Biztos őrzi az agrárkamarai vagyont
Az agrárkamarai rendszer teljes átalakítására készül a kormány, ennek első lépéseként heteken belülminiszteri biztost delegál a köztestülethez. A biztos ugyan közvetlen irányítási jogokat nem kap, de gyakorlatilag a szervezet teljes ügyvitelét a legapróbb részletekig figyelemmel követheti, adott esetben az intézkedéseket meg is vétózhatja. Az erről szóló előterjesztést ugyanaz a három kormánypárti képviselő (a fideszes parlamenti alelnök Jakab István, a mezőgazdasági bizottságot vezető Font Sándor és a kereszténydemokrata Sáringer-Kenyeres Tamás) jegyzi, aki az elemi kárt szenvedett, de kötelező fedezeti szállításra kötelezhető gazdák érdekében egyes szerződések semmisségét kimondó törvényjavaslatot terjesztett elő az elmúlt napokban – mintegy ötvenmilliárd forintos tehertől szabadítva így meg a rosszul szerződő gazdákat.
A mostani javaslatuk szerint a kamarához delegált biztos magához vonhatja a testület szerződéseivel, kötelezettségvállalásaival, valamint képviseletével kapcsolatos ügyekben az agrárkamara képviseleti jogát, vagy előzetes írásbeli hozzájárulásához kötheti a jognyilatkozat megtételét, továbbá feladatot határozhat meg az agrárkamara részére, és külön jelentéseket, tájékoztatókat is kérhet. A várhatóan a kormánypárti padsorokból érkező „felügyelő” az agrárkamara bármely iratát megtekintheti, az agrárkamara által használt bármely helyiségbe beléphet előzetes értesítés nélkül, illetve tájékoztatást kérhet az agrárkamarával bármilyen jogviszonyban levő személytől.
Hogy a biztos feladata a kamara számára mennyire lesz húsbavágó, az a kitétel jelzi, amely szerint a köztestület „2010. november 30-i fordulónappal köteles a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény szerint vagyonleltárral alátámasztott vagyonmérleget készíteni”. A vagyonmérleget a kamarai biztos ellenjegyzi. Információink szerint a Magyar Agrárkamarának jelenleg mintegy 2,1 milliárd forintos vagyona van. Ebben szerepelnek ingatlanok, irodai eszközök, gépkocsik és jelentős készpénz is. Ez utóbbira szükség is van, mert a köztestület 2014-ig érvényes szerződése szerint, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Programon elnyert pályázati támogatásból 202 fős tanácsadói rendszert működtet, közreműködik egyes hivatali eljárásokban, illetve banki ügyletek bonyolításában és részt vesz a szakképzési rendszerben. A testületnek jelen pillanatban mintegy 11 ezer tagja van, többségében közepes, illetve nagygazdaságok.
Az előterjesztést szinte teljes titokban készítették: arról péntekig hivatalosan nem értesült a Magyar Agrárkamara, a testület vezetése tulajdonképpen a parlamenti honlapról botlott bele a kormánypárti javaslatba. Emiatt egyelőre semmilyen formában nem kívánták kommentálni azt. Nem reagált lapunknak az ügygyel kapcsolatban meghatározó szerepet játszó agrárbizottsági elnök, Font Sándor sem, pedig többször próbálkoztunk.
Az viszont az ügyben folytatott háttérbeszélgetéseinkből egyértelműen kiderült, hogy az ágazati szakmai-érdek-képviseleti rendszer gyökeres átalakítására készülnek a kormánypártok. A biztos megbízatása várhatóan december elejétől lép érvénybe, s az új kamarai rendszer kialakításáig, de legfeljebb 2011. június 30-ig él majd – ebből következik, hogy addig várhatóan megszületik a mai ágazati viszonyokat gyökeresen megváltoztató törvény.
A Magyar Agrárkamara 1995 óta működik köztestületként. Működését illetően a legjellemzőbb jobboldali kritika az volt, hogy a szociális–liberális kormányzatnak afféle háttérszervezeteként tette a dolgát és ez bizonyos személyi vonatkozásokban is megnyilvánult. A kamara Pest megyei egységéből került a Medgyessy-kormány agrárminiszteri székébe NémethImre, alelnökből lett a tárcánál közigazgatási államtitkár Benedek Fülöp, illetve a főtitkári posztról került hasonló beosztásba Mészáros Gyula és a 2002-es MSZP–SZDSZ-kormányalakítás során sokáig (a végül befutó Németh mellett) Csikai Miklós kamarai elnök tűnt a legvalószínűbb jelöltnek a tárca élére. Jobboldali politikusok „személyicsaládi összefonódásokról” beszéltek a közelmúltban annak kapcsán is, hogy a nyárig elnöklő Forgács Barna fia szakállamtitkári kinevezést kapott a földművelésügyben. (Azóta egyébként még nincs megválasztott vezetője a testületnek, az ügyeket megbízott elnök viszi.)
A képet azonban némiképp árnyalja, hogy a mostani biztosi kinevezésről és vagyonelszámolásról rendelkező előterjesztés egyik aláírója, a Magyarországi Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Országos Szövetségét vezető Jakab István maga is volt alelnök a testületnél és több megyei kirendeltség irányítójáról is állítják a szakmában, hogy inkább a jelenlegi kormánypártokhoz állnak közel.
Az új elképzelés mindezekkel együtt egy átfogó ágazati szakképviseleti reform első lépése lehet. Információink szerint már jövőre felállhat egy olyan, gyakorlatilag az összes regisztrált gazdát tömörítő szervezet, amely lényegében „köztestületszerű” ágazati érdekképviseletté erősödhet a jövőben. E forma természetesen magában hordozza annak lehetőségét is, hogy ez a szervezet az eddigieknél hatékonyabban kötődhessen az érvényes kormányzati agrárpolitikához és a szakhivatalok működéséhez. Úgy tudjuk, komolyan felvetődött annak lehetősége, hogy bár az új gigaszervezetbe nem lenne kötelező belépni, de a normatív támogatások igénybevételének azonban feltétele lenne a tagság. Ez önmagában mintegy 250 ezer tagot „vonna be” az új szervezetbe. Ha így lesz, mérhetetlenül értékes ágazatirányítási, eljárásszervezési bázis birtokába juthat a kormányzat. Minden korábbinál kiterjedtebb, jobban szervezhető termelésintegrációs rendszert is lehet majd rá építeni, kiváltva ezzel akár a napjainkban is feszült viszonyokat eredményező kaotikus egyedi felvásárlási rendszert is.
A különböző agrárszervezetek hosszú évek óta hangoztatják, hogy szükség lenne egy egész ágazatot összefogó civil szervezetre. Ehhez rendre nyugati példákat hoznak fel mintaként: dán sertéstartók nevében például egyetlen szövetség jár el a különböző támogatási, felvásárlási és egyéb „lobbi jellegű” ügyekben, miként a francia napraforgó-termesztők áralkuit is a közös érdekképviselet intézi – természetesen megfelelő tagdíj ellenében. A dán szervezet erősségét egyébként jelzi, hogy a legnagyobb, évi húszmillió sertés feldolgozására képes vállalat a termelők szövetségének tulajdonában van. Információink szerint valami hasonló rendszer kiépítésébe kezd most „felülről” a kormányzat.
Akik még számítanak...
Magyarországon az agrárágazatban az agrárkamarán (amely egyébként folyamatosan hangsúlyozza távolságtartását a napi politikától) kívül két meghatározó érdekképviselettel lehet számolni. A legnagyobb össztermelési értéket adó társas vállalkozások leghatékonyabb képviselőjeként a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségét szokták említeni. A szövetségnek formálisan ugyan csak néhány ezer tagja van, de azok egyes összegzések szerint a teljes agráralapanyag-termelés legalább nyolcvan százalékát állítják elő. Tagsági létszám szerint jóval nagyobb (és az elmúlt években politikailag leginkább „megmozgathatónak” tűnt) a gazdaköri szervezet, amelynek a szociálliberális kormányzatok alatti harcos kiállását a választások után egyebek mellett a már említett parlamenti alelnöki székkel, államtitkári és az elszámoltatásért felelős miniszteri biztosi kinevezéssel hálálta meg a jobboldali kormányzat. Várhatóan ebből a körből érkezik majd az új, „összágazati civil szervezet” vezetése is.
