Az MNB elsődleges faladata az árstabilitás elérése és fenntartása, vagyis az infláció, a pénzromlás féken tartása, amit a pénzpiaci kamatszint, így közvetve a bankközi kamatok, az állampapír-piaci hozamok befolyásolásával igyekszik elérni. Magasabb kamatok esetén a befektetőknek vonzóbb forinteszközökbe fektetniük, ami erősíti a hazai fizetőeszköz árfolyamát.

Az erősebb forint miatt alacsonyabb a külföldről behozott termékek ára, ami pedig csökkenti az inflációt. A jegybank hatóköre azonban korlátozott: minél hosszabb futamidejű ügyletekről van szó, annál kevésbé érvényesül az éppen aktuális kamatszint hatása, és felerősödik az inflációval, az államháztartással, valamint a jövőben várható gazdasági helyzettel kapcsolatos várakozások szerepe.

Ha az alapkamat változik, előbbutóbb a forintalapú termékek, a betétek és a hitelek kamata is módosul: hosszabb távon és a trendet illetően ezek ugyanis együtt mozognak az irányadó rátával. (A pénzintézetek reagálásának mértékét és gyorsaságát persze több tényező is befolyásolja: a bankok közötti verseny, a társaságok stratégiai megfontolásai, valamint az adósminősítési szempontok és az ügyfelek hitelképessége.)

Idén január és április között például több ütemben összesen egy százalékponttal, 6,25-ről 5,25 százalékra csökkent az alapkamat. Eközben az MNB adatai szerint a lakossági ügyfelek lekötött betéteinek átlagos kamata 6,25-ről 5,30 százalékra olvadt, vagyis a bankok egy az egyben lekövették a ráta alakulását.

A novemberi adatra még ugyan jó egy hetet várni kell, a bankok ajánlataiból azonban így is látszik, hogy a november végi negyed százalékpontos emelést is beárazták már: az októberi 4,52-ről öt százalékra nőtt a lekötött betétek átlagkamata.