Disznók közé keveredett Magyarország
– Drága barátaim, volt tizenöt jó évetek, ami eddig tartott – fejezte be beszédét Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke a GKI Gazdaságkutató tegnapi, Gazdaságpolitikai dilemmák című konferenciáján. Az elnök alapvetően a szerinte monopolhelyzetben lévő energetikai, távközlési, kereskedelmi és pénzügyi cégeknek címezte mondandóját, amelyek kihasználják helyzeti előnyüket, s jövedelmezőségük, a befektetéseik megtérülése kiemelkedően jó a régió államaihoz, és esetenként más uniós országokhoz képest.
– Ha az állam letöri a monopóliumokat, akkor hogyan fog pénzt kivenni belőlük? Nincs ebben egy kis dilemma? – kérdezte Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, közgazdász. – Én nem vagyok kormányzati pozícióban, csupán problémát vetek fel – válaszolta Parragh László. Azt, hogy vajon mit szólna a felvetéshez a kormányzati oldal, nem sikerült megtudni, mert a meghívottakat elszólították az államügyek. Ellenben volt véleménye Erdei Tamásnak, a Bankszövetség elnökének, aki szerint ma Magyarországon sokan fordítva ülnek lovon.
Az szerinte elismerésre méltó, hogy a magyar pénzügyi rendszer úgy vészelte át az elmúlt éveket, hogy nem szorult különösebb állami segítségre. Ezt azért tudta megtenni, mert korábban tényleg jó jövedelmezőségi mutatókat produkált, ám a hasznot a külföldi tulajdonosok nem kivitték az országból, hanem tőkét emeltek belőle, fejlesztéseket hajtottak végre. Most már nem ennyire jó a helyzet. Ahogyan a Bankszövetség elnöke mondta, a különadó a legrosszabbkor jött. A bankadó nélkül a szektor pozitív nulla körüli eredményt ért volna el idén, így azonban negatívba fordul. Tavaly még nem volt gond, de idén jelentősen megnőtt a 90 napon túl nem fizető ügyfelek száma, mintegy tíz százalék az ilyen kölcsönök aránya. A pénzintézeteknek 480-500 milliárd forintot kell céltartalékba helyezniük, ami hiányozni fog a gazdaságból, tovább csökken a hitelezési hajlandóság, illetve szigorodnak a feltételek. Miből fogjuk finanszírozni a gazdasági növekedést, talán még több pénzt veszünk fel külföldről? – tette fel a kérdést.
– Az, hogy mennyibe kerül egy perc mobiltelefonálás, egy kiragadott elem a rendszerből – mondta Christopher Mattheisen, a Magyar Telekom elnök vezérigazgatója arra reagálva, hogy Parragh László duplaanynyi pénzért hívja fel az anyukáját a születésnapján, mint egy német vállalkozó. Csak a Magyar Telekom 1,5 milliárd eurót fektetett be eddig Magyarországon – mondta. Szerinte a különadókkal az a legnagyobb probléma, hogy kiszámíthatatlanná teszik a működést. Ha tényleg csak két-három évig kellene fizetni a különadót, akkor arra azt mondja, rendben van, igaz, a nettó eredményük felét elviszi. De ma senki nem akarja tényszerűen kijelenteni, hogy tényleg ennyi volt. Ezért a stratégiai döntésekbe beépült ez a bizonytalansági tényező.
Oszkó Péter volt pénzügyminiszter kijelentette, a világban gazdasági modellváltás folyik, minél több megtakarítása van egy államnak, annál inkább meghatározó szerephez jut, elég Kínára gondolni. Eközben a magyar kormány, akit a piacok belekényszerítettek az alacsony hiánycélok tartásába, megtakarításokat használ fel és adókat vet ki, azaz bevételt növel ahelyett, hogy kiadást csökkentene. Minden jel arra utal, hogy Magyarország adóssága nem csökkeni, hanem növekedni fog a jövőben, s a finanszírozása hoszszabb távon egyre kockázatosabbá válik.
Bod Péter Ákos szerint a kormány nem tudja megfelelően kommunikálni a kínálati oldali gazdaságpolitikáját, és szerinte az export növelése mellett nem mondhat le a fogyasztás, a foglalkoztatás élénkítéséről. – Túl sok a zaj, túl sok az ütközés – mondta. A népszerűségnövelő elemek váltakoznak a rejtett megszorításokkal. A kormányzati irányváltások improvizációnak tűnnek, ami rossz üzenet a külföld felé. Szerinte a kormányzati kommunikáció is hozzájárult Magyarország leminősítéséhez. Ahogyan mondta, nem biztos, hogy egy fiatalembernek kell a nagy jelentőségű intézkedéseket és bejelentéseket közvetíteni. Megjegyezte, Magyarország egyre távolabb kerül régiós versenytársaitól és közelít a PIGS-ekhez, azaz a disznókhoz (Portugáliához, Olaszországhoz, Görögországhoz és Spanyolországhoz).Mint mondta, őMagyarországot is bevenné a rövidítésbe és így a disznók helyett a fügék – PHIGS – között kapnánk helyet. Az mégsem annyira dehonesztáló.
Simor András jegybankelnök szerint a fiskális keresletélénkítés helyett a kínálat növelésével, a gazdasági növekedés gyorsításával lehet kinőni az államadósságot. Ha a teljes magán-nyugdíjpénztári vagyont az államadósság csökkentésére fordítanák az 150 milliárdos megtakarítást jelenthetne a kamatkiadásokban, az elmúlt hónapokban azonban az állampapírok hozama 150–200 bázisponttal emelkedett, amely plusz 350–400 milliárdos kamatterhet jelent évente – jegyzte meg. Hozzátette, a lakossági kamatkiadások miatt önmagában is hosszú időbe telik, amíg az államadósság kezelhetővé válik. Szerinte ebben az évtizedben biztosan kitart az ország sebezhetősége. A jegybankelnök az euró mellett érvelt, s nem bánná, ha a kormány monda egy céldátumot.
Komolyan vették magukat
– A kormány programjában van egy mondat, miszerint: Nem engedjük, hogy az állami nyugdíjak mellett szolgáltatást biztosító magán-nyugdíjpénztári rendszer megtakarításai veszélybe kerüljenek. Ezt mi komolyan vettük –mondta a konferencián Juhász Istvánné, a Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára. Ehhez képest nagyon nehéz helyzetben vagyunk – jegyezte meg. Mint mondta, ő csak a számokkal tud érvelni. A magánnyugdíjpénztáraknak ma 3,09 millió tagjuk van és 3047 milliárd forintot kezelnek. A tagok kétharmada, 2 millió 42 ezer fő önkéntesen lépett be a rendszerbe. A magán-nyugdíjpénztári megtakarítások 2004-ben még csak a 4,21 százalékát, 2008-ban 7 százalékát, jelenleg pedig 10,01 százalékát jelentik a GDP-nek. A különböző portfóliókat elemezve az átlagos magánnyugdíjpénztári vagyon körülbelül 986 ezer forint. A magánnyugdíjpénztáraknál havi 10 ezer forintos átlagos befizetés mellett az első időkben még nincs jelentős megtakarítás, 35 év után azonban már 5 százalékos hozamnál is 11 millió forint feletti a megtakarítás lehetősége, 8 százalékos hozam esetén pedig a megtakarítás akár a 35 millió forintot is elérheti. Ha minden maradt volna az eddigi állapotban, akkor 2030 végére 31 ezer, a 14 hónapos tagdíjelvonás nélkül pedig 33 ezermilliárd forint lett volna a pénztárak által kezelt vagyon.
