Évek óta szervezetten, országos és regionális találkozóikon meghatározták egymás között a hazai malomipari ágazat legnagyobb szereplői a különféle liszttípusok árát illetve megakadályozták, hogy új szereplők lépjenek be a magyar piacra, ami csökkenthette volna az itteni lisztárakat – állapította meg tegnap ismertetett döntésében a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). A versenytanács összesen 2,3 milliárd forintnyi bírságot szabott ki 16 cégre. Az elmarasztalt vállalkozások közül a Pannonmill Gabonaipari Zrt. 800, a Gyermely Zrt. 250, a Diamant Kft. 200, a Sikér Zrt. 190, míg a Szatmári Malom Termelő és Kereskedelmi Kft.-nek 180 millió forint versenybírságot kell fizetnie. (A cégek közül az időközben csődvédelmet kérő Cerbona, Gyermely, illetve rajtuk kívül három másik vállalkozás is részletfizetési kedvezményt kapott, a többi vállalkozásnak a Versenytörvény (Tpvt.) értelmében a GVH-végzés kézhezvételétől számítottan harminc napjuk van arra, hogy befizessék a bírságot.)

Bár a jelen eljárásban a GVH 2005 februárjától tudta bebizonyítani, hogy a nagy malomipari cégek vezetői egyeztettek egymással a malmi búzaőrlemények, a liszt és a korpa esetleges áremelésének módjáról és annak időzítéséről, ám könnyen lehet, hogy a kartell már jóval régebb óta működött. Az eljárás alá vont vállalkozások jó része már régi ismerős az Alkotmány utcai versenyhivatali épületben: 2004-ben többségüket ugyancsak elmarasztalta a GVH a mostanival gyakorlatilag megegyező kartellügyben. A GVH becslése szerint a mostani eljárásban a hazai piac 70-80 százalékát lefedő cégek vezetői előbb országos szinten egyeztek meg, majd a gyakorlatilag kimunkált, olajozott együttműködésnek tűnő rendszerben helyi tanácskozásokat is tartottak, amelybe bevonták a kisebb helyi cégek vezetőit is, azaz „kőkemény” kartellt folytattak. Ezek azt a célt szolgálták, hogy a kisebb helyi szereplők se támasszanak árversenyt a nagyobb piaci cégekkel szemben.

A tanácskozásokon érezhetően konspiráltak a résztvevők: írásos feljegyzések nem készültek sem a megbeszélésekről, sem pedig a találkozó helyéről és idejéről sem. Előfordult, hogy a tárgyalásokra olyan, a cégnél döntéshozatali joggal nem bíró személyeket küldtek el, akikről később állíthatták, hogy teljesen más ügyben érkeztek a megbeszélésekre. 2008-ban azonban becsúszott a hiba. Először egy informátor tájékoztatta a kartellről a GVH-t. Piaci forrásokból úgy tudni, hogy a maga ellen hamarosan csődvédelmet kérő Cerbonával korábban üzleti kapcsolatban állott gabonakeresekedő volt az illető, akinek így rálátása nyílott a kartellre. (Bár a bejelentő neve elvileg titkos, a céges kör viszonylag hamar rájött, hogy ki dobta fel először a kartellt.) A bejelentést a GVH hajnali, bűnügyi történetekbe illő rajtaütése követte.

Míg a nagy cégek hatékonyan konspiráltak, az egyik vidéki cég vezetője határidőnaplójába felfirkantotta az egyik, 2005. márciusi bajai megbeszélés dátumát. A közvetett bizonyítékok és a tanúvallomás nyomán inogni kezdett a „szövetség”, végül az egyik kisebb résztvevő nem bírta cérnával, és hogy a várható magas kartellbírságot elkerülje, együttműködött a GVH-val. Kérdéses, hogy az éveken át tartó, és lényegében a hazai lisztágazat nagy részére kiterjedő kartell menynyivel emelte végül a fogyasztói árakat. Ám, hogy növelte, a GVH szerint minden bizonnyal igaz, mivel nem tudott belépni új szereplő a piacra, illetve az itteni szereplők között nem alakult ki igazi árverseny. A kartellek árfelhajtó hatását a közbeszerzési kartelleknél vizsgálták, itt a szakirodalom szerint 20–40 százalékos a felár.

A fogyasztókat megkárosító kartellezőkkel szemben fogyasztói érdekvédő szervek, vagy maguk a fogyasztók is indíthatnának csoportos pereket, bár Magyarországon ezzel várni kell. Az ezzel kapcsolatos, még a kormányváltás előtt elfogadott törvényt Sólyom László akkori köztársasági elnök nem írta alá, a választásokat megnyerő Fidesz képviselői pedig eddig nem nyújtották be újra a parlamentnek.

Míg a nagy cégek hatékonyan konspiráltak, az egyik vidéki cég vezetője határidőnaplójába felfirkantotta az egyik, 2005. márciusi bajai megbeszélés dátumát. A közvetett bizonyítékok és a tanúvallomás nyomán inogni kezdett a „szövetség”, végül az egyik kisebb résztvevő nem bírta cérnával, és hogy a várható magas kartellbírságot elkerülje, együttműködött a GVH-val. Kérdéses, hogy az éveken át tartó, és lényegében a hazai lisztágazat nagy részére kiterjedő kartell menynyivel emelte végül a fogyasztói árakat. Ám, hogy növelte, a GVH szerint minden bizonnyal igaz, mivel nem tudott belépni új szereplő a piacra, illetve az itteni szereplők között nem alakult ki igazi árverseny. A kartellek árfelhajtó hatását a közbeszerzési kartelleknél vizsgálták, itt a szakirodalom szerint 20–40 százalékos a felár. A kartellező cégek vezetői a büntető törvénykönyv idevágó módosítása nyomán elvileg egyéb hatósági eljárás elé is nézhetnek – a GVH ezúttal is átadja az ügy aktáit a rendőrségnek. A fogyasztókat megkárosító kartellezőkkel szemben fogyasztói érdekvédő szervek, vagy maguk a fogyasztók is indíthatnának csoportos pereket, bár Magyarországon ezzel várni kell. Az ezzel kapcsolatos, még a kormányváltás előtt elfogadott törvényt Sólyom László akkori köztársasági elnök nem írta alá, a választásokat megnyerő Fidesz képviselői pedig eddig nem nyújtották be újra a parlamentnek.

Zöld lámpa a GVH leendő elnökhelyetteseinek

Az Országgyűlés gazdasági és informatikai bizottsága csütörtökön 20 igen, és a szocialista képviselők 4 tartózkodó szavazata mellett támogatta Horváth Zoltán és Tóth András kinevezését a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elnökhelyettesi pozícióiba. A GVH-ban levő két elnökhelyettese, Gadó Gábor és Wallacher Lajos 2010. október 31-i hatállyal lemondtak tisztségükről, és Nagy Zoltán, a hivatal 2010. november 1-ig hivatalban levő elnöke – az Orbán Viktor miniszterelnök által 2010. november 2-ától elnökként javasolt – Juhász Miklós javaslatát elfogadva a megüresedő elnökhelyettesi posztok betöltésére Tóth Andrást és Horváth Zoltánt jelölte.

Ítélethirdetés a versenyhivatalban. Vaskos dosszié állt össze az érintett vállalkozásokról