– A vonakodó vezetőből határozott vezető vált volna? – kérdeztük StefaniWeisst, a Bertlesmann Stiftung Alapítvány programigazgatóját, aki a minap egy berlini vita részvevője is volt, amelynek témáját Németország és az euró viszonya szolgáltatta. – Az igazság valahol a kettő között van – mondja Weiss, aki szerint Berlin, illetve a Merkelkormány nem akar és nem is tudna az EU egyértelmű vezető erejévé válni. Ha az unió legerősebb, s a világgazdaság egyik legnagyobb gazdaságaként diktálni próbálna, rögtön visszautasításra találna. Egyrészt a múltja, másrészt mai ereje miatt. Ezért célja nem lehet más, mint a folytonos bizalomépítés, az együttműködés, elsősorban Franciaországgal, amely a külpolitikában tehet szert egyfajta iránymutató szerepre, míg Németország a háttérből a gazdasági ügyekben igyekezhet érdekeit érvényre juttatni.

– Az EU alapvetően politikai szövetség, s a berlini kormányoknak mindig emlékezniük kell rá, hogy az alapvető cél Németország el- és befogadásának az előmozdítása – jegyzi meg Weiss. A fiatalabb nemzedékek ennek fontosságát már kevésbé érzékelik, az európai közösség létrehozásának okai is a történelem homályába vesznek számukra, ezzel szemben nagyon is valóságos kérdés, hogy az euró zónábanmindenki a szabályoknak megfelelően játszik-e, s hogy aki nem, azt vajon a német adófi zetőknek kell-e megmenteniük. A kérdés úgy merül fel: miért húztuk össze a nadrágszíjat már a Schröder-kormány alatt, miért hajtottunk végre strukturális reformokat, ha közben a görögök meg a portugálok dőzsöltek, az írek meg a spanyolok őrült tempóban építettek ingatlanokat a nem létező vevőknek? S ne feledjük, Németország is demokratikus ország, amelynek pártszerkezete átalakul, de ellentétben például Svédországgal vagy Hollandiával, amelyek társadalma megosztottá vált, nem jelent meg a szélsőjobb számottevő erőként. Németországban az alkotmánybíróság is megkerülhetetlen: ez készteti Merkel kancellárt arra, hogy az uniós alapszerződés módosítását kérje. A karlsruhei taláros testület az eurót megelőlegező maastrichti szerződést úgy fogadta el, hogy az kimondja: nem lehet megmenteni a bajba jutott tagállamot. Vagyis például Görögország támogatása ingoványos jogi talajon áll. A szerződésbe tehát Berlin belevenné, hogy lehetséges a rendezett államcsőd, a hitelek átütemezése és a hitelezők felelősségének elismertetése, hogy ne az adófizetők állják a számlát.

A nagy kihívások közül kétségkívül az egyik legsúlyosabb – mondjaWeiss –, hogy a gazdasági kormányzás új szabályai ne próbálják meg teljesen hiábavalóan nagyobb fogyasztásra ösztönözni a németeket, akik erre egyszerűen nem hajlandók, hanem inkább a termelő beruházásokra serkentsenek Európában és Németországban is.

Uniós csúcsra érkezik Angela Merkel