Két német nem Brüsszelben
A megosztottság jegyében találkoztak Brüsszelben az eurózóna pénzügyminiszterei hétfőn délután, hogy a szokásosan éjszakába nyúló tanácskozáson körüljárjanak két témát: a Nemzetközi Valutalappal (IMF) együtt létrehozott 750 milliárd eurós és három évre szóló alap összegének a megemelését, illetve a valutaövezet országai nevében kibocsátandó állampapír ötletét, abban a reményben, hogy így csökkenteni tudnák az egyes tagországokra nehezedő pénzügyi nyomást.
A találkozó előtt a németek kifejtették: nem értenek egyet egyik kezdeményezéssel sem. Hétfő reggel a brit Financial Timesban azonban megjelent Juncker és Tremonti olasz pénzügyminiszter közös cikke az euró zóna állampapírjának előnyeiről. Kifejtik azt is, milyen piaci technikák kényszerítenék rá a szabályok betartására a tagállamokat, hogyan tudnák a piacok drágítani a büdzsélazítás mezsgyéjére lépő kormányokat. Európai adósságkezelő ügynökség felállítását szorgalmazzák, amely az uniós, illetve a tagországi GDP negyven százalékáig mehetne el a kibocsátásban, az e feletti igényt a tagállamok saját maguk, az általuk keltett kockázatnak megfelelő más hozammal elégítenék ki. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter a lapnak adott interjúban azzal érvel, hogy a lisszaboni szerződést alaposan át kéne írni az eurózóna kötvényének létrehozásához. S maga a papír nem is működhetne a tagországok sokkal szorosabb összefonódása nélkül, amihez a költségvetési szuverenitás feladására lenne szükség. Hosszabb távon ez lehetséges, de most a német parlament nem szavazna igennel egy ilyen javaslatra. Az eurózóna-kötvény drágítaná a német adósság finanszírozását, a piacok átlagolnák a legjobbak és a legrosszabbak kockázatát.
A német közvélemény idegenkedése más országok megmentésétől nehéz helyzetet teremt Berlinben, amely szorgalmazza a gazdaságpolitikák öszszehangolását, büntetéseket helyez kilátásba, de ódzkodik az adófi zetők pénzének mozgósításától például a görögök megmentésére, vagy a tavasszal nagy nehezen összehozott mentőalap összegének megemelésétől. Ám ahogy mind nagyobb nosztalgiával tekintenek vissza a németek a márkára, úgy sodorják az események a valutaövezet országait egyfajta föderáció felé. De Schäuble azt mondta, hogy az európai modell esélyeit ugyan borúlátóan ítélik meg az Egyesült Államokban, de annál nagyobb érdeklődéssel követik fejlődését Ázsiában.
A vitát a piacok a politikai vezető erő hiányaként is felfogják. Azt követően, hogy az euró zóna pénzügyminiszterei az IMF-fel egyetemben bő egy hete tető alá hozták a görög utáni második mentőakciót az írek számára, a 85 milliárdos csomag bejelentése nem nyugtatta meg a befektetőket, akik aggódnak a portugál és a spanyol adósságszolgálat miatt is. A hétfői piaci eseményeket – amelyeket a portugál, a spanyol és az olasz államkötvények hozamának kis mértékű emelkedése jellemzett – befolyásolta a magyar adósság leminősítése a Moody’s által. Egyes elemzők már kezdték egy lapon említeni Magyarországot Portugáliával, holott utóbbi esetében kevesen gondolják, hogy elkerülheti az unió és az IMF programjának és pénzének elfogadását. Sőt – mint az osztrák pénzügyminiszter megjegyezte – lehetséges, hogy Madridnak is hasonló cipőben kell majd járnia, hiába utasítja el ennek még a gondolatát is spanyol kollégája. A piacon pedig jól emlékeznek rá, hogy nyáron a magyar kormány kijelentette: nem hosszabbítja meg még elővigyázatosságból sem a 2008-as hitelszerződést az EU-val és az IMF-fel – a pénzügyi függetlenség kivívása érdekében.
A piacokat felidegesítette az is, hogy az utóbbi időben a német kormány tagjai többször is félig érlelt gondolatokkal álltak elő az IMF-fel közösen tavasszal kitalált 750 milliárd eurós ideiglenes alap állandósítására 2013-tól, s a befektetők részvételére az adósságok esetleges átütemezésében, leírásában. Ugyan múlt vasárnap tisztázták, hogy az IMF szabályai szerint járnának el, de a kétségek nem oszlottak el. Ráadásul hétfőn Brüsszelbe érkezett Dominique Strauss-Kahn IMF-vezér is, kezében egy elemzéssel, hogy az eurózóna tagjainak igenis emelniük kéne a mentőalapban lévő pénz mennyiségét, mert a piaci zavarok kisiklathatják a szerény ütemű fellendülést. (Washington a napokban jelezte: az IMF-en át támogatna egy ilyen lépést.) S nehéz volna nem a közös kötvény melletti érvelésként felfogni Trichet jegybankelnök megnyilatkozását, aki a napokban kétszer is leszögezte: az eurózónában idén 6,3 százalék az átlagos költségvetési deficit, az Egyesült Államokban 11 százalék. Jövőre előbbiben 4,6, utóbbiban 8,9 százalékra csökken. A különbséget az európaiak javára a piacoknak is észre kéne venniük – tette hozzá.
Kék és piros kötvény
A brüsszeli Bruegel intézet még tavasszal hozakodott elő ajánlásával, hogy a tagországok a GDP hatvan százalékáig terjedő államadósságot közösen kezeljék, s erre kék kötvényt bocsássanak ki, míg e felett piros papírokat dobhatnának piacra, nyilván rosszabb feltételekkel, ami viszont mindenkit érdekeltté tenne a többletadósság csökkentésében és a fegyelmezett fiskális politikában. Az EU-ban a GDP hatvan százaléka az államadósság felső határa, ám a tényleges ráta a pénzügyi válság nyomán 80 százalék fölé kapaszkodott fel.
