Ezen érvelés szerint már a gyakran emlegetett „fertőzés” szó is félrevezető, amivel az ír bank- és államháztartási válság Portugáliára, Spanyolországra (később esetleg Belgiumra, Olaszországra) való lehetséges átterjedését írják le: a „pénzügyi infl uenzától” rettegők sem ártatlanok. A készenléti alap nem késztet költségvetési fegyelemre, hanem mintegy felmentést ad majd a pazarló gazdaságpolitikának.

Joseph Quinlan, a German Marshall Fund elemzője rávilágít arra, miért különösen nagy a tét Amerika számára is. A globalizációról alkotott kép egyes közkeletű tévhiteivel szemben ugyanis az Európában található amerikai vállalati érdekeltségek értékesítési volumene – a 2008-as adatsor szerint – több mint a duplája volt az ázsiai–csendes-óceáni térségben működőkéhez képest. Az amerikai cégek éves forgalma Írországban (250 milliárd dollár) például csaknem a kétszerese a Kínában működőkének.

Az USA vállalatai külföldön mintegy 10 millió főt foglalkoztattak két évvel ezelőtt, 42 százalékukat Európában. Igaz, a gyáriparban foglalkoztatottak száma nagyjából ugyanannyi (1,9 millió fő), mint amennyi 1990-ben volt, de az USA-vállalatok éppen a munkaerőköltségek miatt elfordultak Nagy-Britanniától vagy Németországtól az utóbbi évtizedekben, és a számukra kedvezőbb lehetőségeket kínáló, ám mostanra veszélyes tereppé váló Írországban vagy Spanyolországban vetették meg a lábukat.