A hétfőn elfogadott törvény teremtette feltételek mellett elenyésző lehet azok száma, akiknek megéri magánnyugdíjpénztárukban maradni. A húsz és negyven év közöttieknek még jó eséllyel nincs meg az állami nyugdíjra jogosító húsz év szolgálati idejük, s mivel 2011 decembere után ez nem gyarapodik tovább (a köztársasági elnök aláírására váró jogszabály alapján ekkortól már nem jár az állami nyugdíj a pénztárakban maradóknak), már nem is lesz.

Ez azt jelenti, hogy ha pénztártagok maradnak, az államtól nyugdíjat nem, csak az úgynevezett időskorúak járadékát kaphatják, amely a nyugdíjkorhatár betöltésekor a mindenkori minimálnyugdíj nyolcvan százaléka. Ez nagyjából a bruttó átlagkereset kilenc százalékát jelenti, amely kiegészül még a magánnyugdíjpénztár által fizetett járadékkal. Utóbbi a bruttó bér 20-25 százaléka lehet negyven év tagdíjfizetéssel és a jelenlegi átlagos reálhozamokkal számolva. Mindez azt jelenti, hogy negyven év munkaviszony után a nyugdíjba vonuláskor a kezdő nyugdíj összességében a bruttó átlagos kereset 30-35 százaléka lehet, szemben az állami rendszer által kínált 66 százalékkal, vagyis a fiatalabb munkavállalók elbukják garantált kezdő nyugdíjuk felét.

A negyven év felettiek esetében már valamivel jobb a helyzet, hiszen vélhetőenmegszerezték a húsz év szolgálati időt, és minél többet dolgoztak, annál nagyobb arányú állami nyugdíjra számíthatnak fi zetésükhöz képest. Az állami rendszerhez képest azonban a döntő többség így is veszít azzal, ha marad. Ennek két oka van: egyrészt – mint említettük – a szolgálati idő jövő év végével nem gyarapodik tovább, másrészt a vegyes rendszerben maradók csak az állami garantált nyugdíj 75 százalékára jogosultak.

Minél idősebb tehát valaki, s minél több szolgálati időt gyűjtött össze, annál magasabb lesz az állami nyugdíja, a magánnyugdíjpénztáraknak viszont annál kevesebb idejük marad arra, hogy pótolják a kettő közötti, a nyugdíj negyedét jelentő különbséget. Akinek például jelenleg harminc év szolgálati ideje van és még tíz évet dolgozik, nyugdíjba vonulása után bruttó fizetésének 36 százalékára számíthat nyugdíjként, amely kiegészülve a nyugdíjpénztári megtakarításával, a keresetének 46-48 százalékát jelentheti, ami nagyjából a kétharmada a tisztán állami rendszerben garantált nyugdíjnak.

Mindezek ellenére is lehet egy olyan szűk réteg, akinek megéri maradni. Ők azok a magas jövedelmű, a bruttó bér többszörösét keresők, akik a magánnyugdíjpénztárukban többmilliós megtakarítást halmoztak, sok szolgálati időt öszszegyűjtöttek. Az állami nyugdíjat ugyanis jelenleg az úgynevezett degresszív számítás szerint állapítják meg, vagyis az egyre magasabb jövedelemsávok egyre kisebb mértékben számítanak bele a nyugdíjba, az ő esetükben a pénztáraknál felgyűlt megtakarítás még akkor is magasabb összegre egészíti ki a nyugdíjat, ha a vegyes rendszerben maradás miatt elbukják az állami járandóságuk negyedét. Nekik is csak akkor éri meg azonban maradni, ha nincs már sok idejük hátra a nyugdíjig. A jelenlegi felállás szerint ugyanis 2013-tól megszűnik a degresszív számítás.