– Túljutottunk már a válság mélypontján?

– Úgy gondolom, igen.Olyan likviditási válságra, mint ami a mostani gazdasági krízis kiváltója volt, már nem számítok. A hitelintézetek komoly tartalékokat halmoztak fel a nemzeti bankoknál.

– A magyar bankoknak fel is róják, hogy ülnek a forrásaikon. Ahelyett hogy aktívabban hiteleznék a vállalkozásokat, jegybanki betétben fialtatják a pénzt.

– Mert nincs hitelkereslet. A gazdaság idén egy százalék körüli mértékben nőtt, tavaly csökkent a GDP, vagyis nincs az a növekedés, ami hitelkeresletet indukálna. A bankok nem abból élnek, hogy – egyébként elég szerény hozamok mellett – a jegybanknál (MNB) helyezik el szabad forrásaikat. A cégeknek most elsősorban forgóeszközhitelekre van szükségük, illetve a működésük finanszírozásához kellenek források, amit nagyjából biztosít is a bankrendszer. Beruházásra most a többség még nem tud vagy nem mer gondolni. Akkor kell majd megnézni, hogy milyen a bankok hitelezési aktivitása, ha lesz érdemi igény.

– A várakozások szerint jövőre három százalék körüli mértékben bővülhet a gazdaság, nyilván a hitelek iránt is nő majd a kereslet.

– A magyar bankpiacon elkötelezett, hosszú távú stratégiát követő szereplők működnek, s bár a pénzintézetek igyekeznek növelni a jutalék típusú bevételek arányát, még egy ideig a jövedelmük 60-70 százaléka a hitelezésből fog származni. A bankok jelenleg nagyjából anynyi új forrást helyeznek ki, mint amennyi a törlesztésekből befolyik, a gazdasági növekedés beindulásával azonban ismét nőhet az új hitelek állománya.

– Augusztusban megszűnt a devizaalapú jelzálog-hitelezés. Át tudják venni a forintban jegyzett termékek a két évvel ezelőttig egyértelmű favorit svájcifrank-hitelek szerepét?

– Látszólag úgy tűnik, hogy igen, a jelenlegi volument azonban össze sem lehet hasonlítani a válság előtti szinttel, jelenleg tizedannyi új lakáshitelt helyeznek ki a bankok, mint két évvel ezelőtt. Nyilván arra a szintre már nem áll vissza a kereslet, de meg fog jelenni egy, a mostaninál nagyobb igény a pia con, ám ezt a tíz százalék fölöttti forintkamatokkal nem lehet kielégíteni, mert ekkora terhet a háztartások többsége nem tud kitermelni. Amikor ez a helyzet majd előáll, érdemes lenne megvizsgálni az euróalapú hitelezés visszavezetését. Magyarország az eurózónába tart, az európai közös fizetőeszköz bevezetését tervezi, így az euró alapú hitelezés sem lenne indokolatlan. Nyilván sokkal megfontoltabban, mint korábban, a háztartások jövedelmi helyzetének fokozottabb figyelembevételével, de szükség lesz az euróhitelekre.

– Lesz elég forrásuk a bankoknak? Az MNB elemzése szerint a bankadó visszaveti a hitelezési aktivitást.

– A bankokra egyszerre három irányból nehezedik nyomás. Az egyik a bankadó, amely csökkenti a tőkét, illetve rontja a rentabilitást és ezzel a forrásvonzó képességet. A másik a romló portfóliók miatti növekvő céltartalékképzés, amely csökkenti a nyereséget. A harmadik az úgynevezett Bázel II. és Bázel III. szigorodó szabályrendszere, illetve az ehhez kapcsolódó magasabb tőkekövetelmény. Utóbbiak uniós szabályozások, amelyeknek meg kell felelni. Ami a portfólió romlását illeti: a válság remélt kifutásával együtt vélhetően megáll a folyamat, bár erre a forint árfolyama is komoly hatással van. Jól látszik, hogy amikor erősödik a svájci frank, sokan megcsúsznak a törlesztéssel, amikor pedig gyengül az alpesi deviza, javul a fizetési fegyelem. A magyarországi bankok tőkehelyzete stabil, rövid távon ezek az elemek nem okoznak problémát, ám ahhoz, hogy a gazdasági növekedés beindulása után a pénzintézetek aktívan tudjanak hitelezni, az kell, hogy legalább a bankadó – a kormányzati ígéreteknek megfelelően két év múlva – a jelenlegi formájában megszűnjön.

– A frank árfolyama azonban, úgy tűnik, tartósan megragadt kétszáz forint felett.

– A svájci gazdaság termelékenységi mutatói az uniós átlag többszörösét teszik ki, a frank pedig úgynevezett tartalék vagy menekülő valuta, ennek eredménye, hogy árfolyama az elmúlt két évben csaknem harminc százalékkal erősödött az euróval szemben. A svájci gazdaság versenyelőnye ugyan még jó ideig megmarad, de ha az Európai Unióban beindul egy tartós gazdasági növekedés, akkor az euró erősödhet, és ez hatással lesz a frank/forint árfolyamra is. Ám ez években mérhető folyamat lesz.

– Az adósoknak viszont nincs ennyi idejük. A kilakoltatási moratórium jövő áprilisban lejár, a kilencven napnál régebben nem fizető lakáshitelesek száma meghaladja a százezret.

– Ez mára olyan mértékű társadalmi problémává vált, amellyel a bankrendszer önmagában nem tud megbirkózni. Az esetek egy részét a bankok tudják kezelni, és meg is teszik, ami tőlük telik. Most minden pénzintézet azzal van elfoglalva, hogy ezeket a hiteleket átstrukturálja. Vannak azonban olyan adósok, akikkel a pénzintézetek nem tudnak mit kezdeni: a futamidőt már nem lehet tovább növelni, mert a maximumon van, az ügyfél pedig a csökkentett törlesztőrészletet sem tudja fizetni. Ugyanakkor százezer embert nem lehet az utcára tenni, mint ahogyan a bankok sem abból remélik hiteleik megtérülését, hogy el kell árverezniük az adósok ingatlanát – amit ilyen tömegben nem is lehetne, hiszen százezer ingatlanról beszélünk, ami több, mint amennyi lakás tavaly gazdát cserélt Magyarországon. Nem véletlenül foglalkozik a kormányzat a nemzeti eszközkezelő alap létrehozásának kérdésével.

– Lehet már valamit tudni erről az alapról? Mikor kezdhet el működni?

– Semmit. Nemrég egy konferencián erről kérdeztük a területért felelős államtitkárt, de ő sem tudott még konkrétumokat közölni.

– A nehéz helyzetbe került lakáshitelesek érdemi segítséget még csak a bankoktól kaptak, az államtól eddig hiába vártak támogatásra.

– Ez a pillanat is el fog jönni, méghozzá remélhetőleg elég hamar. A kilakoltatási moratórium csak rövid távú kezelést jelent, egy ilyen komoly szociális kérdés orvoslásához átfogó intézkedésekre van szükség.

Balázs László: Vannak olyan adósok, akikkel a pénzintézetek nem tudnak mit kezdeni