Az energiaszektor szereplői tapasztalataink szerint a hétvége dacára is teljes gőzzel elemezték a péntek este megjelent törvénytervezetet. A szöveg szerint idén, illetvemég két évig az iparág cégei árbevételük 1,05 százalékát tartoznak adóként befizetni. (Orbán Viktor miniszterelnök és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter korábbi nyilatkozata szerint ebből évi 70 milliárd forint adóbevételt várnak.) A tervezet az érintett energiaipari cégek körét a „távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről” – közismertebb nevén a Robin Hood-adóról – szóló 2008-as törvény alapján határozza meg. (Ez azért felettébb furcsa, mert ezt a törvényt a Gyurcsány-kabinet, illetve az akkori szocialista frakció egyedül, az akkor ellenzéki Fidesz heves tiltakozása mellett szavazta meg.)

Az általunk elért cégképviselők közül a leghatározottabb véleményt Valaska József, a német RWE-EnBW, illetve az állami Magyar Villamos Művek (MVM) tulajdonában lévő, az ország második legnagyobb áramtermelőjének számító Mátrai Erőmű vezérigazgatója fogalmazta meg. E szerint az adót befizetik, de a részvényesek felé neki a nyereségtervet teljesítenie kell. Ez a legtöbb akadályba értelemszerűen idén ütközik, sőt az árampiac szokásainak megfelelően már a jövő évi termelésüket is eladták. Mindazonáltal úgy véli, a nyereséget így is kitermelik. A kötött árú szerződések miatt ez nem jár majd áremeléssel, és elbocsátásokat sem tervez. Elsősorban takarékossági intézkedésekre, illetve bizonyos beruházások elhalasztására kényszerülnek – fogalmazott.

A többi cégnél csak annyit mondtak, még elemzik a tervezetet. Ugyanakkor műhelymunkájukból több figyelemre méltó vélemény is kihallik. Értesülésünk szerint az energiaszektor hivatalos reakciója – a többi érintett ágazattól eltérően – alapvetően pozitív lesz. (Már csak azért is, mert ahogy fogalmaztak, Hernádi Zsolt Mol-vezér elfogadó, közös teherviselést hirdető csütörtöki nyilatkozata után mást nem is nagyon tehetnek.) Eszerint az ágazatnak is érdeke a stabil gazdaság, a növekvő, fizetőképes kereslet és az alacsony forintárfolyam.

Fontosnak tartják, hogy az adót „versenysemlegesen”, azaz a különböző energiacégek számára egyforma elvek alapján vessék ki. Attól, hogy a tervezet ezt a kört egy meglévő törvényből emeli át, ez még nem egyértelmű. A mostani tervben is hivatkozott Robin Hood-adó hatálya alól kivették a szabott, hatósági árakon dolgozó energiaágazatokat (ilyen a lakossági áram- és gázszolgáltatás), de azóta más szabályok módosították a hatósági áras kört. Ennek jogi elemzése sok milliárd forint sorsát dönti el. Többen „lehetetlennek” tartják, hogy a hatósági áras kört megadóztassák. Szerintük egy ilyen lépés visszaütne a kormányra: a kormány ugyanis akkor ennyivel csökkenthette is volna a lakossági gáz- vagy áramtarifákat.

Általános ellenkezés érezhető amiatt, hogy a válságadó – a Robin Hood-adótól eltérően – nem nyereség-, hanem árbevétel-alapú: sok energiaipari cég ugyanis rendkívül nagy forgalom mellett minimális nyereséget vagy veszteséget termel. Az ukrán–magyar határon például az orosz–magyar tulajdonú Panrusgáz Zrt.-n „átfolyik” az Oroszországból származó gáz, ami aztán az E.ON gáznagykereskedőjéhez jut. Mindkét cég alig nyereséges vagy veszteséges, ám most mindkettőnek lényegében ugyanazért a termékért már kétszer egy százalékot kéne lerónia. A kormány tehát annyiszor egy százalékot kíván elvenni, ahány tagú a kereskedelmi lánc, ahány „kézen” megy keresztül az áru – ezt egészségtelennek tartják.

Általános véleményként általában az hangzik el, hogy a pluszadó az energiaágazatban oly fontos beruházásoktól vonja majd el a pénzt. Egyöntetű az álláspont a tekintetben is, hogy a lépés a magyar üzleti környezet kiszámíthatatlanságának újabb jele. Ugyanakkor más külső megfi gyelők szerint az ágazatban „van annyi eldugott pénz, hogy kibírják”.