A kicsik adják a gazdaság gerincét
Magyarországon a vállalkozások 99,9 százalékát kitevő kisés középvállalatok (kkv) a vállalkozói szektorban alkalmazott munkavállalók mintegy 69,4 százalékát foglalkoztatják, ezért a kormány a kkv-k támogatásával akarja fejleszteni a versenyképességet és a foglalkoztatottságot egyaránt – mondta nyitóbeszédében Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter A kis és középvállalkozások szerepe a Strukturális Alapok támogatási rendszerében elnevezésű, kétnapos nemzetközi konferencián. A miniszter arról is beszélt, hogy az Európa 2020 stratégiához igazodva az Új Széchenyiterv is a kkv-szektorba irányítja az uniós támogatásokat, különös figyelmet fordítva a munkahelyteremtésre, a foglalkoztatás és a versenyképesség előmozdítására, de a környezetvédelmi előírások betartatására is. Emellett fontos célkitűzés a támogatásokkal kapcsolatos pályázatok és eljárások egyszerűsítése (például a kötelező mellékletek tíz alá csökkentése), ami nemcsak rövidebbé, de olcsóbbá is teszi a közbeszerzési eljárásokat.
Fellegi szerint a gazdasági élet kiszámíthatatlanságához nagymértékben hozzájárult, hogy az elmúlt években nagyjából félévente változott a közbeszerzési törvény, ami olyan követhetetlenné és bonyolulttá tette a pályázást, hogy nemcsak a vállalatoknak, de a gazdasági szakembereknek is fejtörést okozott. A bonyolult kritériumok és az átláthatatlan papírmunka más európai vállalkozásoknak is nehézséget jelent.
– Elemezni kell a bürokratikus béklyókat, hiszen ezek tehetnek róla, hogy a legkisebbek nem is kísérlik meg a források lehívását – ezt már Nicholas Martyn, az Európai Bizottság regionális politikáért felelős főigazgatóságának vezetője mondta, hozzátéve, hogy az európai gazdaság gerincét a kkv-szektor adja, amelynek forráshoz jutását maximalizálni kell, ehhez pedig a Strukturális Alapok a legmegfelelőbb gazdasági eszköz.
A forráshiányos gazdaság és a piacok befuccsolása az új tagállamok egyik közös vonása. A konferencián részt vevő tizenegy ország képviselőinek beszámolóiból kiderült, a keletközép-európai államok problémái nagyon hasonlóak, ám a megoldást nem lehet egy kaptafára húzni. Lengyelország például sikerrel bővítette forrásait PPP-projektek (public-private partnership, magyarul: a köz- és a magánszféra együttműködése) szervezésével, de arra a kérdésre, hogyMagyarország miért nem él ezzel az eszközzel, Nyikos Györgyi, a fejlesztési tárca fejlesztési ügyekért felelős helyettes államtitkára azt felelte: a PPP-projekteket a tapasztalatok szerint nagyon nehéz megszervezni, és erre még nem állunk készen.
Viszont az összes országban magas prioritást élveznek a mikrohitelek és a hitelgaranciák, melyeket az állami pénzintézetek nyújtanak. Ellenben úgy tűnik, a vissza nem térítendő források nem szolgálják az innovációs célkitűzéseket. Kiderült, hogy a támogatásokat a cégek a túlélésre használják fel, a vállalatfejlesztésre nagyon nehéz ösztönözni őket, pedig sok szervezetre jellemző a menedzseri kapacitás hiánya, melyeknél a vállalatvezetői gyakorlat is gyönge lábakon áll. Így a támogatásoknak nincs komoly hatásuk. Ráadásul az új tagországok sajátossága, az úgynevezett holtsúlyhatás (mikor olyan projekteket támogatnak, melyek amúgy is életképesek) is hozzájárul a források pazarlásához. Marco Orani, az Európai Bizottság regionális politikai főigazgatóságának Magyarországért felelős vezetője a téma kapcsán elmondta, hogy tisztában vannak ezekkel az ellentmondásokkal, de egyedüli megoldást csak az jelenthet, ha elfogadjuk, hogy bizonyos projektek kockázatosabbak a többinél.
A kétnapos konferencia legtöbbet emlegetett „csodafegyvere” a klaszterezés volt, mely a szakértők szerint az európai gazdaság megmentője lehet. Az azonos szektorba tartozó különböző gazdasági szereplők együttműködése több országban is sikereket hozott. Reiner Kneifel-Haverkamp, az Európai Bizottság gazdaság- és pénzügypolitika-irányító hatóságának főosztályvezetője beszámolt arról, hogy Németországban az erősségek továbberősítését tűzték ki célul, és a források elaprózása helyett csak olyan szervezeteket támogattak, melyek az adott régióban „kritikus tömeget” jelentenek. Ezért arra biztatták a kisvárosokat, hogy fogjanak össze, és együtt alkossanak kritikus tömeget, így növelve versenyképességüket a nagyvállalatokkal szemben. A kutatás-fejlesztés előmozdításának is megfelelő eszköze, ha a tudományos és gazdasági élet szereplőit összehozzák, ugyanis bőven akad olyan magas értékű tudástőkével rendelkező mikro- és kisvállalkozás, amely kész technológiával rendelkezik, de forráshiánnyal küzd. Az egyetemek, kórházak, kutatólaboratóriumok és a regionális gazdasági szereplők összefogására már vannak pozitív példák. Németországban egy ilyen színes és sokszereplős klaszternek köszönhetően sikerült kifejleszteni és elterjeszteni egy olyan készüléket, amely segítségével a krónikus szívbetegek életfunkciói nagy távolságról is ellenőrizhetőek, ezzel ráadásul az adott régióban csökkent a szívbetegek korházban töltött napjainak a száma is.
Mit szeretnének a kkv-k?
Braun Márton, az Európai Tanács parlamenti közgyűlésének alelnöke konferenciazáró beszédében ismertetett néhány pontot abból a „kívánságlistából”, melyet 700 európai vállalkozó közreműködésével állítottak össze. A válaszokból az tűnik ki, hogy a kkv-szektor gazdasági értelemben erősebb Európai Uniót szeretne, vagyis azt, hogy az EU határozottabban szóljon bele a makrogazdaságba, de tanuljon meg kicsiben gondolkodni, ami eddig egyáltalán nem volt jellemző rá. Szükségesnek tartják továbbá az elektronikus aláírás minél hamarabbi bevezetését és a pályázatok egyszerűsítését is, ugyanis a legtöbb kis- és középvállalkozó, ha uniós munkára vágyik, kénytelen külső céggel megíratni a pályázati anyagot annak bonyolultsága miatt, ez pedig jelentős anyagi terhet ró rájuk.
