Az egészségügyre szánt összeg csak arra elég, hogy az ellátást a hatékonyság növelése nélkül finanszírozzák tovább. Az eddig bejelentett változások, az ellátási szintek átalakítása – ha beválik – csak egy, de nem elegendő lépés a jobb minőségű, de gazdaságosabb egészségügy irányába, ahhoz a jelenleginél több járulékfizetőre is szükség lesz.

De még ez is kevés mindazon ígéret teljesítéséhez, amivel a választások előtt plakátolták tele az országot a most kormányzó erők. Pedig pénz bőségesen rendelkezükre áll: az ilyen-olyan jogcímen kivetett különadókból, a magán-nyugdíjpénztári tagok járulékából csak jövőre 700–800 milliárd forint landol a büdzsében, s akkor még nem számoltunk a magánpénztárakban felhalmozott közel 3000 milliárdos vagyonnal, ami szintén átkerülhet az államháztartásba. Hová tűnik ez a rengeteg pénz? Mert a hiány várhatóan csak 250-300 milliárd forinttal csökken jövőre, és onnan nem nagyon mozdul el a ciklus hátralévő részében. Nem a reformok szívják fel a pénzt: egyébként is évekbe telik, amíg olyan programot dolgoz ki a kormány, ami megfelel az „embereknek” – tudtuk meg a párt egyik vezetőjétől a minap. A költségvetés soraiból az derül ki, hogy az adócsökkentés mellett a közösségi közlekedés és a közszolgálati műsorszolgáltatás jut érzékelhető többletforráshoz a következő években. Nagyot sehol nem vágnak, sokat sehol sem adnak, legfeljebb átrendeznek, mint az adónál – ez tutyimutyi tervezés, nem forradalmi kormányhoz méltó.

Tutira mennek azzal is, hogy az extraadók túlélik a kormányzati fogadalmakban megjelölt három évet, igaz, akkor már nem válságadónak hívják, hanem új közteherviselési modellnek, vagy mi a csudának. A lényeg, hogy a multik, a bankok fizetnek rendületlenül, ami egy, a népszerűségére sokat adó kormánytól nem meglepő húzás. Az már inkább, hogy eközben egymillió új munkahelyről álmodoznak. Amit elsősorban a kis- és középvállalkozásoknak kellene létrehozniuk.

A kérdés az, miből. Banki hitelek híján ez nem fog menni, márpedig a pénzintézeteket sok mindenre sarkallja majd az immár öt évre prolongált sarc, de a hitelezés bővítésére nem. Ebben a helyzetben logikus lépésnek tűnik, hogy az állam erős szereplőként jelenjen meg a hitelpiacon. Kósza hírek szólnak az egyik nagy kereskedelmi bank átvételéről, de a Magyar Fejlesztési Bankra is komolyabb feladatok hárulhatnak a jövőben, a parlamenthez nemrég benyújtott törvényjavaslat növeli is az MFB mozgásterét. Ez ugyan nem fenyegeti a kereskedelmi bankok pozícióit, amint azt az előterjesztő is belefoglalta a javaslat indoklásába, ám ez most van, és ahogy a különadók életciklusa is nőni volt képes, úgy egyszer az MFB vagy valamelyik alvállalkozása is felbukkanhat teljes értékű hitelnyújtóként a kereskedelmi bankok piacán.