Azonban a találkozó nem erről, hanem az árfolyamvitáról szól elsősorban, bár épp e téren lehet számítani legkevésbé megállapodásra. Pontosabban esély sincs erre, mivel a G2, az Egyesült Államok és Kína sem érdekelt abban, hogy erősítse saját devizáját: mindkét állam az exportja bővítésében bízva inkább különböző eszközökkel igyekszik gyengén tartani a dollárt és a jüant. Ez ugyan sokak szemét csípi – a Világkereskedelmi Szervezet vezetőjének, Pascal Lamynak sem tetszik –, ám a két nagyot hidegen hagyják a kritikák.

Arra sem sokan vennének mérget, hogy a fizetési mérlegek korlátozásáról – legfeljebb négyszázalékos hiány, illetve többlet elfogadásáról – születik bármilyen megállapodás: ezt több tagország is elutasítja. Miközben a G20 helyszínén az eurózónával próbálják felértékelni a szükségesnek tartott gazdasági intézkedéseket, az írek felől újabb nyugtalanító hírek érkeztek: a tízéves állampapír hozama történelmi csúcsra, kilenc százalék fölé emelkedett. Egyelőre nem világos, hogy Dublin végül kér-e, illetve kap-e segítséget az EU szerveitől vagy más intézménytől.

Szöul: kinn fényjáték, odabenn árnyakkal vívnak