Zavar támadt az adócsomagban
Sikerült újra meglepni a hazai pénzvilágot az Orbán-kormánynak: legutóbb a különadók beszedési idejének kitolása borzolta a kedélyeket, most pedig a fizetendő adó mértékének változása érte váratlanul a bankokat, biztosítókat. A közös a két esetben, hogy az adófizető cégekkel előzetesen nem ült tárgyalóasztalhoz a kormány, vagyis egyáltalán nem kereste a kompromisszumot.
A jövő évi adócsomag zárószavazása előtti utolsó pillanatban több módosító javaslatot is benyújtottak a parlamenthez: kettőt kormánypárti képviselő jegyzett, míg egy vastagabb indítvánnyal a Nemzetgazdasági Minisztérium állt elő. Bár a törvényalkotás eme fázisában elvileg már csak a koherenciazavar (téves jogi hivatkozások, helyesírási hibák) kiküszöbölésére lenne mód, mint a mostani példa is mutatja, alkalmasint érdemi adóváltoztatásokat is megszavaztatnak a képviselőkkel. Így történt a bankadóval is, ráadásul nemcsak a már hatályos mértékekhez és adóalapokhoz nyúltak hozzá, hanem egy teljesen új elemmel is bővült a jogszabály.
– A bankadó módosítása teljesen váratlan volt, a tegnap elfogadott kormányzati javaslatot nem előzte meg semmilyen egyeztetés – reagált megkeresésünkre Müller János, a Magyar Bankszövetség vezető tanácsadója. Mivel nem készült hatástanulmány, így nem lehet pontosan megmondani, hogy a hatszázalékos adóteher növekedés, vagyis az adó alapjául szolgáló mérlegfőösszeg ötvenmilliárd forint feletti részénél az adó mértékének 0,5-ről 0,53 százalékra emelése, illetve a mérlegfőösszeget korigáló tényezők körének bővítése, hogy viszonyul egymáshoz. A gyors számítások alapján azonban a kettő eredője nem nulla lesz, emelkedni fog a bankoktól beszedett különadó – tette hozzá.
A Seszták Miklós KDNP-s képviselő tegnap elfogadott egyéni indítványa alapján januártól életbe lépő új adóról, a hitelintézetek különadójáról banki szakértők elmondták, hogy az nem jelent plusz terhet a bankok számára, mivel az ezen a címen befizetett öszszegek levonhatók lesznek az eredeti bankadóból. A két adó egyidejű használatának magyarázata az, hogy ezzel javulhat a hazai bankok nemzetközi megítélése. Míg ugyanis az eredeti bankadó az adózás előtti eredményt csökkenti, addig a Seszták-féle teher (30 százalékos adó nyereségarányosan, ami nem lehet nagyobb a hatályban lévő különadónál, és levonható lesz belőle) az adózott eredményt, márpedig több, a bankok működésének hatékonyságát vizsgáló elemzésnek is az adózás előtti eredmény az alapja. A bankadó miatt tehát – papíron – nemzetközi összehasonlításban jelentősen romlott a magyarországi pénzintézetek eredményessége, ami így most javul, legalábbis a nyereséges bankok esetében.
A biztosítóknál idén egységesen 6,2 százalék az adó mértéke. A módosítással 2011-ben három sávra bomlik az adózás: egy milliárd forint adóalapig 1,5 százalékot kell fizetni, 8milliárd forintig 3 százalékot, a felett pedig 6,4 százalékot. A tárca indoklása szerint ezzel a változtatással elsősorban a kis biztosítók terhelése csökkenne, amely révén a gyengébb piaci helyzetükből adódó versenyhátrányuk is mérséklődne. Szakértők szerint a változások nyertesei közt lesz a CIG Biztosító, melynek felügyelő bizottsági elnöke, Járai Zsigmond épp tegnap lett az MNB fb-jének az elnöke.
A bankadóhoz fogható felfordulás más adónemnél nem következett be. Immár a parlament áldását bírja, hogy a személyi jövedelemadó kulcsa egységesen 16 százalék lesz, ám az adóalapot - idénhez hasonlóan - a félszuperbruttó szerint kell kiszámolni (ez 2012-ben a felére csökken, majd 2013-tól megszűnik). Vagyis az
szja alapjára rájön még a munkaadó által fi zetett tb-járulék 27 százalékos mértéke. Jelentős mértékben emelkedik továbbá a családi kedvezmény, mely jövőre az adóalapból lesz érvényesíthető: az első és a
második gyerek esetében 10-10 ezer forint tényleges adócsökkenést jelent, a háromgyermekesek viszont már 33 ezer forinttal mérsékelhetik adójukat minden gyermek után. Csökken viszont az adójóváírás öszszege,
mégpedig maximum havi 12 100 forintra. Ezek összességében azt eredményezik, hogy a gyermektelen, alacsony jövedelmű munkavállalók nettó pozíciója romlik a jövőben, de még egy 4,5 százalékos nettó béremelés esetén sem számolhatnának reálbér-emelkedéssel. Főleg, hogy egy, a parlamenti vita során benyújtott módosítóval a társadalombiztosítás részére fi zetendő munkavállalói nyugdíjjárulék mértékét
9,5 százalékról 10 százalékra emelték. A dolgozók nettó fizetésén érdemben nem változtat a nem pénzben történő juttatások adózásának átalakítása: a kifizető adóalapja a juttatás értékének 1,19-szerese lesz januártól.
A kormány abban bízik, hogy a lakosságnál maradó 400–500 milliárd forint érzékelhető keresletnövekedést hoz, vagyis e pénz jelentős része végül a cégeknél köt ki. Nekik egyébként a jövő évi csomag nem sokat ad, igaz, a társasági adó idei csökkentése 10 százalékra az 500 millió forintos adóalapig jövőre már egész évben javíthatja a társaságok eredményét.
Lőcsei Tamás, A PricewaterhouseCoopers tanácsadó társaság cégtársa szerint helyes irányba változik az adórendszer: „Összességében pozitívak az újonnan elfogadott változások. Ugyan vannak olyan intézkedések, melyek népszerűtlenek bizonyos szektorokban, de az irány helyes. Nagy kár, hogy a munkáltatói tb-plafon bevezetésére már nem maradt pénz. A 30 százalékos hitelintézeti nyereségadó bevezetése üdvözlendő, hisz a bankok terheit nem növeli, de adminisztratív szempontból néhány bankot jobb helyzetbe hozhat, és ez egy szép gesztus.
Demetrovics Gergely, a KPMG adópartnere szerint kétségkívül pozitív változás az egykulcsos szja bevezetése, ami elsősorban a családosoknak és az átlagnál magasabb jövedelműeknek jelent megtakarítást. Az APEH és a VPOP összevonásának összes hatását nehéz pontosan megjósolni, az adók beszedésének hatékonysága ugyanúgy javulhat tőle, mint ahogy a jelentős szervezeti átalakulás komoly kockázatokat is rejt magában. Sajnálatosnak tartja a korábban bevezetett különadók meghosszabbítását és új különadók bevezetését, különösen hogy ezekre – a bevezetés módja miatt – az érintett vállalkozások sok esetben nem tudnak érdemben reagálni. Ez szerinte a fejlett országokétól, de a korábbi magyar gyakorlattól is idegen megoldás, és a befektetők szempontjából rontja Magyarország mint befektetési célpont kiszámíthatóságát.
