Az Anyanyelvápolók Szövetségének főtitkárával, Maróti Istvánnal a Petőfi Irodalmi Múzeumban beszélgettünk. Idén ősszel 38. alkalommal gyűltek össze Sátoraljaújhelyen a középiskolás tanulók, hogy öszszemérjék tudásukat az Édes Anyanyelvünk országos nyelvhasználati versenyben – mondta a főtitkár. Az eredményhirdetésre október közepén Széphalmon, a Kazinczy-mauzóleum előtt került sor.

Széphalmon – amely ma már Sátoraljaújhelyhez tartozik – élt Kazinczy Ferenc, a község nevét is ő adta. Itt található a 2008-ban létrehozott Magyar Nyelv Múzeuma is.

Az Anyanyelvápolók Szövetségének folyóiratában, az Édes Anyanyelvünk októberi számában már hírül adta, hogy a BROKERNET Jövő Alapítvány idén tavasszal – egynapos buszkirándulás keretében – 500 diáknak tette lehetővé, hogy ellátogathasson Széphalomra, a Magyar Nyelv Házába.

Nemes vetélkedő

Sátoraljaújhelyet éppen Kazinczy Ferenc miatt választották a nyelvhasználati verseny döntőjének helyszínéül. Október közepén 100-150 középiskolás diák érkezett a városba az ország különböző tájairól, valamint a Vajdaságból, Erdélyből, Kárpátaljáról és a Felvidékről a felkészítő tanárokkal együtt, hogy összemérjék tudásukat.

Az első nap az írásbeli feladatok megoldásával telt, a második napon, a döntőben három perc állt a versenyzők rendelkezésére, hogy három vagy négy témából választva, meghatározott műfajban (ez lehet előadás, vitaindító, hozzászólás) a hallgatóság számára előadást tartsanak. Ezeket az előadásokat értékelte a bírálóbizottság: menynyiben alkalmazkodott az előadó a témához, a műfajhoz, hogyan hasznosította az időt, milyen a szókincse, a testbeszéde. A diákok három szekcióban versenyeztek. Külön a gimnáziumi, a szakközépiskolai és a határon túli tanulók.

Határok nélkül…

– Én magam a határon túliak zsűrijében szoktam részt venni, és felemelő az a nyelvi sokszínűség, az a szógazdagság, amely jellemzi felkészültségüket. A más környezet, a különböző életviszonyok következtében a magyar nyelv megbecsülésének vágya különleges erőt ad azoknak, akik földrajzilag kicsit messzebbről jönnek –hangsúlyozza Maróti István. Talán azért, mert tapasztalják, nem magától értetődő, hogy megszólalhatnak-e az iskolában vagy a hivatalokban magyarul, megbecsülik azt az értéket, amit a nyelvhasználat jelent.

Gyakran felvetődik a kérdés: válságban van-e a nyelv? Én azt mondanám, hogy a nyelvhasználat ügyében vannak teendőink. A nyelv él, létezik, egységes, de egyes idegen szavakra például találhatnánk magyar kifejezést is. A durva beszéd elterjedése, az SMS és egyéb informatikai eszközök miatt kialakuló szegényes használat miatt hárul ránk a legtöbb feladat. Ezek a versenyek azért nagyon jelentősek, mert akik itt megjelennek, az anyanyelv tiszteletét és szeretetét sugározzák, hiszen a beszéd- és a magatartás-kultúra egységet képez.

A nyelvművelő mozgalom különböző képviselői nagyon nagy örömmel fogadták a BRO-KERNET Jövő Alapítvány megkeresését. Kósa Erika, a Jövő Alapítvány elnöke – aki különdíjat alapított a legeredményesebb résztvevők díjazására – diákként maga is részt vett a Kazinczy nyelvhasználati versenyen, így személyes motívumok is közrejátszottak abban, hogy az alapítvány éppen ezt a nemes hagyományt támogatja. Talán nincs is nagyobb siker annál, mint mikor egy diákban olyan mélyen sikerül elültetni az anyanyelv szeretetét, hogy felnőtt korában lehetőségeihez mérten maga is igyekszik mindent megtenni nyelvünk ápolása és védelme érdekében.