Az arany után a termőföld bizonyult a legjobb és leginkább válságálló befektetésnek Magyarországon az elmúlt években, megelőzve a tőzsdét és a lakáspiacot is – jelentette ki az FHB Termőföldindexének tegnapi bemutatóján Harmati László, a bank üzleti vezérigazgatója. Az első ízben nyilvánosságra hozott 300 ezres adatbázison és tényleges tranzakciókon alapuló elemzés készítői leszögezték: a hivatalos termőföldárak 15-20 százalékkal térnek el a valóságostól, ennyi torzítás lehet az indexben.

A 7,8 millió hektár magyarországi termőföld – ami az ország területének 83 százaléka – 48 százalékban szántót takar, 20 százalékban erdőt, és 11 százalékban gyepet. Az összes többi, mint például a szőlő, a gyümölcsös, a nádas, a kert és a halastó együttesen nem teszi ki a termőföldek 5 százalékát.

A privatizáció után 2,8 millió magánszemély vált földtulajdonossá, mostanra számuk kétmillióra csökkent, ebből is látható, hogy elkezdődött az elaprózott földterületek koncentrációja. A legkelendőbb, és a legnagyobb összterületű szántók átlagára az idén hektáronként már 576 ezer forint volt. A régiónkénti árakat vizsgálva kiderül, hogy Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl és a Dél-Dunántúl az átlagosnál drágább, miközben Észak-Magyarország leszakadása folyamatos, ott már az országos ár kétharmadáért lehet földet vásárolni.

A magyar termőföldpiacról 1998-tól lehet beszélni, az FHB indexe 2000-től három, jól elkülöníthető korszakot határol el. Az uniós csatlakozásra várva 2000–2003 között a spekulációs befektetői kereslet meredek áremelkedéshez vezetett, ami 2003 és 2007 között a földvásárlásimoratórium miatt lassult, majd három évvel ezelőtt 10 százalék fölötti éves áremelkedésbe csapott át.

Az FHB termőföldárindexe szerint 2000 és 2009 között több mint 90 százalékos áremelkedés zajlott le a piacon. A megélénkült befektetői érdeklődés dacára a magyarországi termőföld még mindig alulárazott, vagyis a piac jelentős tartalékokat rejt – hangsúlyozta Harmati, utalva arra, hogy további áremelkedésre van kilátás. Évente a földterület három százaléka cserél gazdát, ami nagyjából feleolyan aktív piacot takar, mint a lakásoknál, ahol az éves mobilitás 5–7 százalék közötti. A befektetők 30 hektáros, egybefüggően művelhető, illetve bérbe adható területeket keresik elsősorban.

Brüsszeli döntésre várva

A befektetők főleg a jobb, magasabb aranykorona-értékű, nagyobb birtoktesteket keresik, s elsőrendű szempont, hogy az elkövetkező 4–5 évre van-e a földnek haszonbérlője – csakhogy ebből alig szerepel a kínálatban. A magyar földpiac jövőjét illetően fontos döntésre várunk, nevezetesen: Brüsszel hozzájárul-e a külföldiek földvásárlási moratóriumának meghosszabbításához. Egyelőre nem lehet megjósolni a döntést, a Fidesz-kormányzat néhány hónapja még abban bízott, hogy októberben, novemberben meghozzák a döntést. Mára kiderült, hogy erre még várni kell. A földpiaci szakértők egy része azt állítja, hogy Magyarország a tilalom feloldása után sem lenne kitéve tömeges külföldi földvásárlásoknak, mivel a hazai piaci és infrastrukturális feltételek, a letelepedési előírások, illetve az adózási és egyéb szabályok sokak számára nem lennének igazán vonzóak. Az sem vonzó az uniós vevők számára, hogy a földek jelentős része osztatlan közös tulajdonban lévő, kiméretlen táblákban vannak. A hazai termőföldforgalmat, akár van fizetőképes vevő, akár nincs, béklyóban tartja, hogy a kárpótlás és a részaránykiadás során a négymillió hektárnyi szántó több mint kétmillió tulajdonoshoz került, vagyis a többség csupán néhány hektáros földtulajdonnal rendelkezik. A nagyobb, 40–100 hektáros eladó földtulajdonokból nagy hiány van. A mostani pangó helyzeten az változtathatna, ha a vásárlók között a jogi személyek is megjelenhetnének. (Cz. P.)