S valóban, az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság honlapjáról letölthető tájékoztató alapján azt a társadalombiztosítási befi zetést nem veszik figyelembe a nyugdíj megállapításakor. Annak során a bruttó keresetből indulnak ki, ami az alkalmazott által fizetett járulékokat tartalmazza csak.

Akkor mire is szolgál e logika szerint a munkaadó befizetése? Arra, hogy a nyugdíjat ki lehessen fizetni, mert arra a munkavállalóktól levont járulékrész nem lenne elegendő. A szakember szerint innentől már ingoványosabbá válik a talaj a kormány alatt: arra az 1995-ös alkotmánybírósági határozatra emlékeztet, amely a Bokros-csomagnak a gyermektámogatások megnyirbálása kapcsán született. Ebben a testület egyebek mellett kimondta, hogy tulajdonvédelem illeti meg a munkaadó által fizetett járulékot is. A határozat szerint „A rendszer részei a járulékfizető munkáltatók (megbízók stb.) is. A finanszírozás technikai felépítése szerint a járulék egy részét a munkáltató fizeti be – de a kifizetett személyi jövedelem után. A közvetlen levonás olyan, mint az adóelőleg, elvileg ki is lehetne fizetni és a jogosulttal azonnal befizettetni. Ezért a biztosítási elemmel járó összes garancia arra tekintet nélkül megilleti a kedvezményezettet, hogy ki fizeti a járulékot az ő javára.”

A testület később kimondja: „Mindazon társadalombiztosítási szolgáltatások esetében, ahol a biztosítási elem szerepet játszik, a szolgáltatások csökkentésének vagy megszüntetésének alkotmányossága a tulajdonvédelem ismérvei szerint bírálandó el”.

Vagyis míg a nyugdíj megállapításában valóban nincs szerepe a munkaadó járulékának, az Alkotmánybíróság korábbi állásfoglalása lényegében egy kalap alá vette a járulékokat a tulajdonvédelem szempontjából. Az anonimitást kérő szakértő szerint egyébként hiába nevezik át nyugdíj-hozzájárulássá a 24 százalékos elvonást, az tartalmilag továbbra is nyugdíjjárulékként fog funkcionálni.