Áttörésre várnak az uniós kisvállalatok
A több mint húszmillió európai kis- és középvállalat (kkv) az összes cég 99,8 százalékát adja, vagyis nyilvánvalóan a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás motorja. A válság előtti időszakban ez egyértelműen így volt: 2002 és 2008 között 9,4 millió munkahelyet teremtett a kkv-szektor, évi 1,9 százalékkal növelte az alkalmazottak számát, míg a nagyvállalati kör csak 0,8 százalékos bővülési iramot produkált. Az említett időszakban a kkv-k száma 2,4 millióval, 13 százalékkal emelkedett, miközben csak kétezer új nagy jött létre, esetükben az iram csupán ötszázalékos.
A krízis azonban megtépázta a kkv-ágazatot. Becslések szerint 2009-ben és 2010-ben több mint hárommillió állás szűnik meg, miközben e cégek teljesítménye öt százalékkal csökkent. Ellentétben a nagy cégekkel a kis- és közepes társaságok a foglalkoztatottakat nem tudták megtartani, még csökkentett munkaidő mellett sem. Egyértelművé vált a brüsszeli döntéshozók számára is, hogy az európai gazdasági kilábolás érdekében új üzleti környezetet kell teremteni. Erre az áttörésre vár Európa.
Pontosabban, nem teljesen újat, de végre tartalommal kéne megtölteni az eddigi javaslatokat, kereteket. Az EU még 2008-ban indította útjára kisvállalkozási csomagját, amely ajánlások és részben jogalkotási folyamatok gyűjteménye. A kulcskérdéseket érinti: finanszírozás, adminisztrációs terhek, információáramlás, támogatások, belső piaci szabályozás. Egy bizottsági dokumentum például világosan leszögezi: a tudásalapú gazdaságra nem lehet áttérni életképes, innovatív kkv-k nélkül, ám míg az Egyesült Államokban az alapítás után hét évvel az ilyen méretű cégek már hatvan százalékkal bővítették a foglalkoztatást, Európában ez az arány mindössze tíz-húsz százalék.
Az európai kamarákat tömörítő Eurochambers nemrégiben felmérést készített, vajon a tagállamok kormányai hogyan is állnak a kisvállalkozási ajánlások átültetésével. S miközben mind a huszonhét államban számos intézkedés született, ezeknek hatása gyakorta elhanyagolható. Hiába avatkoztak be a válság során tőkésítési és garanciavállalási eszközökkel, sok kkv még csak nem is hallott e lehetőségről. Ám tény, hogy az állami támogatási szabályok lazítása nyomán sok tagállam élt azzal a lehetősséggel, hogy nagyobb pénzügyi segítséget nyújthat, s mint Almunia biztos a minap jelezte, még egy évig bizonyosan nem vonják vissza ezt a könnyítést. Sok tagországban küzdenek a késedelmes fizetések ellen, amelyről uniós szintű irányelv-módosítás is várható, de az uniós államok negyven százaléka semmit sem tett. Ahol történt valami, annak hatása meg nem érzékelhető. Hasonló elégedetlenség tapasztalható például a nemzeti törvényalkotás során végzett hatástanulmányok értelméről, tartalmáról, a hatóságok által kért információk terjedelméről és az adatszolgáltatás gyakoriságáról.
Az Európai Bizottság – a tagállamok jelentései alapján – maga is értékelte a helyzetet. Míg néhány tagállam, mint például Nagy-Britannia és Finnország, intézkedések széles körét vezette be, addig például Magyarországra az adminisztrációs terhek csökkentését bemutató fejezetben utal jórészt a beszámoló. A késedelmes fizetések terén más tagállamok nagyobb eredményeket értek el.
Ám általánosságban azért kiderül: a finanszírozáshoz, az egyszerűsített számlázáshoz, az állami támogatások kiterjesztéséhez kaptak segítséget a kkv-k, amint a különböző uniós alapokból is igyekeztek Brüsszelben gyorsítani a kifizetéseket, illetve egyszerűsíteni az ügyvitelt. A most meghirdetett innovációs unió pedig kifejezetten erre a szektorra koncentrál. Az uniós büdzsé a tagállamok nemzeti jövedelmének azonban mindössze egy százalékát összpontosítja, s például a kutatási keretprogramban a 2007–2013-as költségvetési időszakban a kkv-k 1,3 milliárd euróért versenghetnek. A strukturális alapokból is lehet meríteni, a környezetvédelmi, közlekedési programokból, vagy a kezdő cégek felkarolását célzó JAS-MIN és JEREMIE bukszákból. Az Európai Beruházási Bank –a tagállami közvetítő bankrendszeren keresztül – 2008-ban és 2009-ben húszmilliárd euró értékben helyezett ki hitelt a kkvk számára, s 2011-re el akarja érni a 30 milliárd eurót.
A vegyes képet még tovább árnyalja, hogy brüsszeli fórumokon visszatérő panasz, aggodalom (az EU nemzetközi versenyképességének alakulása miatt is), hogy a belső piaci szabályozások ellenére ez a piac továbbra is töredezett. Erre jó példa a telekommunikációs vagy az energiapiac. Az egységes európai szabadalmi bejegyzés is vita tárgya még, éppen e héten kerül a téma újra az illetékes tanácsülés napirendjére, de közben az Európai Parlamenttel is folyik az egyeztetés. Az emberek szabad mozgásának garantálása is inkább csak papíron valósul meg, hogy az európai kiskereskedelem a nemzeti határok mögött zajlik, s még azok a cégek sem lépnek ki az uniós porondra, amelyek az interneten árulják termékeiket. Miközben az új 2020-as uniós stratégia egyik célja, hogy a kkv-k a nemzetközi színtérre is kilépjenek, azaz az EU-n kívül is szerezzenek piacokat maguknak.
– Ez nagy kihívás – mondta lapunknak Herczog Edit szocialista EP-képviselő, aki az ipari bizottság tagjaként fontos szerepet játszott a kisvállalkozási csomag kidolgozásában. A probléma az, hogy ezek a kérdések jórészt nemzeti hatáskörben vannak, az EU csupán hozzáadott értéket nyújthat az ajánlásokkal, a belső piaci harmonizáció erőltetésével. Az uniós költségvetésben a pénz kevés, hiszen több mint húszmillió cégről beszélünk, s ezek között a mikrovállalkozások tényleg nem látják, milyen európai lehetőségeik adódnának. Ráadásul a megszorítások miatt a tagországok éppen az uniós büdzsének azt a részét akarják megnyirbálni, amely a kkv-k bekapcsolódását szolgálná a kutatás-fejlesztés, innovációs programokba. S a tagállamok a saját költségvetésükben is ezt a fejezetet vágják vissza, hogy spóroljanak.
Ám Herczog szerint ígéretes például az európai vállalati hálózat (European Enterprise Network) működése, amely helyi képviseletein keresztül a szükséges információkat kínálja a kkv-knak is. Magyarországon is minden nagyobb városban található információs iroda. Fontos, hogy a nagyvállalatok valamiképpen integrálják a kicsiket, információs körükbe bevonják őket, tegyék lehetővé a beszállítói kör bővülését, növekedését.
Az uniós elemzések szerint a mikrovállalkozás tíz főnél kevesebbet alkalmaz. A kisvállalkozásnál 10-50 embert foglalkoztatnak, a közepesnél legfeljebb 250-et. Ám a témával foglalkozó szakemberek a kis- és középvállalkozások létszámának felső határát alkalmasint 500 főnél húzzák meg, s a mikrokörbe azokat sorolják, amelyek ötnél kevesebb embernek adnak állást.
INFORMÁCIÓK BŐVEBBEN, MAGYARUL IS: enterprise-europe-network ec.europa.eu ec.europa.eu/small-business ec.europa.eu/enterprise/policies/ sme
