Évi három-négymilliárd köbméter sűrített földgázt (compressed natural gas, CNG) szállítana Türkmenisztánból Európába Koen Minne, a belga Enex cég vezére, aki egyben az ázsiai ország tiszteletbeli konzulja Belgiumban és az EU-ban. Azaz jól ismeri a türkmén vezetést, valamelyest belelát az orosz kártyákba – legalábbis ezt állítja magáról nyilatkozataiban, amelyekkel némi érdeklődést keltett. Az unió központjában azonban élnek a gyanúperrel, hogy az üzleti vállalkozás inkább egyfajta türkmén vagy orosz próbálkozás a Nabuccóban részt vevő cégek és országok türelmének tesztelésére, esetleg magának az egész projektnek a megfúrására.

Tény azonban, hogy azEnex, illetve inkább ügyvédként működő tulajdonosa, Koen Minne, az utóbbi években 430 millió euró értékben hozott össze befektetéseket Türkmenisztánban, s most azt tervezi, hogy sűrített földgázt szállít tankhajókon a Kaszpi-tengeren át azeri kikötőkbe, majd a meglévő Baku–Tbiliszi–Erzurum-vezetéken a török határig. Hogy innen hogyan jutna el a gáz Európába, még nem tudni, de Minne állítja, már 2013–14-ben kínálná a CNG-t, miközben a Nabucco legkorábban 2015-ben állna csatasorba. Azt mondja, hogy Türkmenisztán bizonnyal nem teremt versenyt saját termékének, vagyis nem írna alá szerződést Oroszországgal vagy a Nabuccóban részt vevő európai cégekkel.

– Csak lassan a testtel –válaszolta lapunk kérdésére Michael Rosen, a német RWE kommunikációs igazgatója. Minthogy az RWE is tagja a Nabucco-konzorciumnak, korábban maga is végzett számításokat – akárcsak egyébként az Európai Bizottság – a sűrített földgáz szállítására. Mint megjegyzi, a CNG megfelelő technológia a gáz tárolására vagy gépjárművek hajtására, de egyelőre nem bizonyított, hogy nagy mennyiségben hajóval szállítható-e. Kis mennyiségben és 200–2000 kilométer távolságra igen. De Rosen szerint évi nyolc-tízmilliárd köbméternyi CNG-hez ötven tankhajóra lenne szükség, amelyeknek folyamatosan közlekedniük kellene a kiépítendő türkmén és azeri kikötők között, tetemes környezeti kárt okozva. Ennyi hajó megépítéséhez a térségben tíz évre lenne szükség, mert nincs elegendő kapacitás. Ha máshol rendelik meg a hajókat, akkor a szűk és nem eléggé mély Volga–Don hajózó útvonalon kellene őket a helyszínre juttatni. Ráadásul a Minne által említett csővezetékben sincs elegendő kapacitás a türkmén gáz továbbítására Bakuból Erzurumba, tehát új vezetéket kéne építeni, de abban legalább évi tízmilliárd köbmétert kellene továbbítani, hogy haszon is termelődjék rajta. Az RWE úgy érvel, hogy még évi három-négymilliárd köbméter CNG tengeri szállítása is rendkívül drága lenne. Az Európai Bizottság is arra a következtetésre jutott, hogy a Kaszpi-tenger alatt létesítendő vezeték költsége harmada a CNG vízi szállításáénak. A Nabuccóval az EU energiaforrásokat és a szállítási útvonalakat bővítené az orosz függőség csökkentésére, s abban a térségben keres új partnereket, amelyet Moszkva továbbra is befolyási övezetének tekint. A Nabucco Törökország keleti határától az ausztriai Baumgartenig húzódna, s mind mostanáig kétségek övezik, lesz-e benne elegendő gáz. A terv pénzügyi értékelését a múlt hónapban kezdte meg az EBRD, az IFC és az EIB, amelyek akár négymilliárd euró hitelt is nyújtanának a nyolcmilliárd eurós csővezeték megépítéséhez. A kormányközi megállapodás után és a pénzügyi értékelés nyomán most meg kell kezdeni például a hatástanulmányok elkészítését, a gázforrások lekötését.

A lendület növelésére Barroso bizottsági elnök november végén vagy december elején a térségbe utazik. S Rosen felhívta a figyelmet arra is, hogy a Nabucco azeri, türkmén és észak-iraki forrásokból táplálkozna. De amikor 2015-ben várhatóan megnyílik, nem szükséges a teljes évi 31 milliárd köbméteres kapacitást elérnie, elegendő 18 milliárd is az induláshoz. A konzorcium tagjai úgy gondolják, hogy Türkmenisztánnak is érdeke az exportpiacok színesítése. Bár iráni gázra egyelőre nem számítanak a Nabuccóban részt vevő cégek, a kérdésekre mindig az a válasz: ki tudja, mit hoz a jövő.