Jó az esély a kelta tigris felgyógyulására
– Az ír helyzet különlegesnek tekinthető, hiszen a válság kitöréséig mintaországnak számított, az állam adóssága a GDP 25 százaléka körül alakult, a költségvetés hiányának mértéke bőven belefért az euróövezeti előírások keretébe. Igaz, olyan bevételeken alapult, például az ingatlanpiaci felíveléshez köthetően, amelyek nem lehettek tartósak –jegyezte meg lapunk tudósítójának Brüsszelben Székely P. István, az Európai Bizottság válságkezelésben nagy tapasztalatokkal rendelkező országigazgatója, aki Dublinban egyeztetett az utóbbi hetekben a 85 milliárd eurós nemzetközi mentőcsomag részleteiről.
Most már nyilvánvaló, hogy előbb és hangosabban kellett volna figyelmeztetniük a nemzetközi szervezeteknek, hogy baj van. De a tőkebeáramlás árnyoldalait elfedték a tőkevonzás előnyei, vagyis a gazdaság ragyogása, a gyors növekedés, „s amikor jól megy a szekér, ki figyel oda az aggódó szavakra, s ki tud hatékonyan fellépni, beavatkozni”. Emlékeztet rá Székely P. István, hogy az euróövezeti gazdaságpolitikai módosítások egyik fontos alkotóeleme lesz a makrogazdasági egyensúlynak a nyomon követése s a kormányzati intézkedések előmozdítása –akár szankciók árán is.
S hogy miként lett a magánbankok válságából államadósság-válság? Nos, a tőkebeáramlás nyomán olyan relatív árkörnyezet, olyan fenntarthatatlan helyzet alakult ki, hogy a meghozott beruházási döntések utóbb hibásnak bizonyultak –adja meg a választ Székely P. István. A megvalósult beruházások hatalmas veszteséget halmoztak fel, üresen állnak irodaházak, bevásárlóközpontok, lakások, mert nem lehet eladni őket. A csődök persze majd levezetik ezt a feszültséget, s egy új árszinten újra mozgásba lendülhet a gazdaság. Ettől a kérdéstől persze elválaszthatatlan, hogy az Anglo Irish Bank kellő felügyeleti figyelem nélkül kezdett agresszív hitelezési politikába, amelyhez aztán csatlakozott a nyereségtermelési csapdába került másik két nagyobb bankcsoport is. S ha önerő nélkül lehet az egyébként is magas áron kínált ingatlan értékének több mint száz százalékáig hitelhez jutni, annak nyilván csak rossz vége lehet.
Az ír bankrendszer méretében sokszorosan meghaladta az ír nemzeti összterméket, s a kormány a válság kirobbanása után garanciákat is adott a forrásokra. Ezért nem jöhet most szóba a bankok főhitelezőinek a részvétele a banki tartozások leírásában, mert ez az adósság a garancia révén az állam tartozásává vált, s ha az állam jelentene csődöt, annak sokkal súlyosabb következményei lennének. A Dublinban tárgyaló uniós, valutaalapi és ír közgazdászok számára a dilemma úgy fogalmazódott meg: az utóbbi bő két évben keletkezett hatalmas veszteség tény, a kérdés az, hogyan osszák el a terheket. Ha az adófizetőkre semmi sem hárulna a bankrendszer helyreállításából, annak olyan pénzügyi káosz lehetne a következménye, hogy végül a polgárok sokkal nagyobb árat fizetnének, mint most, amikor jövőre a GDP 3,8 százalékával, azaz hatmilliárd euróval igazítják ki a költségvetés egyenlegét, négy év alatt pedig 15 milliárd euróval, kiadáscsökkentés és adóemelés révén. De a teljes képhez hozzátartozik, hogy a multik által vezérelt ír exportszektor még a válság időszakában is jól teljesített, s ideértendő a pénzügyi szolgáltatások azon ágazata, amely nemzetközi központként működik. Ami az adópolitikát illeti: az ír adóalap nem olyan, mint például a német vagy az olasz, mert Írországból – s ez történelmi tény –, a jól képzett szakemberek könnyen elmehetnek külföldre dolgozni. A tőke is gyorsan távozhat persze.
Nem szabad eközben megfeledkezni arról sem, hogy a dinamikus gazdasági növekedés a kiadások szintén nagyon gyors emelkedését hozta magával. Az egészségügyi kiadások például megháromszorozódtak, de a szolgáltatások nem javultak vagy bővültek ilyen ütemben, hanem az árak és a bérek ugrottak meg. Most ebből vissza kell venni, és létre kell hozni a fiskális folyamatokat szigorúan felügyelő költségvetési tanácsot, olyat, amilyennek a működését Magyarországon éppen most lehetetlenítették el.
– Írország – magyarázta Székely P. István – annyiban eltér sok más államtól, hogy a gazdaság nagyon gyorsan tud változni, de az alkalmazkodási képessége is nagy. Az egyik legnagyobb méretű ingatlanpiaci áremelkedés és -esés itt ment végbe. Arra is esély van, hogy a bankrendszer méretproblémáinak rendezése, a rossz követelésektől megtisztítása – a tőkemegfelelési mutatók és tartalékolási szintek beállítása – után az adófi zetők végül veszteség nélkül jönnek ki ebből a válságból, ahogy az például Svédországban történt, ahol azért ehhez kellett tíz év. S a szakértők abban a reményben állították össze a 85 milliárd eurós csomagot – amiből bőségesnek látszó 35 milliárd euró a bankok rendbetételét szolgálja, de úgy, hogy ennek felét a dublini kormány adja a jó időkben azért bölcs előrelátással felhalmozott likvid tartalékokból –, hogy az ír gazdaság gyorsan vissza tud állni a válság előtti növekedési pályára, ez persze elengedhetetlen feltétele, hogy a GDP 100 százaléka fölé kúszó államadósságot az ország finanszírozni tudja, s minél előbb visszatérhessen a piacra. – Az államadósság aránya 2014-től már csökkenni fog – jegyzi meg Székely. Arra a közbevetésünkre, hogy Belgiumban 2008 őszén egyetlen hétvégén elrendezték a bankválságot, azt feleli: nagy különbség, hogy Belgiumban, akárcsak Olaszországban, a magas államadósság mögött jórészt hazai megtakarítások állnak.
Ám olyan kis nyitott gazdaságban, mint az ír, nagyon nehéz feladat a megfelelő alkalmazkodási eszközöket megtalálni. Székely P. István szerint a jól képzett ír munkaerő, az életerős társadalom és gazdaság szembe tud nézni a valósággal, s ha megtalálja a válaszokat a kihívásokra, ha sikerül a magas jövedelmű, fejlett gazdaságok élvonalában maradnia, akkor újra lesz mit tanulni tőle, s ez lehet az újabb ír csoda.
