– Ki van zárva, hogy a tagállamok belemennének szavazati joguk felfüggesztésébe, ez egyébként is ellentmond az egyenlő elbírálás uniós elvének, vagyis ilyen értelmű javaslatról kár is vitát nyitni – e szavakkal vázolta a „kibeszélőshow” során várható fejleményeket még csütörtök délelőtt José Manuel Barroso bizottsági elnök. Az állam- és kormányfők késő délután ültek tárgyalóasztalhoz, hogy legfőképpen arról a nemrégiben született német–francia javaslatról fejtsék ki véleményüket, amely a szavazati jog felfüggesztését és válságkezelési mechanizmus létrehozását szorgalmazza, méghozzá a lisszaboni szerződés módosítása révén.

A német–francia alku, amely magában foglalja a stabilitási paktum reformjában megálmodott szigorúbb szankciós rendszer enyhítését is, előbb felháborodást keltett nagyon sok tagországban, de csütörtökre javult a politikusok realitásérzéke, mert egyértelmű, hogy a számlák zömét fizető két európai hatalom ötleteit nem lehet figyelmen hagyni, akármilyen körülmények között születtek is. S sem vitatható, hogy a görög válság rávilágított a lisszaboni szerződés gyenge pontjára: a „nincs mentőöv” cikkely nem igazán alkalmazható valamely eurózóna-tagország államcsődközeli helyzetében. A közös valuta alapjainak lefektetésekor senki nem feltételezte, hogy a válság elérheti az övezet egyik vagy több tagját. Ám e tévedés sokba került a német adófizetőknek. A karlsruhei alkotmánybíróságon pedig német közgazdászok eljárást kezdeményeztek a tavasszal felállított euró pai stabilizációs alap megkérdőjelezésére, mert az szerintük ellentmond a „nincs mentőöv” cikkelynek.

A francia államfő jól érzékelte, hogy Merkel bajban van; hogy nem mehet bele e hároméves mechanizmus állandósításába, ezért segítő kezet nyújtott, amely Párizs játékterét is bővíti ebben a játszmában. Az uniós tagállamok sem kétlik, hogy szükség lenne állandó mechanizmusra, de kérdés, valóban meg kell-e változtatni a szerződést, s ha igen, hogyan. Kérdés az is, milyen keretek között működne az új finanszírozási alap, hogyan lehet rögzíteni az államkötvényeket vásárlók felelősségét, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerepét, az esetleges átütemezés menetét, a segítség feltételeit. Felmerült, például finn ötletelés alapján is, hogy a párizsi klubhoz hasonlóan hozzák létre a berlini klubot a hitelezők részvételével, akik aztán eldönthetnék, mekkora veszteséget hajlandók elszenvedni valamely eurózóna-tagállam csődje esetén. Barroso arra is célzott, hogy előbb amechanizmus pontos formáját kellene kidolgozni – de a piacok idegesítése nélkül, a rossz, félreérthető üzenetek kerülésével –, hogy meg lehessen ítélni, hozzá kell-e nyúlni a szerződéshez. Minthogy több részvevő is úgy sejtette, Merkel nem akar üres ígéretekkel hazamenni, az éjszakába nyúlt vitában kezdték benyújtani a számlákat a konszenzust igénylő módosítás elfogadásáért. Cameron brit kormányfő például az uniós büdzsé növelését ellenzi, a lengyelek a magán-nyugdíjpénztári elszámolások megváltoztatását szorgalmazzák.

A találkozó megnyitása előtt szokás szerint a szociális partnerek találkoztak. Orbán Viktor kormányfő mint leendő uniós soros elnök szintén részt vett a szociális partnerekkel megtartott megbeszélésen, valamint a néppárti vezetők találkozóján is.

David Cameron brit és Borut Pahor szlovén miniszterelnök érkezik az uniós csúcsra – éles vitára készülnek