Brüsszel besokallt
Brüsszeli forrásaink számára nem teljesen világos, hogy a magyar kormány szándékosan teszteli-e az Európai Bizottság tűrőképességét, vagy egyszerűen úgy gondolja, az eurózóna válságának árnyékában és a soros elnökség előszelével messzebb elmehet, mint más tagországok. Matolcsy György a szerdai bejelentésével elérte az uniós ingerküszöböt, sőt a pénzügyi biztos már előre megkérdőjelezi a 2011-es büdzsé egyenlegét, amennyiben a magánnyugdíjpénztárak vagyonát a folyó kiadások fedezésére fordítják. A magyar kormány utóvédharcokat folytat Brüsszelben, hogy a visszalépést a nyugdíjreformból ne büntesse az unió, ahogy azt egyébként tervezi. A kabinet szeretné, hogy ezt a kérdést hagyja érintetlenül, ha már a reform költségét nem számítja be megfelelően a költségvetés egyenlegébe és az államadósságba, ahogy azt még a nyáron nyolc új tagállam és Svédország kérelmezte.
Matolcsy bejelentésére értesüléseink szerint megindult a bizottsági gépezet, mert a végrehajtó testület döntéshozói úgy érezték, erre már reagálni kell. A csütörtök déli sajtótájékoztatóra el is készült a szöveg, amelyet Olli Rehn pénzügyi biztos szóvivője, Amadeu Altafaj-Tardio ismertetett. A bizottság nézete szerint a nyugdíjrendszer alakítása ugyan nemzeti hatáskörbe tartozik, de a magánnyugdíjpénztárak teljes felszámolására irányuló magyar szándék számos aggályt ébreszt. Uniós szempontból az első és legfontosabb, hogy a pénztári vagyon felhasználása a folyó kiadások finanszírozására – ami a jövő évi büdzsé alapfeltételezése – nem járul hozzá a fenntartható költségvetéshez.
A másik, de nem másodlagos aggodalom, hogy az átlépés a második pillérből az elsőbe nem szabad választás kérdése, ráadásul az egyik verziónak hátrányos következményei is vannak. Továbbá, hogy a magánpénztárak hasznosak a pénzügyi piacokon, s megszüntetésük esetén ez a kedvező hatás is eltűnik. Végül, a bizottság aggódik, hogy a „független intézmények” nem tudják feladatukat ellátni. Ez a megfogalmazás egyértelműen az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozására és a Költségvetési Tanács befolyásának tervezett csökkentésére vonatkozik.
Az állásfoglalás tartalmának megismerése után forrásaink azt mondták: a bizottság nem tud érdemben beleszólni a nyugdíjkérdésbe, de a hatásokat minősítheti, amikor a magyar költségvetés értékelése lesz napirenden, immár az új gazdasági fél év keretében – ennek pedig komoly pénzügyi következményei is lehetnek. Általános vélekedés, hogy a döntések ellenében csak az Alkotmánybíróságon, vagy Strasbourgban lehet fellépni. Más uniós források hozzátették: a bizottság akkor tud részletesebb véleményt mondani, ha az ötletek törvényjavaslat formájában megjelennek. De – mondták – a magyar kormány szembemenni látszik a nemrégiben publikált zöld könyv ajánlásaival, amelyek egyértelműen az elégséges, biztonságos és fenntartható nyugdíjakról és nyugdíjrendszerekről szólnak.
Pusztán a járulékok továbbutalásának felfüggesztése miatt egyébként Brüsszel nem morgolódott volna, sőt forrásaink szerint azt az Eurostat annak rendje és módja szerint elszámolta volna. Hiszen más országok esetében is megtette, amelyek éppen a bizottság ösztönzésére nyúltak bele a második pillérbe, igaz, kisebb mértékben és kiszámíthatóan. Az ír válság elterelte a bizottság figyelmét, másrészt a januártól kezdődő magyar elnökség is mintha egyfajta védettséget nyújtott volna. Nem véletlen, hogy a nyáron azonosított, lehetséges jogsértési ügyekben – a jegybankelnök fizetésének csökkentése, a gyümölcspárlat előállításának jövedékiadómentessége, a devizaalapú jelzáloghitelek tiltása – alig érhetők tetten fejlemények a nagyon lassú levélváltásokon túl. Az egyes ágazatokra kivetett különadók brüsszeli megítélése sem ismert, s a magyar kormány mindmáig nem válaszolt a digitális ügyek biztosának érdeklődésére, hogy Budapest miképpen képzeli a telekommunikációs szektor extra adóztatását, amikor ezt uniós megállapodás tiltja, hacsak nem az ágazat versenyhelyzetének javítására fordítják a bevételt.
Saját helyzetét gyengíti a kormány
A brüsszeli folyosókon persze téma az is, vajon a bizottság miért csak nagyon korlátozottan engedett teret a kilenc ország kérésének, hogy a nyugdíjreform költségét számítsák be. Viszont azzal, hogy elégedetlensége miatt 180 fokos fordulatot hajtott végre, s lényegében kiszállt e csoportból, a magyar kormány gyengíti helyzetét, s kétséges, el tud-e érni valamit, hogy ne büntessék a reform visszafordításáért. Kérdés, hogy a szintén elégedetlen, de még hezitáló lengyelek milyen elhatározásra jutnak.
