A befektetők körében viszont csalódást okozott, hogy a csütörtöki kamattartó ülés után az elnök, Jean-Claude Trichet nem jelentett be semmi egyebet az állampapírok vásárlását illetően. Holott arra számítottak, hogy az EKB követi az amerikai és az angol központi bank példáját, s összegsze rűen elkötelezi magát az eurózóna nehézségekkel küzdő tagországainak közvetett támogatása mellett. Vagyis pontosan megjelöli, mekkora összeget költene még állampapírok megvételére. Ráadásul – ellentétben a Fed és a Bank of England lépéseivel –az EKB az állampapírok vásárlását semlegesíti, azaz a vételre szánt pénzt nem engedi be a gazdaságba élénkítő céllal.

Ezértugrált az euró csütörtök délután. Ahogy Trichet bejelentette a döntéseket, úgy kezdett látványosan gyengülni az euró árfolyama a dollárhoz képest, de nem sokkal azután, hogy a jegybankelnök befejezte a kérdések megválaszolását, ugyanoda tért vissza, ahonnan a lejtős pályára tévedt. A sajtóértekezlet után a piaci szereplők már arról számoltak be, hogy az európai jegybank ír és portugál államkötvényeket vásárolt, amelyeknek hozama délután csökkent.

Elemzők az utóbbi napokban lényegében öt tényezőt említettek, amely meghatározhatja a valutaövezet jövőjét: az EKB növeli az államkötvény-vásárlásokat (erről azonban a jegybankon belül is éles viták folynak); az eurózóna mentőalapjában megemelik a 750 milliárd eurós összeget; és azt felhasználják állampapírok vételére; az eurózóna bocsát ki kötvényt; létrehozzák a fiskális uniót; az eurózóna összeomlik. Németország az első négyre nemet mond, míg – érdekes módon – az Egyesült Államok támogatna ilyen megoldásokat a Nemzetközi Valutaalapon (IMF) keresztül. Az ötödik opció az elemzők szerint mindenkinek túlságosan drága lenne, visszaállítása után a német márka úgy megerősödne, hogy a német gazdaság búcsút inthetne a növekedését serkentő kivitelnek.