Német–francia siker az EU-csúcson
Látszólag kompromisszumos megoldással, ám lényegében német–francia sikerrel zárult az uniós állam- és kormányfők csúcstalálkozója. Az EU két legmeghatározóbb állama a későbbi pénzügyi válságok elleni védekezés jegyében kívánt hatékonyabb mechanizmusokat beépíteni a rendszerbe, ám az ötletek nagy ellenállást váltottak ki a többiekből. Az erősek egyrészt azt akarták, hogy a pénzügyi fegyelmet súlyosan megsértő, vagyis az elvárt költségvetési hiánycélt notóriu san be nem tartó tagállamoktól ideiglenesen meg lehessen vonni az uniós szavazati jogot, illetve hogy a lisszaboni szerződés módosításával álljon fel egy olyan állandó intézmény, amely alkalmas a Görögországéhoz hasonló válságok kezelésére. (A görögök megsegítése egyedi döntés volt, ami ráadásul ellentmond az alapszerződésnek.) Az elképzeléseket ugyan nem támogatta az Európai Bizottság, s a tagállamokból is ellenállást váltott ki, a figyelmet azonban alapvetően a szavazati jogok megvonásának kérdése kötötte le, így lényegében mindenki örült a megegyezésnek, mely szerint a szavazati jogokat nem piszkálják, a lisszaboni szerződéshez viszont hozzányúlnak.
– Elköteleztük magunkat, hogy decemberig megvizsgáljuk, milyen válságkezelési mechanizmust lehetne felállítani és ehhez az alapszerződés milyen minimális változtatására lenne szükség – mondta péntek délutáni tájékoztatóján Orbán Viktor miniszterelnök. Mint kifejtette: Európa versenyképessége, a foglalkoztatás növelése a tét, a globális erőviszonyok változásához szükséges igazodási képesség fejlesztése, ám ehhez a régi szabályok nem alkalmasak. Ezért merült fel a szerződésmódosítás ötlete, ami bizonyosan kockázatos folyamatot indít el, mert mindenkinek akadnak javaslatai, mit lehetne még megváltoztatni.
Kétségtelen, hiába okozott nagy meghökkenést a német–francia alku, a csütörtök éjszakai vitában felülkerekedett a józan belátás. Az állam- és kormányfők szép sorban megértették: a németeknek igazuk van, valóban állandósítani kell a tavasszal rögtönözve és csak három évre felállított pénzügyi stabilitási alapot a csőd szélére jutó eurózóna-tagállamok támogatására. Ehhez viszont valóban szükség lehet az alapszerződés kis módosítására. Angela Merkel német kancellár, akinek belpolitikai helyzete gyengül, nem térhet ki a karlsruhei alkotmánybíróság véleménye elől, amely ezt az ideiglenes alapot összeegyeztethetetlennek tarthatja az uniós alapokmány 125. cikkelyével, amely kimondja, hogy nem lehet mentőövet dobni a bajba jutott országnak.
A csütörtök éjszakai csúcsalku pedig úgy szól, hogy e cikkelyhez nem nyúlnak hozzá, ám létrehozzák azt a mechanizmust, amely gyaníthatóan magában foglalja az európai valutaalap gondolatát, s pontosan meghatározza, milyen szerepet játszhat az EU, a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a magánszektor, vagyis az államok hitelezői köre a válságkezelésben, s milyen feltételek mellett. A német kancellár az igen borúlátó közvéleményét is meg akarja nyugtatni, hogy a német adófizetőknek nem kell szakadatlanul a zsebükbe nyúlniuk, hogy megmentsék az eurózóna fegyelmezetlen államait.
Az állam- és kormányfők még azt a szívességet is megtették Merkelnek, hogy a közleménybe bevették: feltárják, vajon a tagországok miként viszonyulnának a szavazati jog felfüggesztéséhez, mint főbüntetés bevezetéséhez, azon államokkal szemben, amelyek nagyon felelőtlenül bánnak a közpénzekkel. Ezt azonban majd csak a jövő évben tekintik át. A válságkezelő mechanizmus részleteit és a szűk szerződésmódosítás szövegét részben a bizottság dolgozza ki, részben pedig a tanács állandó elnöke, Herman Van Rompuy konzultál, s a decemberi csúcson majd beszámol.
A csúcs nagy eredményének Van Rompuy egyébként azt nevezte, hogy a tagországok áldásukat adták az általa vezetett munkacsoport jelentésére, amely a stabilitási paktum reformját tartalmazza. Az utóbbi hónapokban egyeztetett szöveg lényege, hogy a gazdasági folyamatokat sokkal szorosabb figyelemmel követi, nemcsak a költségvetési hiányra, hanem az államadósságra is nagy figyelmet fordít, hamarabb helyez kilátásba pénzbüntetést, ugyanakkor a makrogazdasági egyensúly megbomlásának okait is kutatja.
A szerződésmódosításért cserébe a lengyelek például ígéretet kaptak a magán-nyugdíjpénztári befizetések fiskális számbavételének újabb áttekintésére. A britek pedig elkötelezték a németeket és a franciákat, hogy az uniós büdzsé jövő évi kifizetései jövőre nem növekedhetnek az Európai Parlament által hat százalékkal, s az EU költségvetésének tükröznie kell a nemzeti költségvetésektől megkövetelt folyamatokat. S nemcsak jövőre, hanem a 2014–20-as költségvetési időszakban is. – Kialakulnak a nagy költségvetési vita frontvonalai – mondta ezzel kapcsolatos kérdésünkre Orbán Viktor, aki leendő soros elnökként ezt is a következő fél év kiemelt témái közé sorolta.
