A jó borok píárosa
– Pedig valósággal belenőttem a borba, gyerekként még kis kóstolópoharam is volt – eleveníti fel putnoki és szuhafői éveit Gál Helga. A pinceszagot időközben megszokta a soros magyar EU-elnökség sommelierje, aki a hivatalos eseményeken felszolgálandó, több mint 200-fajta hazai bor kiválasztását és prezentációját koordinálja.
Eddig egyetlen EU-tagállam, a boros nagyhatalmak egyike sem foglalkoztatott külön sommelier-t. A premierben Gál Helga rendkívüli lehetőséget lát. Szerinte Európában is meggyőződhetnek róla, hogy Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben kialakultak olyan – megfelelő tudással felvértezett,kellő technológiai háttérrel rendelkező – magánborászatok, amelyek a remek hazai terroir-okon (termőterületeken) csúcsminőségű nedűket képesek előállítani.
Arra azonban, hogy a magyar borok a francia, az olasz vagy a spanyol „nagyágyúkkal” versenyezhessenek, Gál Helga szerint még egykét évtizedet várni kell. S noha ma már csak szép emlék, hogy Magyarországot az 1930-as években Európa harmadik-negyedik bornagyhatalmaként jegyezték, az első hazai női sommelier sok kedvező változást tapasztal a hazai borkultúrában. Így azt is, hogy egyre többen szánnak időt, pénzt a borral kapcsolatos ismeretek elsajátítására.
Az egykor a királyi-főnemesi udvarokban foglalkoztatott sommelier eredetileg a borok pontos, a minőséget „garantáló” szállításáért volt felelős. A feladatkör mára alaposan kibővült: az éttermekben alkalmazott sommelier-nek a borok megfelelő tárolása, szervírozása mellett az ételekkel, azok elkészítésével és fűszerezésével is tisztában kell lennie. Az étkezést „lezáró” szivarokról, kávékról, no meg a keményebb párlatokról nem is beszélve.
– Mi valahol a bor píárosai vagyunk – mondja a szívesen és általában a megkívánt borhoz főző Gál Helga a férfidominanciájú szakmáról, ahol bevallása szerint nőként mégsem érezte magát hátrányban. Sőt a bort kifejezetten érzéki, kreatív, a női lélekhez közeli dolognak tartja az angolul és olaszul kiválóan beszélő, magát németül is megértető szakember. Ráadásul a nők illat- és ízérzékelése a férfiakénál eredendően sokkal fejlettebb.
– Kóstoláskor gyakran előbb érzem meg a csipkebogyó vagy más gyümölcsök illatait, mint a férfi kollégáim. Nekik ehhez kell egy kis idő, amíg „felmelegszik” a bor – meséli. A magyarázat a hűtőszekrény előtti korban rejlik: a háziaszszonyok az orruk alapján állapították meg, hogy az adott élelmiszer romlott-e vagy sem.
Bár boros családból származik (bátyja a 2005-ben tragikus autóbalesetben elhunyt neves borász, Gál Tibor) , az önmagát rebellisnek nevező Helga a véletlennek és a rendszerváltásnak köszönheti pályafutását. Az Egerben testnevelés–biológia szakon végzett tanárnő 1990 januárjában látogatta meg az akkor már az olaszországi Bolgheriben, az Ornellaia pincészetnél, az Antinori családnál dolgozó testvérét. Toscanát meglátni és beleszeretni egy pillanat műve volt. Elkezdett olaszul tanulni, belehabarodott a gasztronómiába. Ludovico Antinori márki és borai révén eljutott Bordeaux-ba, olyan birtokokra, ahová a galamboknak is útlevél kell. Miközben bébiszitterkedett, képezte magát a borüzletben. Másfél évig Londonban élt, a felső tízezerhez tartozó olasz-ausztrál családnál. A házba számos rock and roll-híresség, így Mick Jagge r és David Bowie járt, de legalább olyan izgató volt ellesni a Szardíniáról származó szakácsnő receptjeit.
Itáliába visszatérve a Bassano del Grappában működő családi pálinkafőzde hívta, itt kitanulta a törkölypálinka-készítés csínját-bínját. A szíve aztán hazahúzta, 1996-tól a Gundelnél tanulta ki a legutóbb egy amerikai luxustengerjárón gyakorolt sommelier-séget. Később hazai boros cégeknél töltött be egyre felelősebb és rengeteg utazással járó pozíciókat.
– A bátyámmal jó volt a viszonyom, bár ő az elején ellenezte a boros karrieremet. Minél jobban elmerültem a szakmában, annál inkább egy húron pendültünk – mondja testvéréről, akinek elvesztését máig nem tudta feldolgozni. Sosem zavarta, hogy a néhai „repülő borász” húgaként emlegetik, sőt erre büszke is. Az nem merült fel, hogy bátyja helyébe lépjen, de a fiúk által tovább vitt családi pincészetet tanácsaival segíti, ha unokaöccsei kikérik a véleményét.
Előfordul, hogy „felborászozzák” Gál Helgát, pedig a borász és a sommelier között akkora a különbség, mint egy autó tervezője és vezetője között. A borászok művelési módról, derítésről és érlelésről beszélnek, a sommelier-ék árnyalatokról, ízjegyekről, karakterekről. Kedvenc bora nincs, pontosabban annyi kedvence van, hogy azokat nem lehet rangsorolni. Éppen ezt szereti a legjobban. A sokszínűséget.
