Majdhogynem euforikus hangulat fogadta Nagy-Britanniában a legfrissebb statisztikai jelentést, amely szerint július és szeptember között a GDP –a City-beli várakozásokat jócskánmeghaladva – 0,4 százalékkal emelkedett. Még hangzatosabb az eredmény az elmúlt egy évre visszavetítve. Az elmúlt fél évszázadban nem volt példa olyan gyors növekedésre, mint most, a recesszióból való kilábalás során: a GDP 2,8 százalékkal bővült. A kormány biztatást kapott a Standard & Poor’s hitelminősítőtől is, amely a múlt héten közzétett kiadáscsökkentő program hallatán „negatívról” „stabilra” javította az Egyesült Királyság kilátásait. A kedvező hírek hallatán jelentősen megugrott a font árfolyama is, szerdán 1 font 1,58 dollárt, illetve 1,145 eurót ért.

George Osborne pénzügyminiszter érthető elégedettséggel nyugtázta a fejleményeket, köztük az építőipar és az ipari termelés és szolgáltatási szektor további fejlődését igazoló számokat. Mindezt „az új kormány gazdaságpolitikáját támogató bizalmi szavazásként” értékelte, ami egyben arra utal, hogy a gazdaság képes lesz átvészelni a megszorító intézkedések hatását. A gazdasági elemzők többsége viszont nem hagyta magát elragadtatni, és a negyedik negyedévben a gazdasági növekedés lelassulására számítanak. A kiadáscsökkentési tervek hallatán megcsappant a fogyasztói bátorság, és kérdéses, milyen mélyen nyúlnak a zsebükbe karácsony előtt a vásárlók. A takarékossági intézkedések nyomán több százezres leépítéseket hajtanak végre a közszférában, miközben nem látni egyértelműen az arra utaló jeleket, hogy a magánszektor képes lenne átvenni a felszabaduló munkaerőt. Az angol jegybank valószínűleg kivár a kvantitatív könnyítés újabb fordulójával. A döntéshozókat több körülmény is óvatosságra inti. Változatlanul problémás a brit ingatlanpiac, súlyos kihívások elé állítva az első lakásuk megvásárlására készülő fiatalokat. Továbbra is gyenge lábakon áll az amerikai gazdaság, míg az Egyesült Államok és Kína között kialakult feszültség felvillantja egy globális kereskedelmi háború lehetőségét.