Információink szerint intenzíven egyeztetnek a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Fidesz agrárpolitikusai az idei év elején hatályba lépett – a szakzsargonban „üzletlánctörvényként” is emlegetett –, tisztességtelen forgalmazói magatartásról szóló paragrafuscsomag újabb módosításáról. A lapunk birtokába került tervezet szerint a tisztességtelen forgalmazói magatartások tételes felsorolása közé bekerülhet a saját gyártású termékek „önköltség alatti” árusítása is. Az egyszerűség kedvéért: ha a szabály életbe lép, veszélybe kerülhetnek a nagyobb Tesco-üzletekben megszokott, helyben sütött pékáruk vagy a Spar saját húsüzemében készült termékek. Azokat ugyanis a vevőcsalogatás érdekében olcsóbban kínálják, mint a többi portékát – a kérdés az lesz a jövőben, hogy önköltség alatti áron kerül-e a polcokra az áru.

Akció az egyik áruházláncban – Utólagos megállapodásra nem lenne lehetőség

A megkérdezett kereskedők szerint ez a megközelítés értelmetlen, mert jogszabály az önköltség megállapításának hivatalos módját az egyes termékekre nem írja le. Egyébként a Tesco jelenleg kilogrammonként 109 forintért kínál helyben sütött kenyeret – a hivatalos statisztikai összegzés szerint az átlagos kenyérár ezzel szemben 274 forint volt szeptemberben Magyarországon a többi üzletben.

Az úgynevezett beszállítói viszszatérítések (olyan díjak, amelyeket lényegében a beszállítók által igénybe vett szolgáltatások áraként könyvelnek el a láncok) esetében is tartalmaz szigorításokat a tervezet. Megszűnhet például a fix tételként a beszállítóknak eddig – szerződés alapján – felszámolt logisztikai díj vagy hozzájárulás. Márpedig a kereskedők szerint az egy tételben, tehát relatíve olcsón a logisztikai központokba leszállított áru szétterítésének tetemes költségéből igenis joggal várhatnak el visszatérítést a beszállítótól – ha azt kötnék ki, hogy üzletenként meghatározott, kisebb mennyiségeket a termelőknek maguknak kellene kifuvarozniuk, az sokkal többe kerülne nekik, mint az így felszámolt néhány százalék.

A jövőben az akciós értékesítés esetébenegyértelműenmeghatároznák, hogy a beszállítói hozzájárulásnak nemcsak időben, hanem mennyiségben is egyeznie kell a végső fogyasztónak nyújtott akció mértékével. Vagyis: elvileg még egy esetleg nehezen eladható tétel esetében sem lehet utólag közösen megállapodni az adott áru kedvezményes értékesítéséről. A pontosítások között a tervezett jogszabály rögzíti, hogy a fizetési határidő számításának kezdő időpontját a leszállítástól kell számítani, és a lejárat legfeljebb harminc nap lehet. A koncepció érdekes felvetése az is, hogy egy esetleges, nagyobb árkedvezménynyel történő kiárusítást – függetlenül annak okától – annak megkezdése előtt 15 nappal a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalnál előzetesen be kell jelenteni. A kereskedőnek egyébként mindenféle árkedvezménnyel és egyéb felszámított díjjal az akciók végleges lejártát követő harminc napon belül el kell számolnia a beszállítóval.

Lapunk kérdésére több üzletláncnál is úgy vélekedtek, hogy a tisztességtelen piaci magatartást nehéz akár még a legszigorúbb törvénynyel is visszaszorítani. Bár a tervezetet hivatalosan egyelőre egyik cég és az Országos Kereskedelmi Szövetség sem kívánta kommentálni, Vámos György, a szervezet főtitkára magánvéleményeként lapunknak elmondta: az üzleti élet tisztaságának tekintetében van helye akár a szigorúbb törvényi szabályozásnak is, de annak a beszállítókra is vonatkoznia kell. A versenyképességet viszont törvényekkel javítani nem lehet. A kereskedők szerint mindenféle jogi csűrés-csavarás, szigorítás után is egyetlen valódi bázisa marad a rajtuk áthaladó árutömeg forgalmának: a beszállítói versenypiacon, illetve a fogyasztók részéről elfogadott ár. Lényegében teljesen mindegy, hogy egy terméket mindenféle „szolgáltatások” felszámolásával vagy egyszerűen egy alacsonyabb átvételi árral fogad be a kereskedelem. Akadt, aki felvetette, hogy törvény kellene a tisztességtelen szállítói magatartásról is – ilyen eset például, ha a külpiacon megemelkedik a tejár, hirtelen eltűnnek a „kereskedői látókörből” egyes hazai tejfeldolgozók, vagy csak a korábban kialkudottnál magasabb áron hajlandók szállítani. Az is előfordul, hogy előre megállapodott kedvezményes szállításokat nem vagy csak késve, illetve kisebb mennyiségben teljesítenek, aztán a versenyhivatal az üzletet bünteti meg, mert a meghirdetett akciós termék nincs a polcokon.

A rossz termés drágítja az élelmiszert

Az élelmiszer-kereskedők szerint egyébként jövőre szinte biztosan elkerülhetetlenné válik a piaci árak bizonyos mértékű emelkedése, mert csak idő kérdése, hogy a katasztrofális idei terméseredmények mikor „köszönnek vissza” a pultokon is – ám egyáltalán nem biztos, hogy ezzel főként a hazai szállítók járnak majd jól. A Heti Világgazdaság múlt heti számában nyilatkozó Szabó Márton, a Kopint-Datorg vezető kutatója szerint első körben a gabona és a növényolajtermékek, zöldségek, gyümölcsök, majd a takarmánydrágulás következtében az állati eredetű élelmiszerek ára növekszik majd. A folyamatnak már most nyilvánvaló jelei vannak: a növényi termékek drágulása az év első tíz hónapjában már meghaladta a 40 százalékot, ezen belül a legkirívóbb volt a burgonya áremelkedése a maga 70 százalékával. A helyzet azonban ellentmondásos, mivel a további áremelkedésnek az import is gátat szabhat. Ez a hazai beszállítói piacon természetesen újabb feszültségeket okozhat, ám az immár a vevők által is elvárt, folyamatos kereskedelmi árukészlet fenntartásához elkerülhetetlen lesz jelentős mennyiségű külföldi áru behozatala.  Ez pedig önmagában fékezheti még a legmegalapozottabb termelőiár-emelési törekvéseket is. A várható hiány miatt azonban az importra még akkor is rá fog kényszerülni a legtöbb lánc, ha –egy másik kormányzati rendelkezés értelmében – az ilyen szállítások úgynevezett másodlagos ellenőrzésének szigorításával is számolniuk kell.