Német–francia nem a kötvényre
Miután hosszabb hallgatás után Nicolas Sarkozy francia elnök felsorakozott az eurózóna folyamatait és szabályait lassan egyedül meghatározó Angela Merkel német kancellár mellé a valutaövezet saját kötvényének és a mentőalapba helyezett pénzösszeg emelésének az ellenzésében, a két európai vezető pénteki freiburgi találkozója nem is hozhatott ebben a tekintetben újdonságot. Ám az EU jövő heti csúcstalálkozója előtt részletesen nem taglalt tervvel álltak elő, amely az adó- és foglalkoztatáspolitika szorosabb összehangolását célozná. Kimondottan azzal a céllal, hogy a többi uniós tagországnak megmutassák: lehetséges az együttműködés a szűken értelmezett költségvetési kérdéseken túl. Azzal együtt, hogy Berlin nem akar fiskális uniót létrehozni a valutaövezetben, mert attól tart, örökkön-örökké finanszíroznia kellene a gyengébb versenyképességű államokat.
Részben ez magyarázza, hogy Sarkozyvel immár teljes egyetértésben Merkel kijelentette: az euróövezeti kötvény szétterítené a kockázatot a térségben, vagyis felelőtlen magatartásra késztethetne egyeseket, tehát éppen az ellenkező célt érné el. Az ötletet a héten Jean-Claude Juncker luxembourgi kormányfő, az eurócsoport vezére melegítette fel a Financial Timesban, majd miután Merkel nemet mondott, „leantieurópaizta” a német kancellárt, amit persze a német sajtó zöme ingerülten visszautasított. A piacok is észrevették természetesen mindezt, és a héten már a német államkötvények is emelkedtek a valutaövezeti adósságválság megoldását övező bizonytalanságok és ellentmondások miatt.
Merkel és Sarkozy elutasította, hogy a májusban három évre létrehozott stabilizációs alapban emeljék meg máris az euróövezeti államok által elhelyezett 440 milliárd eurót, amelynek töredékét Írország csak a jövő év elején használja fel, ha maga ez az alap a piacról felvesz hitelt. A német kancellár szerint a tagországi gazdaságpolitikai szigor és koordináció a megoldás. Ezt az érvelést egyébként az Európai Központi Bank is magáévá tette, hiszen az olasz kormányzótanácsi tag, Mario Draghi pénteken azt hangoztatta, hogy a frankfurti pénzintézet nem folytathatja a végtelenségig az euróövezeti országok államkötvényeinek felvásárlását, mert ezzel elveszíti függetlenségét és megsérti az uniós alapszerződést. A megoldás nem lehet más, mint a tagországok szigorú fiskális politikája és a strukturális reformok megindítása.
Ám Jean-Claude Trichet jegybankelnök már bírálta Merkel és Sarkozy korábbi másik alkuját, amely gyengítette az Európai Bizottság által kidolgozott javaslatokat a stabilitási paktumot megszegő államok automatikus büntetésére. Merkel azonban ezzel megnyerte Sarkozyt a lisszaboni szerződés módosításának, hogy – mint most már szövegszerűen is kiszivárgott – kerüljön be két mondat az alapokmányba. Rögzítenék, hogy a valutaövezeti államok az eurózóna stabilitásának védelmére mechanizmust hozhatnak létre, amely csak szigorú feltételek mellett nyújthatna támogatást. A német kormánynak erre szüksége van, hogy az alkotmánybíróság ne köthessen bele mindabba, ami jelenleg mentőakcióként zajlik a görögök és írek pénzügyi megtámasztására.
Az európai csúcstalálkozó elé kerül a jövő héten a mentőalap állandó építményének a létrehozása, s nyilván éles viták bontakoznak ki arról, milyen szerepet játszhatnak a magánbefektetők az államadósságok kezelésében, s hogy az eurózóna és az unió tagországai az eddigi javaslatok fényében hogyan szigorítsák a gazdaságpolitikák összehangolásának menetét.
Úgy tűnik a jövő héten pont kerülhet egy másik vita végére is. Miután a múlt hónapban holtpontra jutottak a brüsszeli intézményi egyeztetések az Európai Unió 2011-es költségvetéséről a törvényhozás politikai követelései miatt, a bizottság új tervet készített, amelynek sorsáról már közeledtek a vélemények az egyeztetések során. Pénteken az ipari miniszterek tanácsülésén megszavazták, hogy jövőre a kiadások 2,9 százalékkal emelkedhetnek, de a kormányok képviselői engedményeket tettek a rendelkezésre álló tartalékot illetően, ami a törvényhozók egyik követelése volt. A saját források és a következő költségvetési időszak alakításának forgatókönyvét övező politikai vitát leválasztották a büdzséről, így ha az EP a jövő héten áldását adja, akkor az EU nem úgy kezdi 2011-et, hogy a 2010-es kiadásokat 12 részre osztva hónapról hónapra kell gazdálkodnia, ami a megszorításokkal teli időkben nagyon rossz üzenet lett volna az uniós polgárok és a globális partnerek számára.
Az évtized végére lehet eurónk
Londoni elemzők szerint Magyarország legkorábban 2019-ben csatlakozhat az euróövezethez, valószínűleg Lengyelországgal együtt, a cseh euró pedig akár a 2020-as évekig is késhet. Igaz, az euróövezeti adósságválság miatt már nem is tűnik olyan vonzónak a valutauniós tagság e három ország számára, mint korábban – teszik hozzá. Kérdés persze, hogy lesz-e még egyáltalán mihez csatlakozni tíz év múlva. Az elemzők most úgy látják, hogy az euróövezet felbomlásának kockázata ugyan minimális, ám semmiképpen sem zéró, és valószínűleg növekszik.
