A pénztárak kiszámolják: lesznek, akiknek megéri maradni
Az egyenlőtlen feltételek miatt ugyan a túlnyomó többség azzal jár jobban, ha visszalép az állami nyugdíjrendszerbe, ám vannak olyanok is, akiknek megérheti a magánnyugdíjpénztárban maradni. Aki úgy dönt, hogy nem vált, állami nyugdíjra csak akkor számíthat, ha már legalább 15-20 éve dolgozik (előbbi a rész-, utóbbi a teljes nyugdíjhoz kell), jövő év decemberétől ugyanis a maradók szolgálati ideje nem gyarapodik tovább. Ám mivel az utolsó munkával töltött év átlagkeresete az irányadó a nyugdíjszámítás során (a valorizáció miatt), így a szolgálati idő megszerzése még önmagában nem elég érv a magánkasszák mellett.
A szolgálati idő és az életkor mellett fontos szempont, hogy milyen keresettel rendelkezünk, illetve, hogy eddig mennyi megtakarításunk gyűlt össze a magánnyugdíjpénztárban. A magas jövedelműeknek azért érheti meg maradni, mert az állami nyugdíjat degresszív számítás szerint állapítják meg, vagyis az egyre magasabb jövedelemsávok egyre kisebb mértékben számítanak bele a nyugdíjba. Emiatt lehetnek olyanok, akik a kasszáknál gyűjtögetett tízszázalékos befizetéseikkel akkor is magasabb nyugdíjra számíthatnak, ha egy fillért sem kapnak majd az állami rendszerből. Érdemes lehet elgondolkodni a maradáson azoknak is, akik ugyan nem rendelkeznek ennyire kiemelkedő fi zetéssel, de mostanra már egy tekintélyesebb, többmilliós megtakarítás gyűlt össze a számlájukon. Meglepő, de jobban járhatnak a magánkasszákkal azok is, akik eddig csak a minimálbér után fizettek járulékot, de esélyük van rá, hogy a nyugdíjig hátralévő néhány évükben magasabb bért kapnak. Mivel aktív éveik nagyobb részében alacsony volt a fizetésük, így az államtól sem számíthatnak túl sok nyugdíjra, ám ezt még kiegészíthetik a pénztárakban összegyűlt megtakarításaikkal.
– Jelenleg lehetetlen megmondani, hogy kinek érdemes maradnia. Nemcsak azért, mert a számtalan körülmény (életkor, kereset, szolgálati idő, eddig összegyűlt megtakarítás) miatt minden ügyfél helyzete más és más, hanem azért is, mert hiányoznak fontos, részleteket szabályozó kormányrendeletek. Például az, amelynek a szerzett jogokról kell döntenie – válaszolta kérdésünkre Juhász Istvánné, a Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára.
A szövetség nem tervezi olyan kalkulátor létrehozását, amellyel az ügyfelek az interneten kiszámíthatnák maguknak, hogy érdemes-e maradniuk. Ennek nem is lenne sok értelme, hiszen a többség még azt sem tudja pontosan, mennyi az eddig megszerzett szolgálati ideje, így a számítások pontatlanok lennének – mondja. A pénztárak azonban a terveik szerint elvégzik ezeket a kalkulációkat, és az eredményről – vélhetően levélben – a tagokat is értesítik – tette hozzá.
A nagy többség az állami rendszerből több nyugdíjra számíthat, míg maradni elsősorban a magasabb jövedelmű, jelentős megtakarítást felhalmozóknak lehet érdemes. A főtitkár szerint azonban az egyenlőtlen feltételek miatt dönteni nem is annyira a matematika, sokkal inkább értékválasztás alapján lehet. Ha valaki úgy gondolja, hogy a jelenlegi igazságtalan rendszer nem maradhat fenn hosszú távon, netán azt, hogy húsz vagy harminc év múlva, amikor nyugdíjba megy, az állam már nem lesz képes garantálni a nyugdíját, akkor maradjon a magánnyugdíjpénztárban – fogalmazott Juhász Istvánné. Bár a magán-nyugdíjpénztári tagok nyilván az alapján döntenek majd a „távozni vagy maradni” kérdésében, hogy nekik mi a jobb, azt is érdemes megnézni, az államnak mit jelent, pontosabban jelentett volna hosszú távon a most felszámolásra ítélt rendszer. Az elmúlt napokban komoly vitát kavart a Századvég Gazdaságkutató számítása, amely szerint az állam eddig 500 milliárd forintot bukott a magánkasszák működésén.
Az elemzés szerint 1998 és 2010 októbere között 2500 milliárd forintot folyatott át az állam a magánkasszákba, s ez az összeg a hozamoknak köszönhetően mára nagyjából 3050 milliárdra hízott. Az „átutalt” pénzek miatt keletkezett hiány fedezésére viszont állampapírt kellett kibocsátani, aminek kamatai meghaladták az 1040 milliárd forintot. Vagyis az átfolyatásból az államra rakódó terhek így elérték a 3540 mil liárd forintot, ez pedig közel 500 milliárd forinttal több annál, mint amekkora vagyon most a magánnyugdíjpénztáraknál található.
A lapunknak nyilatkozó, nevük mellőzését kérő elemzők meglehetősen maliciózusan vélekedtek a Századvég elemzéséről. Az egész számítás igen zavaros és erőltetett logikát követ – mondják. Az teljesen világos, hogy ha többletfinanszírozási igény van egy költségvetésben, annak terheit fedezni kell. Ebben a helyzetben is erről volt szó, ebben nincs is vita a szakértők között. Igen ám, de számol-e a kalkuláció az állami rendszerbe időközben visszalépőkkel? – teszik fel a kérdést.
Emlékezetes: tavaly 62 ezer magán-nyugdíjpénztári tag lépett vissza az állami rendszerbe és vitte magával közel 90 milliárd forint megtakarítását is, arra azonban már kevesebben emlékeznek, hogy 1998 és 2009 között csaknem háromszor ennyien tették ugyanezt.
Felvetésünkre hozzátették: a vázolt összevetés más okból sem korrekt. Az állampapírhozamok ugyanis nagymértékben tükrözik a kormány teljesítményét, az országkockázat alakulását, vagyis a befektetőknek az országba vetett bizalmát. Márpedig, ha rosszul teljesített a mindenkori kormány, akkor emelkedtek az elvárt hozamok, ami egyfelől csökkenti a magánkasszáknál lévő állampapírok értékét, másfelől növeli az államra rakódó terheket. E szerint minél rosszabbul „futott” a nemzetközi piacon Magyarország, annál nagyobbá válhatott a magán-nyugdíjpénztári vagyon és az állam finanszírozási költségei közötti különbség. Így most azt mondani, hogy ez az egyik oldalon zavarba ejtően kicsi hozam, míg a másikon roppant súlyos teher, finoman szólva sem elegáns – zárta mondandóját az egyik elemző.
