Árrekordok futószalagon
Manhattanbe visszatértek a régi szép idők, legalábbis a műtárgypiacra. Az elmúlt két hét nagy aukcióin közel 1,3 milliárd dollárt költöttek a vevők, a vásárlókedv az utoljára 2006-ban tapasztalt eufóriát idézte. Az elmúlt napok eseményei azt igazolják, hogy a minőségi műtárgy válság idején is keresett, főleg a XX. századi alkotások, amelyek vitathatatlanul lesodorták a trónról a régebbi korszakokban születetteket. A sort az impresszionistákkal és a modernekkel nyitották az aukciósházak, míg a múlt héten a háború utáni, illetve a kortárs alkotások következtek.
A Sotheby’s rendezvényének vitathatatlan szenzációját egy 1917-ben készült Modigliani jelentette, amely 69 millió dollárt ért valakinek. A kép mellesleg 1999-ben 16,8 millió dollárért forgott, így több mint 51 milliót fialt 11 év alatt. Modigliani előző rekordja 2004-ben született, egy feleségét megörökítő portré 31,3 millióért kelt el. A Sotheby’s eladott még többek között 20,8 millió dollárért egy Henri Matisse-t, 24,7 millió ért pedig egy Claude Monet-művet.
A Christie’s mérlegében ugyancsak egy Matisse jelentette a súlyt, igaz, nem festmény, hanem szobor hozta a sikert. Egy hátakt 48,8 millióért talált vevőt. Tízmilliót ért egy Giacometti-szobor, míg Juan Gris festménye, a Hegedű és gitár, 29,6 milliós bevételt hozott.
A kortársak körében – ahogy azt megszokhattuk – domináltak Andy Warhol művei. Mintha futószalagról érkeztek volna Manhattanbe, a Christie’s 75 tételes kortárs kollekciójából 15 Warhol került kalapács alá, és mind el is kelt. Így közel 24 milliót adtak egy leveskonzervért (Big Campbell’s Soup Can with Can Opener), a Sotheby’s pedig 35,3 millióért értékesített egy monumentális fekete-fehér kólásüveget (Coca-Cola bottle).
Rekordot jegyeztek Roy Lichtenstein Ohhh…Alright című, morcos képű telefonáló nőt ábrázoló, 1964-ben készült festményénél, amelyért 42,64 millió dollárt fizetett egy ismeretlen.
A legek sorába felkerült még egy másik Roy Lichtenstein Ice Cream Soda című, 1962-ben készült műve 14 millió dollárral. Az eladó nyilván meglepte magát egy jobb desszerttel, a képhez ugyanis még 1962-ben 500 dollárért jutott egy ügyes alkut követően, akkor ugyanis a kereskedő, Leo Castelli, 650 dollárt szeretett volna érte kapni. A piaci barométer szerepét napjainkban egyre inkább a kortárs alkotások töltik be. Minden jel arra mutat, hogy a műtárgybefektetői klíma javulóban van, és a piaci tortából a kisebb szereplőknek is jut. A Christie’s és a Sotheby’s összesen mintegy félmilliárd dollár értéket kalapált el, ám melléjük egy harmadik is feliratkozott.
Az immár orosz tulajdonú Phillips & De Pury, amely a francia, mágusnak titulált Philippe Ségalot-ra bízta az árverés megszervezését. Ségalot – aki a Christie’s kortárs szekcióját irányította hajdan, majd magánvállalkozó lett – boldogan vállalta a felkérést. Lelkesedése nem volt hiábavaló, a Phillips & De Pury, amely ez idáig soha nem értékesített egy rendezvényen 50 millió dollárnál nagyobb összegért, ezúttal 137 millió dollárt kaszált. A nagy sikert számukra is Warhol hozta. Az ElisabethTaylort Mike Toddot és Eddi Fishert mozaikszerűen megörökítő Men in Her Life 63,3 millió dollárral a művész második legdrágábban elkelt képe.
Philippe Ségalot több okos választása gazdagította a kaszszát, ezek között néhányFrancois Pinault kollekciójából került ki, így Felix Gonzalez-Torres extrém, főleg kék bonbonokból összeállított kompozíciója is, amelyet a hírek szerint a rendezvényt megelőző kiállítás látogatói megkóstolhattak. Philippe Ségalot egyszer már kipróbálta ezt a fogást, még a Christie’s-nél 2001-ben, akkor a Blue Placebo nevet viselő, 147 kilónyi cukorkából készült derékszögű alakzat volt a tét, az ára pedig 666 000 dollár lett, azaz 4500 dollárt ért egy kiló cukor. Most az alkotó egyik fő támogatójának, a gyűjtő Marcel Brientnek emléket állító cukorkákból formázott kompozícióra alkudozhatott a közönség. Négy és fél millió dollár, enynyi lett a végösszeg, azaz a 90 kilót nyomó alkotás új tulajdonosa kilónként 50 694 dollárt fizetett a nassolásért.
– Pénzügyi válság idején az emberek megfogható dolgokba szeretnek befektetni, például kék bonbonokba – jegyezte meg félig komolyan a New York Times krónikaírója.
Kis ajándék közel tízmilliárd forintért
Egy 24,78 karát súlyú, csodás színű „fancy intense pink” gyémánt volt a sztár a Sotheby’s kedd esti genfi ékszerárverésén. A különleges követ 27–38 millió dollárra becsülték előzetesen a szakértők, akik biztosak voltak abban, hogy új rekordot jegyeznek a rendezvényt követően. A kivételes kő egy indiai gyűjtőtől került a piacra, aki 60 évig őrizte, hogy azután a közelmúltban a neves ékszerésznek, Harry Winstonnak adja el. Végül minden várakozást felülmúlt a licit, a fantasztikus ékszerért egy ismeretlen 46 millió dollárt fizetett, ami a nyilvános árverések történetének valaha elért legmagasabb ára.
A színes kövek ázsiója egyre nagyobb, szakértők szerint a most eladott gyűrűbe foglalt pink gyémánt karátonkénti értéke a tízszerese volt, mint egy hasonló kaliberű tiszta, hófehér, hibátlan, „flawless” változatnak. Idén év elején, egy dél-afrikai aukción 35,3 millió dollárt fizetett egy hongkongi ékszerész egy 507 karát súlyú nyers, vágatlan gyémántért, amelyet a legnagyobb valaha kibányászott kőként jegyeztek fel. Ezt megelőzően a legdrágábban elárverezett kő a Christie’s 2008-as londoni rendezvényén talált gazdára, a kék, 35,56 karát súlyú Wittelsbach-Graff néven ismert gyémánt 24,3 millió dollárt ért.
Akkor a vevő, egy brit ékszerész, Laurence Graff, úgy nyilatkozott, bomba üzletet kötött, szerinte a kő 50 millió fontot is megér. Az előző rekord egy 1995-ös genfi rendezvényen született, a Sotheby’s aukcióján 16,5 millió dollárig alkudoztak egy 100,1 karátot nyomó, kivételes kőért. Ez kis híján megdőlt 2007. november végén, akkor 16,2 millió dollárért kelt el a Sotheby’s genfi ékszeraukcióján egy 84,37 karát súlyú gyémánt, amelyet George Marciano, a Guess Jeans egyik alapítója vett meg, hogy azután 12 éves lányáról keresztelje el Chloé Diamondnak. (R. J.)
