Kirúgások és lebukások a Facebook miatt
Egy svájci biztosítótársaság alkalmazottjának tavalyi esete volt az első, nagyobb nyilvánosságot kapott „Facebook-kirúgás” Európában. Munkaadói észrevették, hogy a nő használta a közösségi portált betegszabadsága idején. Azért volt szabadságon, mert rendszeresen fájt a feje, orvosa pedig előírta neki, hogy ne használjon egy ideig monitort, inkább pihenjen egy sötét szobában. Az elbocsátás indoklásánál a cég hangsúlyozta, hogy nem azért rúgják ki, mert felment a közösségi oldalra, hanem mert visszaélt a cég bizalmával.
A nő ezután a sajtóhoz fordult. Elmondta, hogy az ágyából, iPhone-ján keresztül jelentkezett be a közösségi portálra. Szerinte a cég kémkedett a munkatársak után, ami nem kisebb visszaélés, mint betegszabadság alatt felmenni a Facebookra. Más, szintén külföldi cégektől azért bocsátottak el a munkatársakat, mert munkahelyüket vagy kollégáikat becsmérelték a közösségi oldalon.
Magyarországon még nem került nyilvánosságra olyan eset, hogy valakit egy közösségi oldal használata miatt bocsátottak el a munkahelyéről.
– Számos olyan esetről tudunk, ahol a munkavállalók betegszabadságot jelentettek, aztán kitették a „betegségük” alatt készült nyaralási képeiket a közösségi oldalakra – mondja Fürjész Beáta, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetségének munkatársa. Arról azonban nem tud, hogy emiatt kirúgtak volna valakit. Arra is számos példa akadt, hogy a munkáltató egy számára elfogadhatatlan információt vagy fotót talált a leendő munkavállaló Facebook- vagy iwiwoldalán és inkább mást választott.
– Megpályáztam egy állást, tetszett nekik az önéletrajzom, behívtak interjúra. Úgy éreztem, hogy jól ment a beszélgetés, mégsem hívtak vissza. Indoklás persze nem volt – meséli Tamás, kérve, hogy ne írjuk meg a teljes nevét, mert „nem akar még egy jó állást elbukni”. Néhány héttel később egy szórakozóhelyen találkozott az egyik „HR-es lánnyal” azok közül, akik interjúztatták. Azt mondja, hogy nem volt teljesen józan, talán ez adta a bátorságot, hogy odamenjen és megkérdezze, hogy miért nem őt választották. A lány eleinte nem akart válaszolni, végül annyit mondott, hogy több ok volt, többek között az, hogy „a Facebookon sem találták valami meggyőzőnek”.
Tamás elmondása szerint ezután több tucatszor átnézte a fotóit, az üzenőfalát, az általa és róla írt megjegyzéseket, de semmi olyat nem talált, ami indokolhatta az elutasítást. – Volt fent egy kép rólam, ami a munkahelyemen készült. Ehhez fűztek a barátaim olyan megjegyzéseket, melyekből kiderült, hogy nem szeretek ott dolgozni. De ez csak nem lehet baj, hiszen ezért keresek másik munkát – mondja.
Néhány ártatlannak vélt megjegyzésből is lehet baj –mondja Fürjész Beáta. Szerinte ma már természetes, hogy a munkatársak kiválasztásával foglalkozó szakemberek ellenőrzik a jelöltek adatlapjait a közösségi oldalakon. – Ez nagy segítség a teljes kép kialakításához, kiderül belőle, hogy az illető hogyan kommunikál, mit szeretne közvetíteni magáról – magyarázza. Szerinte már csak azért sem tekinthető magánügynek, hogy ki mit tesz ki magáról, mert ezeket az oldalakat bárki látogathatja, és hiába nem szerepel valaki az ismerőseink között, ettől még módjában állhat megnézni az adatain kat, képeinket.
Szerintem nem kérdés, hogy a munkáltatónak joga van-e követni ezeket az oldalakat, hiszen ezt mindenki megteheti – véli a szakember. Ennek ellenére még vezetői pozíciókra pályázó, jól képzett munkavállalókról is találtak rájuk nézve nem túl hízelgő képeket. Pedig előnyt is lehetne kovácsolni a közösségi oldalakból: Fürjész Beáta szerint egy meggyőző adatlap már az állásinterjú előtt pluszpontokat jelenthet.
Elegünk van a kémkedésből
A baratikor.hu kétezer ember megkérdezésével készült online felméréséből kiderült, hogy a felhasználók jelentős része sérelmezi, ha munkáltatója követi őt a Facebookon. Csak a válaszadók tíz százaléka gondolta úgy, hogy a főnöke teljes joggal olvassa el, hogy miket tesz közzé magáról az interneten. Az is kiderült, hogy minél idősebb egy felhasználó, annál inkább zavarja, ha a felettesei követik a közösségi oldalakon.
A huszonéves válaszadók szerint zavaró ugyan, hogy a munka és a magánélet összefonódik ezeken az oldalakon, de úgy vélik, hogy ez ellen nem tehetnek semmit. A felmérés szerint a nők sokkal óvatosabbak a közösségi oldalakon, jobban meggondolják, hogy mit árulnak el magukról és mihez fűznek megjegyzést.
