismerőseim nyomás alá helyezésének, nem lehetett más célja, mint hogy leválasszanak rólam mindenkit, aki támogatást adhat. Hogy egyedül maradjak, megtörjek, és az elvárt vallomást tegyem – a tényektől függetlenül.

– Mit ért az ismerősei nyomás alá helyezésén?

– A letartóztatásomhoz időzítve egyes lapok rágalmazó cikket közöltek a magánéletemről. Kikezdték a vállalkozásomat. A várandós feleségemet folyamatosan figyelték. A letartóztatásom napján az öcsémet kirúgták attól az állami cégtől, ahol tíz éve megelégedésre dolgozott. Nem csináltak titkot abból, hogy mindez miattam történik. A hozzám közel állók számára egyértelművé tették, hogy velem való kapcsolat nem kívánatos. Amikor pedig novemberben egyértelművé tettem, hogy nem tudok olyan adattal szolgálni, mely bárki által elkövetett bűncselekményről szólna, az ügyészség olyan indítványt tett a letartóztatás meghosszabbítására, ami alapján a fiam januári születésekor is rács mögött maradtam volna.

– Ha az ügyészség szemére veti, hogy nem vonultatnak fel konkrétumokat, állításait – miszerint a nyomozást a politika befolyásolja – illene tényekkel alátámasztani.

– A letartóztatásom hivatalos indoka az volt, hogy szabadlábon bizonyítékokat tüntetnék el és befolyásolnám a tanúkat. De ez egy húsz hónapja tartó nyomozás, amely zömmel azon dokumentumok alapján zajlik, melyeket 19 hónappal ezelőtt én magam adtam át az ügyészségnek. Amíg tagja voltam a Vagyongazdálkodási Tanácsnak, hozzáfértem valamennyi irathoz, akkor bármit eltüntethettem volna, mégsem tettem. Most viszont azt állítják, hogy állami cégek és hivatalok irattárába behatolva megsemmisítenék bizonyítékokat. Ez nonszensz.
Aki valaha kapcsolatba került az üggyel, azt már az én meggyanúsításom előtt kihallgatták, több mint 30 embert. Másfél évem lett volna rá, hogy befolyásoljam őket. Ha a vallomások megtétele előtt nem tettem, utána miért tenném?

– Az ügyészségnek nyilván megfelelő indokai lehettek az előzetesre...

– Semmivel nem indokolták. Ezt nem én állítom, hanem a Fővárosi Bíróság, mely azt is kimondta jogerős végzésében, hogy nincs és nem is volt indoka az előzetes letartóztatásnak.

– Még vádirat sem készült az ügyben, de mire számít a jövőben?

– Bármi elképzelhető. Akár az, hogy ellenem, vagy ellenünk újabb ügyeket kreáljanak. De vannak jelek arra is, hogy a nyomozati iratok közé 2008-ben még senki által nem látott papírok kerülnek. Lehet, hogy újabb, gyengének vélt láncszemeket szemelnek majd ki, mint a napokban Markó Andreát. Neki sincs biztos egzisztenciális háttere, neki is kiskorú gyermekei vannak. Nincs kétségem, hogy ha nem születik meg a bírói döntés a mi kiengedésünkről, ma ő is előzetesben ülne.

– Ez feltételezés…

– Ez az eljárás már egy jó ideje független a tényektől. Várom azt az időt, amikor a nyomozás teljes anyaga nyilvános lesz. Legkésőbb majd akkor mindenkinek el kell majd számolnia a szakmai becsületével és a lelkiismeretével. Az enyém tiszta.

„Ez az eljárás már jó ideje független a tényektől”