Mindketten hangsúlyozták, hogy mivel a harmadik országokból származó importtermékeknek nem kell megfelelniük az európai árukkal szemben támasztott szigorú élelmiszer-biztonsági, állatjóléti és környezetvédelmi feltételeknek, jóval olcsóbbak az európai termékeknél.

Glattfelder úgy vélte, a válság másik oka a gabonaárak jelentős emelkedése. Az intervenció leépítése szerinte különösen azért bizonyult hibás lépésnek, mert a gabonakereskedelem koncentrálódásának folyamata az utóbbi években felgyorsult, és az Európai Bizottság eszköztelen maradt ezzel a spekulációval szemben. Szerinte az EU nem rendelkezik megfelelő készletekkel.

Tabajdi a válság egyik fő kiváltójaként nevezte meg a közös agrárpolitika jelenlegi eltorzult támogatási rendszerét, melyre jellemző a szántóföldi növénytermesztés túltámogatása, az állattenyésztés rovására. – A termelők rossz alkupozíciója, a tapasztalható egyenlőtlenségek, és az élelmiszerfeldolgozók aránytalanul magas részesedése csak tovább súlyosbítja a helyzetet, amelyek következtében sok állattartó döntött tevékenysége beszüntetése mellett – tette hozzá. Szerinte az európai takarmányellátást nagyban befolyásolja a kontinens fehérjehiánya is, „melynek következtében erősen függünk a tengerentúli exporttól”.