Alapvető gondok
Várhatóan a magán-nyugdíjpénztári tagok döntő többsége január végével átlép az állami rendszerbe, s viszi magával megtakarításait is. Bár a visszalépésről szóló törvény szerint a pénztáraknak a portfóliókban lévő eszközöket kell átadniuk, így kerülve el az eladási hullám okozta nagyobb árfolyameséseket, a kabinet tervei szerint azonban az állam nem ülne sokáig ezen a vagyonon. A kaszszák szeptember végén háromezermilliárd forint megtakarítást kezeltek, amelynek nagyjából a felét magyar állampapírokban tartották – ezeket az átadás után azonnal bevonnák, így csökkentve az államadósságot. A kormány a vagyon másik, főleg befektetési jegyekben, részvényekben tartott feléből jövőre 530 milliárdot, míg 2012-ben 250 milliárdot fordítana a nyugdíjbiztosítási alap hiányának csökkentésére, a fennmaradó mintegy 700 milliárd forintot pedig szintén az államadósság lefaragására költené.
A magánnyugdíjpénztárak vagyonuk közel harmadát tartják befektetési jegyekben, ezen belül – érték alapján – nagyjából hetven százalék a magyar befektetési alapok papírjainak aránya. Ez azt jelenti, hogy viszonylag rövid időn belül hétszázmilliárd forint távozhat a hazai alapokból, ami a kezelt összeg csaknem ötöde. Bár ez jóval több pénz annál, mint aminek a kivonása két éve komoly gondokat okozott az ingatlanalapoknak, a szakemberek nem tartanak attól, hogy likviditási válság alakulna ki. A kasszák jellemzően részvényés kötvényalapokba fektettek, ezen termékek másodlagos piaca likvid, nem hasonlítható öszsze az ingatlanokéval – hívták fel a figyelmet az Aegon Befektetési Alapkezelőnél.
Ami a hazai befektetési alapok lakossági ügyfeleit illeti: ez a pénzkivonás közvetlenül nem érinti őket, mivel a pénztárak jellemzően zártkörű intézményi alapok jegyeit vették, melyekben nincs magánbefektetői pénz, a közvetett hatások miatt azonban az ő befektetéseik is veszíthetnek értékükből. A magánnyugdíjpénztárak nemcsak alapokon keresztül, hanem közvetlenül is vásároltak részvényeket, a kezelt vagyonon belül ezek aránya 11 százalék körül van, ami 330 milliárd forintot jelent, s ennek nagyobb részét a hazai papírok adják. Ha az alapok az érintett papírokat, illetve az állam a közvetlen magyar részvényállomány egy részét rövid idő alatt értékesíti, az időlegesen zuhanást idézhet elő a tőzsdén, így közvetve csökkentve az összes hazai részvényjellegű befektetési alap árfolyamát. Ez a hatás azonban valószínűleg átmeneti lesz, a tőzsde teljes kapitalizációja ugyanis 5300 milliárd forint feletti, tehát a részvénytulajdonosokon belül csak töredék részt képviselnek a nyugdíjpénztárak – mondták el a K & H Befektetési Alapkezelőnél. A kötvényalapokat, illetve az ezekbe fektető lakossági ügyfeleket érzékenyebben érinthetik a változások. A magánnyugdíjpénztárak ugyanis a hazai államkötvénypiac egyik legnagyobb vásárlóinak számítottak. A piaci likviditás tehát jelentősen csökkenhet, időlegesen akár árfolyamesés is lehet.
Természetesen a magánnyugdíjpénztárak által generált kereslet hiányozni fog a hazai állampapír- és részvénypiacról. Ezt a rést rövid távon sem a lakossági befektetők, sem a hazai intézmények nem tudják kitölteni, így várhatóan ismét nő a külföldi befektetők részesedése, ami a piaci volatilitást, az árfolyamok jelentősebb ingadozását okozhatja – fogalmaztak az OTP Alapkezelőnél.
A döntő az lesz, hogy az állam mennyi idő alatt és milyen ütemezéssel értékesíti a hazai eszközöket. Vízkeleti Sándor, a Bamosz elnöke szerint az államnak sem érdeke, hogy egy gyors eladási akcióval lenyomja az árfolyamokat, ezzel ugyanis magának is veszteséget okozna.
A hazai alapkezelőket a befektetési alapokból távozó pénzek, illetve a pénz- és tőkepiacra gyakorolt hatás mellett még egy módon érinti a magánnyugdíjpénztárak eltűnése. Az alapkezelők vagyonkezelési szolgáltatást nyújtanak a kasszáknak, a pénztárak háromezermilliárd forintos vagyona a cégek által kezelt pénzek közel harmadát adja.
A magánnyugdíjpénztárak a jelenlegi törvényi szabályozás alapján legfeljebb 0,8 százalékos vagyonkezelési díjat fizethetnek, a tényleges költségek 0,6-0,7 százalék körül mozognak, vagyis a kasszák eltűnésével nagyjából húszmilliárd forinttal csökken az alapkezelők díjbevétele.