Az unió soros belga elnöksége tényleg szeretné decemberig lezárni a vitát az új szabadalmi rendszer létrehozásáról, ám a héten megint csak hasznos eszmecsere zajlott, „amely kijelöli a haladási irányt”, de megegyezésre nem jutottak a felek. Ám ez már így van tíz éve, s egyáltalán nem lesz könnyű meglelni a kiutat a külső személő számára egyébként egyszerűnek látszó labirintusból.

A kétségkívül nemzeti érdekeket érintő, iparvédelmi és egyéb szempontokat befolyásoló alkufolyamat az eredeti 2000-es bizottsági javaslathoz képest csak tavaly decemberre hozott áttörést abban az értelemben, hogy a tagállamok egyetértettek a szabadalmi rendszer egységesítésének szükségességében. A szabadalmi bíróság létrehozása mellett azonban külön kell szabályozni, hogy milyen nyelven tekinthető a szabadalom hitelesnek, azaz jogilag kötelező érvényűnek.

A bizottság belső piaci biztosa a nyáron állt elő a javaslattal, tudatában annak, hogy az EU csak az innováció, a kutatás-fejlesztés serkentése, valamint a kis- és középvállalatok támogatása révén törhet ki a válságból, alapozhat meg magának új növekedési pályát. A jelenlegi szétszabdalt szabadalmi rendszer azonban az egységes belső piac értelmét is megkérdőjelezi, iszonyúan drága és bonyolult. Az Európai Szabadalmi Hivatal (EPO) – amely nem uniós szervezet – ugyan kínál európai oltalmat, de a feltalálónak minden országban ezt honosítania kell, ha akarja. Ha nem teszi, a kimaradt ország a termékhamisítás melegágyává válhat, s a fellépés ellene hosszú, keserves pereskedés nyomán sem ígér feltétlenül sikert. A teljes körű bejegyzés költsége azonban elérheti a 25 ezer eurót, s ezen összeg zömét a fordítás teszi ki. Az Egyesült Államokban, ahol ilyen igény nem merül fel, a szabadalom bejegyzése mindössze 1850 eurót emészt fel. Barnier biztos tehát azt indítványozta: az egységes uniós szabadalmak – amelyek aztán minden tagországban érvényesek – vizsgálata és megadása az EPO hivatalos nyelveinek egyikén, azaz angolul, franciául vagy németül történjen. A hivatalos közzététel során a kérelmek jelenjenek meg a másik két hivatalos nyelven is. Annak érdekében, hogy a feltalálók könnyebben hozzáférjenek az uniós szabadalomhoz az EU azon országaiban is, amelyeknek hivatalos nyelvei között nem szerepel az angol, a francia vagy a német, lehetőség lesz arra, hogy kérelmüket saját nyelvükön adják be. A fordítás költségét – az EPO három eljárási nyelvének valamelyikére –visszakérhetik.

A tanácsban azonban elsősorban az olaszok, másodsorban a spanyolok tiltakoznak a leghangosabban. E három nyelv használata ugyanis szerintük előnyhöz juttatja a brit, a francia és a német cégeket. Legyen a rendszer egynyelvű, vagyis angol, de úgy, hogy bármely más uniós nyelven is hiteles fordítás készülhessen. Vagy legyen az olasz és a spanyol is hivatalos nyelv.

A belgák többek között azt javasolják, hogy legyen csak egy nyelv, de átmenetileg, amíg nem áll rendelkezésre megbízható gépi fordítás az összes többi uniós nyelvre. A tagországok nagy része úgy véli, az automatikus fordítási gépezetnek működnie kell az első uniós szabadalmi oltalom megadásakor. Mindenki egyetért abban, hogy szükség van uniós szabadalomra, de a rendszernek jogbiztonságot kell nyújtania és olcsóbbnak kell lennie.

A vita folyik tovább, a jövő hónapban újabb ülés lesz, s ha decemberben sem oldódik meg a kérdés, akkor a magyar elnökségnek kellene megtalálnia a közös nyelvet a bábeli zűrzavarban.